A NYOLCADIK HÉT ESEMÉNYEI
FÉLIDŐAkárhogy forgatjuk a naptárt, mindenhogy ugyanaz jön ki: a nyelvtanfolyam fele eltelt... Már nyolc hete vagyunk itt, és nyolc hét múlva repülünk vissza Magyarországra. Az élet itt Calafellben szépen zajlik a maga medrében, a reggelek hűvösek, a nap is érezhetően később kel fel, a reggeli készülődés alatt kint még sötét van. Bár ugyanaz az időzóna mint Magyarországon, de mivel vagy 2000 km-re nyugatabbra vagyunk, itt később kel fel a nap, és később is sötétedik. Ha video-skypolunk a hazaiakkal, mindig elcsodálkoznak, hogy itt még világos van mikor ott már koromsötét. A vasárnapi óraállítás majd "igazít" kicsit a reggeli sötétségen. A reggelek ugyanakkor hűvösebbek is, elkel egy pulóver már, szerencsére a napok többségében délutánra szépen felmelegszik az idő, és elég egy poló is. Fürödni azért már nem szoktunk a tengerben.
A nyelvtanfolyamon tovább bonyolódik a nyelvtan, eddig olyan jól elvoltunk azzal, amit eddig tanultunk, a "boldog tudatlanság" állapotában lelkesen használtuk, kombináltuk az eddig tanultakat, és nagyon okosnak érezhettük magunkat. Hát ez kb.eddig tartott, mert most jöttek olyan dolgok, amivel kicsit lehet, hogy tovább tart megbirkózni: az igékből képzett melléknevek, a szenvedő szerkezet, a passzív szerkezet. És ez még nem elég: az orvosi svédből is rákapcsoltunk, a héten átvettük a keringési rendszer betegségeit. Új módszert talált ki a tanárnőnk: minden diák kapott egy témát, és abból kellett felkészülnie egy kiselőadással másnapra. Nekem pl. a szív ingerületvezető rendszere és a főbb ritmuszavarok jutottak. Persze itt nem kell anatómiai-élettani-belgyógyászati szigorlati szintű feleletre gondolni, egy nagyon leegyszerűsített 5-7 perces összefoglalóra inkább. Segítségnek a tankönyvünket (Vanliga sjukdomar= Gyakoribb betegségek) és külön fénymásolt orvosi anyagokat használhattunk. Sokat kellett előre szótárazni is, nyilván telis-tele voltak a szövegek ismeretlen szavakkal. Úgy csináltuk, hogy írásvetítő fóliákra dolgozta ki mindenki otthon a témáját, és így mutattuk be egymásnak. Az új szavakat a saját témákból külön kigyűjtöttük, hogy ne kelljen mindenkinek mindent kiszótározni. Így volt gyorsabb és hatékonyabb. Egyik-másik órán audiovizuális segédanyagként (de jól hangzik) az internetről elérhető svéd TV műsorokat nézzük. Persze ez nem holmi önfeledt TV-be bambulás, hanem tanulás. A kedvenc a svéd TV3 (Viasat-3) egyik sorozata -"Sjukhuset", ez kórházat jelent-, ami az Uppsalai Egyetem Sürgősségi osztályának hétköznapjait mutatja be. Mennek a kamerával és követnek orvosokat, nővéreket, szülésznőket stb. Az esetek igazi esetek, a mentő tényleg azért a betegért megy ki, aki előtte betelefonált, a helikopter is igazi beteget hoz. Egyszóval a valóságot mutatja be. Az anyag profi módon van vágva, nem véres egyáltalán, nem brutális, de gyönyörűen bemutatja az egészségügy hétköznapjait. Megnéztem egy pár részt, és komolyan, kedvem támadt ott dolgozni! (Persze eddig is ezt akartam, de most még inkább). A szakmai oldalon a minket segítő részek az orvos-beteg párbeszédek. Ez kicsit kiábrándító volt abból a szempontból, hogy sok mindent nem értettem meg a szövegből. A tanárunk bíztatott, hogy ez jelentősen fog javulni, az orvosi svédet csak nemrég kezdtük! Addig is kitartóan nézem a részeket, van vagy 32 belőle és hetente tesznek fel egy újabbat, és hátha felbukkan valaki a szülészetről is, akit ismerhetek. Igen, itt az Uppsalai szülészeten töltöttem 3 hónap gyakorlatot 1997-ben. A sürgősségin nem jártam lenn ugyan, de a külső vágóképekből sok ismerős hely bukkant elő. És persze ezekkel együtt az emlékek is...
GYENGÉLKEDÜNK
A héten sajnos még egy kellemetlen dolog történt. A lányok betegek lettek. A feleségem alaposan megfázott, fújja az orrát, folyton bedugul a füle is. Láza nincs, de látom rajta, hogy nincs jól. Gyenge, étvágytalan. Kicsi Erika pedig benyelhetett egy vírust, mert hasmenéssel/hasfájással kezdte, párszor hányt is, ez utóbbi szerencsére nem ismétlődött. Láza neki sem volt. A diétát rosszul tűri, folyton azt akarja enni, amit mi is, de bármit eszik, utána panaszkodik, hogy fáj a hasa. Nem is ment keddtől óvodába, otthon maradt az anyukájával. Reméljük jövő péntekre rendbejön teljesen, mert az oviban nagy jelmezes Halloween parti lesz! Mártonka jól volt végig egész héten, kisebb trükköket kellett bevetni, hogy meg ne neszelje, hogy a nővére nem megy oviba. Reggel azzal a szöveggel vittük le, hogy ő már kész, és gyorsan levisszük, Eri meg csak később jön, ha elkészül. Napközben úgyis külön csoportban vannak, nem volt vele gond. Szeret oviba járni, jövő héten le is akarom fényképezni azt a hatalmas "csókolózásokat" amiket nap végén az óvónőkkel rendez búcsúzáskor. Az ő kiscsoportjuknak 3 óvónőjük is van, akik lelkesek, motiváltak, látszik, hogy rengeteget foglalkoznak a kicsikkel. Marci egyfolytában svéd dalokat énekel, újabb és újabb dalokkal lep meg minket. Az utcán a járműveket lelkesen mutogatja, melyik a "motorcykel", melyik a "bil", melyik a "buss". A "nem kell pisilni Marci?" kérdésre az óvodai hatás miatt pedig egyfolytában svédül válaszol: "Nej". Valahogy úgy érezzük, nála látványosabb a fejlődés. Eri viszont sokkal tisztábban énekli a dalokat, a szavak jobban felismerhetők. Néha ki is javítja az öccsét. Imádnivalók.
A betegség miatt nem jött össze a szombati Barcelonai tervünk, nem találkoztunk a volt szegedi (most norvég) nőgyógyász kollégámmal. Ezt már csak Skandináviában fogjuk bepótolni.
Időközben jönnek a hírek, hogy eddig már rajtunk kívül még minimum 4 magyar család már azon a környéken kapott lakást, ahol mi is lakunk majd (képeket lásd a blogon!), és további 2 pedig erősen szervezkedik. Örömmel tölt el a gondolat, hogy nem leszünk egyedül, és ezt a lelkesedést érzem a többiekben is. Körvonalazódik egy svéd-magyar "teleregény"?
A KILENCEDIK HÉT ESEMÉNYEI
HALLOWEENAz előző héten leírt betegségek megfelelő gyógyszeres kezelést követően szerencsére néhány nap alatt elmúltak, így a hét második felében mehettek ismét oviba a gyerekek. Ennek már több okból is ideje volt, hiszen egyrészt nem voltak annyira betegek, hogy ne tudtak volna otthon rendetlenkedni egész nap, nem kis bosszúságot okozva ezzel nekünk, másrészt pedig készülniük kellett a közelgő halloweenra. Már egy hete jelezték az oviból, hogy ezen a héten pénteken buli lesz. A gyerekek beöltöztek boszorkány-, szellem-, és egyéb jelmezekbe, az éttermet feldíszítették, töklámpás, halloween díszletek, denevér, csontváz, szellem, minden ami ilyenkor kell. Voltak rágcsálnivalók és üdítők, és fő attrakcióként a kicsik elénekeltek egy sor dalt, amit tanultak az elmúlt hetekben. Nagyon aranyosak voltak, jól szórakoztunk. Sajnos Erikánk rögtön az elején megmakacsolta magát és nem volt hajlandó résztvenni a műsorban, csak ott gubbasztott az ölünkben. Marcika kezdetben hősiesen állta a sarat, bár inkább csak playback-elt, és nem ő vitte a prímet az éneklésben, és kis idő elteltével mivel látta, hogy nővére nincs közöttük, szép lassan lépésenként elindult felénk. Mi lelkesen integettünk, hogy maradjon és énekeljen, erre megfordult, és maradt még pár percet, de aztán újra nekivágott, visszafordult, majd végül megunva a szereplést szép óvatosan átlépkedett hozzánk. Végül csak a chips, pattogatott kukorica és a muffinok oldották a hangulatot, addigra megjött a bátorságuk is. Az óvónők lelkesek, aranyosak voltak, jópofa volt az egész. A buli után otthon természetesen megjött a kicsik hangja, és fújták a dalokat...
Mi (a Hudiksvallba költöző) szülők is fellelkesedtünk a buli és a letudott szokásos pénteki teszt után, és szerveztünk este egy spontán összejövetelt. Mindenki hozott valami rágcsálni- és innivalót, majd este 22:30-ig beszélgettünk. A gyerekek is élvezték, hogy nem kell korán ágyba bújniuk, hatalmasat hancúroztak együtt. Jó volt látni őket, és tudni azt, hogy ez jól fog majd működni Hudiksvallban is! A kislányom össze-vissza evett mindenféléből, ennek megfelelőn megfájdult a hasa a végére, de csak el bírt aludni valahogy. Hajnalban aztán felriadt és hányt egy tekintélyes mennyiséget, majd átöltözés, mosdatás-fogmosás után megkönnyebbülve visszaaludt... Másnap már ismét a régi volt az étvágya.
ŐSZ
Az idő ezen a héten bizony sokkal rosszabb volt mint Magyarországon. Eddig mindenki irigykedve gondolt ránk, hogy itt rövidnadrágban sasszézunk októberben is, erre a héten kaptunk az őszből rendesen. A levegő nagyon lehűlt, reggelente 5-6 fok van, este is kifejezetten hideg van. Az eső napokig esett kisebb megszakításokkal, sokszor olyan mértékben, hogy a szálloda egyes helyei ismét beáztak. Az emeletek szélső lakásaiban lakók járnak a legrosszabbul, nekik a klímák kevésnek bizonyulnak, hogy befűtsék a szobákat. Többen kis hordozható radiátorokat vásároltak. A mi apartmanunk jó helyzetben van, nekünk még a klímát sem kellett bekapcsolni, mégis mindig meleg van a nappaliban. A hálószoba hűvösebb, így a gyerekekre már a pizsama alá kell egy body és a zokni is elfér. A 3 tanterem közül kettővel nincs gond, azokban jó meleget is lehet csinálni a klímákkal, egy azonban nem volt befűthető a kis mobil radiátorokkal (saját fűtése nincs), így abból ki kellett költöznünk egy másik terembe. A kollégák között is fel-felüti a fejét a megfázás, hol ez köhög, hoz az fújja az orrát, és minden "bennszülött" is panaszkodik, hogy nincsenek hozzászokva ehhez a szokatlanul hideg időjáráshoz! Sajnos az előrejelzések szerint jövő héten sem lesz sokkal jobb a helyzet. Bizony, időközben már novembert írunk!
A kerti medencék közül a nagyobbik az ősz folyamán szép lassan biomedencévé alakult. Valami rejtélyes oknál fogva nem engedik le a medencékből a vizet, bár körbe vannak bástyázva az élükre állított és egymáshoz kötözött nyugágyakkal. A vízforgatók működnek, de a külső takarítást és a vegyszerezést már nem végzik. Ennek megfelelően a pálmákról belehullott datolyák és egyéb kerti hulladék nehezebbjei szépen ülepednek a medence fenekén, és javában zajlik az algásodás is. A két medence között fentről nézve látványos a különbség, a kisebbik ugyanolyan kék, de a nagyobbik már sötétzöld vizű. Lehet, hogy mini ökológiai vagy evolúciós kísérletnek vagyunk szemtanúi, és lesznek itt még békák, nádas, esetleg kisebb alligátorok is hamarosan... azt a pillanatot azért jó lenne elkapni, amikor az első bojtosúszós hal kilép a szárazföldre!
A TIZEDIK HÉT ESEMÉNYEI
A HÁZ KÖRÜLA múlt héten ecsetelt bíztató evolúciós kísérletnek a medencében a szálloda gondnoka néhány vödör klórral (vagy valami hasonló vegyszerrel) egycsapásra véget vetett. A következmények kifejezetten látványosak voltak: másnapra már a zöldből opaleszkáló kék lett a víz, harmadnaptól kezdve pedig újra ragyogó tiszta, és ismét le lehetett látni a medence fenekéig! A nagy ujjongás mellett azonban megszólalt bennem a kisördög is: ha ez így megy, és még mindig nem kellett leereszteni a vizet, akkor vajon hónapok, uram bocsánat évek óta ugyanabban a vízben fürdik a szálló összes vendége? Brrrr!!!
Az idő továbbra is változékony, elég hűvös van, többnyire felhős az ég is. Rétegesen kellett öltözködni egész héten, de vasárnapra azért mégiscsak lett 24 fok, és ragyogó napsütés. Fűtenünk még továbbra sem kell, és jó egészségnek örvendünk, senki sincs megfázva.
A nyelvtanfolyamon továbbra is özönlik az információk tömege, a fejekben már "csikorognak a fogaskerekek" a terheléstől. A tanárok szerint természetes, hogy úgy érezzük, megtelt a fejünk, kell az agynak egy kis szünet, pihenés, hogy eméssze az eddigieket. Itt nem szabadságról van szó, csak arról, hogy néha nem veszünk aznap (sok) új anyagot, csak ismételünk. Néha már csak röhögünk magunkon, hogy olyan dolgok sem jutnak eszünkbe, amik korábban simán mentek. Azt mondják, ez is természetes ilyenkor. Mindenesetre bosszantó, hogy ha vissza kell lapozni a könyvben, füzetben, pedig tudom, hogy ezt tudtam pár hete még. Ha ábrázolni kellene a tudást egy grafikonon, akkor ez most egy platófázishoz hasonlít, amiben jóval kisebb az emelkedés szöge, mint az első időben. A tanárnőnk szerint azonban ez nem baj, sőt, így kell lennie, mert az eddig megtanult nagymennyiségű anyagot most kell minőségileg érlelni. Ez annyit tesz, hogy használható, bármikor elővehető rutinná kell érlelni a tanultakat. Ez nem olyan látványos szakasz, de annál fontosabb. Feltettem egy kérdést: Mi a helyesebb: próbálni folyékonyabban, gyorsabban beszélni és vállalni azt, hogy ebbe sok-sok hiba is becsúszik, vagy alaposan megfontolni a mondanivalót és inkább kevesebbet, lassabban de pontosabban beszélni? A válasz egyértelműen az első variáció volt. Ahhoz, hogy fenn tudjunk tartani bármilyen érdeklődést a svéd beszélgetőtárs részéről a párbeszéd kapcsán, életszerűen, folyékonyan kell beszélni! A hibák meg majd csökkennek az évek során...
Egyik nap Erikáék tanárnőjének a férje ellátogatott Calafellbe, és az óraközti szünetben a mi tanárnőnkkel beszélgetett, majd feltették nekünk a kérdést: van-e kedvünk hozzá, hogy bejöjjön hozzánk egy kicsit beszélgetni, nyelvet gyakorolni? Örömmel vállaltuk. Az úriember a 70-es éveit taposta, és kitűnő szellemi-testi egészségnek örvendett. Egykoron tanárként dolgozott, ő maga is sok külföldinek tanított svédet. A tanár-énje most is előjött, pár perc múlva már lelkesen magyarázott, rajzolt a táblára, kérdezgetett bennünket, és mi is őt. Mindenféléről szó esett: az időjárásról, a régi idők kemény svéd teleiről, arról, hogy még most is eljár síelni és korcsolyázni (!), beszélgettünk a bevándorlásról, autókról, vezetésről, gombákról, egészségügyről, nyugdíjkiegészítő és unaloműző képkeretező vállalkozásáról, a gyerekeiről, merre élnek, mit csinálnak. Nagyon kellemes óra volt, és legfőképpen lelkesítő: egy-egy nehezebb kifejezés kivételével mindent kitűnően értettünk!
KÖLTÖZTETÉS JANUÁRBAN
A héten volt egy megbeszélés is a januári költöztetésről is. December 29 és január 3 között veszik fel a magyar címeinken a kamionok az ingóságokat, és mire mi január 8-án megérkezünk Hudiksvallba, már benn lesznek a dobozok a lakásban. Családonként 20 m3 holmit vihetünk, köbméterenként 145-225 euro közötti áron. Azért van többféle ár, mert minél több a kivinni szándékozott m3, annál olcsóbban vállalja a cég 1 m3 díját. Egy előzetes listát kell leadnunk jövő héten arról, hogy kb. mennyi cuccunk lesz. Ezt elég nehéz lett volna megtippelni, ha a Spanyolországba indulás előtt nem pakoltuk volna be a holmijaink nagy részét már dobozokba. Mivel bútorokat nem akarunk vinni, csak berendezési tárgyakat, már biztos, hogy nem fogjuk a 20 m3-t felhasználni. Úgy döntöttünk, hogy nem akarjuk teljesen kiüríteni a szegedi lakást, hogy ha bármikor arra járunk, legyen ott minden, ami pár napi/heti ottartózkodáshoz kell. A bútoraink amúgy sem voltak olyanok, amiket szívesen elvittünk volna 2000 km-re magunkkal. Majd szép lassacskán berendezkedünk odakint is. A kiköltözés költségeit 30000 svéd korona értékig (kb.800.000 Ft) állja a fogadó svéd fél, ez biztosítással együtt is elegendő lesz. Az útiköltségünk (repülőjegyek és a reptér-lakás út költsége) sem a mi tárcánkat terheli. Időközben megjött a bérleti szerződés a svéd ingatlanközvetítő cégtől is, ezt aláírtuk és postafordultával vissza is küldtük. Adunk majd egy meghatalmazást a MediCarrerának, hogy átvehessék a kulcsokat, és be tudjál pakolni a holmijainkat, mire megérkezünk. Kicsit szorongva tekintünk arra a pillanatra, amikor megérkezünk az üres lakásba, és mindenütt csak dobozok lesznek körülöttük. Érdekesség, hogy a kulcsokat csak akkor adják ki, ha legkésőbb a tárgyhó előtti hónap utolsó munkanapjáig a bérleti díj az ingatlankezelő számlájára érkezett. Vagyis december 31-ig a januári bérleti díj. Az első fizetés viszont csak februárban jön... na ebben is segít a MediCarrera, az első havi bérleti díjat megelőlegezik nekünk, átutalják, és két hónap múlva kell csak visszafizetnünk. Az indulás ezek ellenére elég komoly anyagi erőfeszítést igényel majd, hiszen egy üres lakásba költözünk be, és egy hónap múlva jön csak az első várva várt fizetés. Majd meglátjuk.
EGY NAP A NAGYVÁROSBAN
Szombaton felkerekedtünk, megpakoltuk a kis hátizsákjainkat és egész napos túrára indultunk Barcelonába. Végre megnéztük az egyik fő nevezetességet, a Sagrada Famíliát (A Szent Család engesztelő temploma) aminek építésében Gaudi terveinek jelentős szerep jutott 1883-tól, de azóta sem készült el teljesen. Mivel adományokból fedezik az építkezés (és közben már restaurálás) költségeit, számítások alapján is több évtized múlva készül csak el. Mindenesetre szeretnék, ha 2026-ra, Gaudi halálának 100.évfordulójára elkészülhetne. Az épület bonyolultságát, a rengetek különleges tornyot (18 db) és az elképesztően kidolgozott, semmihez sem hasonlítható mintázatú homlokzatokat tekintve ez nem is annyira meglepő, de addig talán fejlődik annyit az építőipar is, hogy be tudjanak gyorsulni kicsit. A belsejét nem néztük meg, ennek egyszerű oka volt: korábban már jártam benn egyszer, és hatalmas csalódás volt. Az állványokon kívül alig látszik valami, az egész egy hatalmas építkezés belülről. Azért a kevésért, amit pedig látni lehet, sokallom a fejenként 10 eurót... és ez nem csak az én véleményem volt.
Lásd még (magyarul): http://hu.wikipedia.org/wiki/Sagrada_Família és angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Sagrada_Família
A legtöbb időt a CosmoCaixa nevű múzeumban töltöttük el, ez egy természettudományok és a technika iránt érdeklődő látogatónak egész napos (talán több napos is) élményt nyújthat. Többféle témakör szerint vannak tárlatok, pl. a biológiai, evolúciós részben a legegyszerűbb élőlényektől az emberig mutatja be a fejlődéstörténet állomásait. Itt nemcsak arról volt szó, hogy egyszerűen megtöltöttek vitrineket kitömött állatokkal vagy befőttesüvegben gilisztákkal. Az egyes apró részletekre is rávilágítottak, ezeket interaktív formában mutatták be, pl. egy akváriumban halakat helyeztek el, és gombnyomással a látogató változtatni tudta a víz áramlásának irányát. Csodák-csodája, a halak is másfelé kezdtek úszni: mindig az áramlással szemben. A nagy attrakció a trópusi esőerdő volt. Bizony, a múzeumon belül csináltak egy esőerdőt! Trópusi növényzet, hatalmas fákkal, az egyik támasztógyökerei akkorák voltak mint egy-egy vitorla, a terep egyik részén vízi élővilággal. Az egészet alaposan be lehetett járni, föld alatti alagút vezetett a párás terembe, ahol rendszeres időközönként eleredt a trópusi eső is, a tető üvegablakain át beszűrődő napfénnyel garantálva a pompás szivárványt. Az eső persze úgy volt irányítva, hogy a sétányon bámészkodóknak ne kelljen esernyőt nyitniuk. A teremben trópusi madarak röpködtek, a tóban hatalmas halak úsztak. A tó oldala (a terem egyik fala) teljes egészében üvegből készült, így a szomszéd csarnokból beláthattunk a víz alá is. A gyerekek oda is tapadtak az üveghez a kis neonhalakat bámulva, de lett nagy futás, amikor megjelent egy akkora hal, hogy hosszabb volt mint Marci. Egy emlősállat is legelészett az aljnövényzetből, még pontosan utána kell, hogy nézzek, mi volt az, nem akarok csacsiságot ideírni. (Utánanéztem: Capybara, magyar nevén: vízidisznó, egy nagytestű, 80-130cm-es rágcsáló).
Egy hatalmas atrium húzódott végig az emeletek között, melynek falát egy gigantikus rámpa-spirál alkotta. Középen egy megkövesedett több emeletnyi fa állt, az egész egy időspirált jelképezett. Körben számok mutatták, épp hány millió évet ballagtunk a földtörténetben. A spirálból minden emeleten kiszállhattunk és visszaléphettünk, ha tovább akartunk haladni. Tetszetős megoldás volt. Az egyik szinten a fizika és matematika érdekességeit hozták közelebb a látogatókhoz. Mindenféle fizikai jelenségre volt egy-egy ötletes bemutató kitalálva, ezek többségét meg lehetett fogni, meghúzni, megtekerni, ki-be kapcsolgatni, vagyis működtetni. Bár nem jártam Budapesten a Csodák Palotájában, de valami hasonlónak képzelem el. A gyerekeknek az a hang-modulátor is nagyon tetszett, amiben kiválaszthatták, kinek a hangján szólaljanak meg, majd egy mikrofonba beszélve a hangszóróból saját hangjukat hallhatták robot, férfi, női, vagy éppen UFO-hang kivitelben. A szervezők nem átallottak egy hatalmas, 2m magas jégtömböt is folyamatosan hűtve bemutatni, hogy mindenki kedvére tapogathassa, milyen lehet most pl. a Déli-sark jege... Órákon át játszottunk a különböző ötletes tárgyakkal, sajnos a planetáriumról és a kisebb gyerekek játszószobájáról lemaradtunk, ezek fix időpontokban engedték be a látogatókat, majd zárták a kapukat. Helyette azonban váratlanul ebédet kaptunk: a múzeum megvendégelte a látogatóit. Pincérek hordták a finom falatkákkal, sütikkel megrakott tálakat, és bontották számolatlanul az üdítőket és felnőtteknek még pezsgőt, söröket és borokat is. Nem volt tülekedés, mindenki kulturáltan tömte a fejét, és nem is fogyott el minden. Mint megtudtuk, ez egy látogató-csalogató akció volt. Kedves ötlet. Ebéd alatt Marcika ki is dőlt, és egy 3/4 órát szundikált anyukája ölében. Amíg ők pihiztek, Erivel megnéztünk pár csontvázat és ősember-készítette szerszámot. Maga a múzeumbelépő egyébként nem volt drága egyáltalán, felnőtteknek 3 euró fejenként, a kicsik ingyen jöhettek.
Késő délután visszametróztunk a belvárosba, és belevetettük magunkat a sétálóutca (Rambla) forgatagába. Mivel már vége volt a sziesztaidőnek, szépszámú tömeg tátotta a száját az utcai művészeket és árusok portékáit látva. Megcsodáltuk az összes, pénz csörrenésére megmozduló élőszobrot, valamennyi virágárust, kanárit, papagájt, teknőst és kisnyuszit. Mivel a gyerekek már nem voltak hajlandók gyalogolni, a táv fele után metróra szálltunk, és elmentünk a Placa Espanyara. Ez egy hatalmas tér, és innen szökőkutakkal szegélyezett sétány vezet a katalán nemzeti szépművészeti múzeumig, ami előtt az utolsó célpontunk terült el: a Varázslatos Barcelonai Szökőkút. Igen, csupa nagybetűvel. Este 7 órakor kezdődött az első "előadás", ami 15 percig tartott, majd 15 perc szünet után újra egy, és így tovább, egy este alatt összesen 5-ször. A kezdésre már teljesen sötét lett, így a kút kivilágítása teljesen érvényesülhetett. Elkezdődött a klasszikus zenékből álló kíséret, és beindultak a vízsugarak. Nehéz szavakkal leírni az élményt: 3620 csövön át, változó erősséggel és irányban lövell a víz, egyes részeken a fúvókák forognak is, és elképesztő változatosságú alakzatokat képeznek. Volt pillanat, amikor nagynyomású vízpárát képezve egy fortyogó tűzhányó elevenedett meg előttünk, máskor az egekig lőttek a sugarak. Az egész csodát 4760 lámpa hibátlanul megkomponált fényjátéka tette felejthetetlenné. Ha valaha Barcelonában jártok, ezt nem szabad kihagyni! Addig is nézzétek meg ezt az oldalt: http://www.barcelona-tourist-guide.com/en/albums-en/magic-fountains-montjuic/index.html
Az élménytől teljesen elkábulva, még a későbbi előadások zenéjétől kísérve ballagtunk vissza a metróhoz, és egy könnyű vacsora után felvonszoltuk magunkat a Calafellbe tartó vonatra. Este 10 órára estünk be az apartman ajtaján.
A TIZENEGYEDIK HÉT ESEMÉNYEI
HOSSZÚ HÉTA hazautazásunk időpontja december 19 vagy 21 lesz, de az utolsó héten pénteken már nem lesz semmiképpen sem oktatás. Az össz óraszámnak azonban meg kell lennie, semmi lazázás! Így ezen a héten szombaton is volt oktatás, előre letudtunk azt az egy decemberi napot. A pénteki teszt után általában mindig az a jóleső érzés tölt el, hogy megint letudtunk egy hetet, és erről a teszten számot is adtunk. Ezek után kellemes a hétvégének nekilátni, és van legalább 2 olyan este, amikor nem házifeladat írással telik az idő. Ezek után érthető, hogy mennyire jó volt úgy ébredni szombaton reggel, hogy aznap is van suli... Persze a tanárok is hasonló lelkesedéssel jöttek, de azért nem telt unalmas semmittevéssel ez a nap sem. Délelőtt egy hosszú és kötetlen beszélgetéssel kezdtünk, ahol alaptémaként mindenki mesélt a praxisából valamilyen mulatságos történetet. Kiváló agytorna volt, mert úgy kellett elmesélni hosszabb-rövidebb történeteket, hogy követhető is legyen, és legyen poén is a végén. Úgy tűnt a tanárnőnk is élvezte, pedig biztosan sokat levont a sztorik élvezhetőségéből az, hogy nem annyira pörgött a nyelvünk. A történetek kapcsán aztán mindig elkalandoztunk valamerre, így nagyon változatos lett a társalgás. Nekem az az egyik kedvenc esetem jutott eszembe, amikor egyik ügyeletemben vasárnap hajnal 2 körül bejött egy riadt 18 év körüli párocska, hogy nagy baj van, írjak gyorsan sürgősségi fogamzásgátló tablettát. Én ilyenkor is mindig alaposan kikérdezem a "csak receptért" jövőket, mert 10-ből legalább 2-nek nincs szükség a nagy dózisú hormonra. A fiú volt a szóvivő, elmondta, hogy szombaton történ az eset Horvátországi nyaralásuk során, amit emiatt idő előtt be is fejeztek, és gyorsan hazaautóztak, egyenesen be a klinikára. Elmondása szerint elszakadt az óvszer, de ebben nem volt bizonyos. Arra a kérdésre, hogy töltött-e bele pl. vizet, hogy a lyukat egyértelművé tehesse, nemmel válaszolt. Ellenben hozzátette, hogy az is baj, hogy ez alkalommal nem sikerült idejében a megszakítás sem, mert óvszer ide-vagy oda, ő azért mindig kihúzza időben... de lehet, hogy most egy fél másodpercet elkésett! Már nyúltam volna a receptért, de ekkorra a lányka is összeszedte bátorságát és megszólalt. Elmondta, hogy nem tudja, nem okoz-e nagyobb bajt azzal, hogy a 3 napja elkezdett rendszeres, élete első fogamzásgátló tablettái mellé beveszi még ezt is. Ekkor már nagyon kellett uralkodnom magamon, de még megkérdeztem: Ha ez élete első levél fogamzásgátlója, és 3 napja szedi, akkor most minden bizonnyal menstruál is ugye? A válasz egy őszinte, tágra nyílt szemmel, csodálkozva kiejtett IGEN volt. Ezek után elmondtam nekik, miért volt kár megszakítani azt a minden bizonnyal felhőtlen és örömteli nyaralást... s végre megkönnyebbülhettek.
Az ebédhez lejöttek a gyerekek is, mert ovi nem volt, és a házastársak vigyáztak a kicsikre. A közös ebéd után a picik még szaladgáltak egy sort illetve megnézték a Jégkorszakot svédül, illetve volt egy kis közös éneklés is. Ezalatt a mi csoportunk egy másik teremben (szintén DVD-ről) megnézett egy svéd filmet, ami egy népszerű svéd sorozat egyik epizódja volt, helyszíne a Stockholmtól keletre elterülő szigetvilág, szereplői pedig a történet szerint az ott élő emberek, mindenekelőtt egy orvos, aki a kamasz leányával él együtt. Szép svéd tájak, egy kis orvoslás, egy kis romantika, egy kis humor, egy kis konfliktus, szóval minden, ami egy sorozatba kell. Persze nekünk a beszélt nyelv, a párbeszédek voltak a legfontosabbak, és mivel bekapcsoltuk a svéd feliratozást, tökéletesen nyomon tudtuk követni az eseményeket! Nagyszerű érzés volt, hogy 11 hét után szinte mindent megértettünk! A történetet legalábbis 100%-ban, a poénokon, a gyors párbeszédek egyes részein azért lesz még mit dolgoznunk. Én úgy csináltam, hogy az ölembe vettem a laptopot a szótárprogrammal, és ha olyan kulcsszó volt, amit nem lehetett átugorni a történet szempontjából, azt villámgyorsan kikerestem. Azt hiszem így fogunk filmeket nézni Svédországban is, legalábbis eleinte.
SITGES
Vasárnap olyan gyönyörűen sütött a nap, hogy nem maradhattunk a négy fal között: reggeli után ismét vonatra szálltunk és ellátogattunk a közeli Sitgesbe, ami egy 20 perces vonatút volt csupán. A város 25000 lakosú, szintén a Spanyol Aranyparton (Costa Dorada, katalánul Daurada) fekszik, Barcelonától kb. 30 km-re, nagyobb mint Calafell, és mindenképpen nagyobb idegenforgalmat is bonyolít. A part ennek megfelelően nem volt annyira kihalt mint nálunk Calafellben, meglehetősen sokan sétáltak, üldögéltek, napoztak, kutyát sétáltattak sőt 2-3 őrült spanyol még fürdött is. Valahogy az egész város hangulatos volt, a rengeteg kis szűk utcával, éttermekkel, bárokkal. A part végül is ugyanolyan sárga homokos mint itt, de emiatt is kapta az egész térség a nevét. A gyerekek le is rúgták a cipőket és nagyot játszottak a tengerparton, pár különlegesen szép kagylóhéjat is gyűjtöttek, míg mi süttettük az arcunkat a nappal. Elsétáltunk még a város 17.században épült templomához is, ami fantasztikus látványt nyújtott: közvetlenül a tengerparti sziklák fölé épült, és a lépcsőkön felkapaszkodva gyönyörű kilátás nyílt a tengerre és a partra. Itt Marci elszundított az ölemben, így egy háromnegyed órát pihentünk az egyik padon, míg a lányok fotóztak és a közeli árusoknál alkudoztak. Úgy értem nem az árusokkal, hanem kicsi Eri alkudozott anyukájával, hogy mit szeretne legjobban kapni a sok kincs közül. Végül egy gyűrűben megegyeztek. Ebédidőben épp egy olyan üzlet kirakata előtt sétáltunk el, ahol ínycsiklandó grillcsirkéket forgattak nyársakon. Az ötletgazda bolttulajdonos jól számított: a lassan forgó, piruló csirkék látványa, a terjengő finom illatok sok járókelőt becsábítottak, illetve aki nem akart leülni, el is vihette a zsákmányt. Nem is volt drága, egy csirkéért 4 eurót kértek. Akár az interneten, akár nyomtatott útikönyvekben nézi meg az emberfia Sitges nevezetességeit, sehol sem mulasztják el megemlíteni, hogy a város kedvelt célpontja a homoszexuálisoknak. Nemcsak Spanyolország, de egész Európa legnépszerűbb meleg-paradicsoma is egyben Sitges. Nyilván nyáron, a főszezonban ez jobban is látszik az utcákon, mi csak néhány meleg párocskát láttunk békésen sétálgatni. Egyik tanárunk szerint (aki Sitgesből jár át, mert ott kapott szállást a MediCarrerától), Sitgesben háromféle embertípusból lehet az átlagosnál többet látni: melegekből, kutyasétáltatókból és motorosokból. Mindhármat megerősíthetjük. A kutyasétáltatóknak megszavaztunk egy piros pontot, mert kutyagumit viszont nem láttunk sétánk során egyet sem. Szépen összeszedik, ahogy kell, és az elhelyezett gyűjtőkbe rakják. Mindezekkel együtt nagyon kellemes napot töltöttünk el itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése