Három feleség, Erika, Ica és Ibolya egy nap különleges felkérést kaptak egyik volt nyelviskolai tanárukon keresztül. Egy EU által támogatott kísérletben vehettek részt, aminek "Világok ételei" volt a címe s az volt az alapötlete, hogy összehozza Svédország soknemzetiségű konyhájának receptjeit és a helyi svéd gazdák termékeit.
Svédországban rengeteg külföldi él, és a svédek szeretik kipróbálni a különböző nemzetek ételeit. Az ideális az volna persze, ha mindent meg lehetne főzni itteni alapanyagokból is, ezzel támogatva a helyi mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Az ötletgazdák összeállították a nemzetek listáját, amiben elsőként a magyar konyha szerepelt. (Majd később még iraki, iráni, sri lankai, eritreai és brazil).
Valamennyi költséget az EU program állta, de a megvalósításban nagy szerep jutott még egy étteremnek is, aki a helyet, eszközöket és a zavartalan lebonyolítást vállalta magára.
Az étterem megérdemel egy kis reklámot ezen a helyen: Frägsta Hälsingegård a nevük, egy testvérpár üzemelteti, akik félig svédek, félig olaszok. Az étterem alapvetően olasz étteremként hirdeti magát, és kb 15 km-re fekszik Hudiksvalltól egy tanyaközpontban. Az épületegyüttes több mint 100 éves és a régi időkben a svéd vidéki társasági élet központja volt. Esküvőknek, báloknak, mulatságoknak adott otthont. A testvérpár ide költözött az egyébként soknemzetiségű családjával, és vendéglátásba kezdett, amihez megvolt a kellő képzettségük és olaszországi munkatapasztalatuk. A mennyiség helyett a minőségre törekednek: csak előzetes megrendelésre főznek, minimum tíz főtől, így főleg cégek és nagyobb családi események a célközönségük.
A nagy eseményt megelőző héten a feleségek megtárgyalták a szervezőkkel, hogy mi lesz a menüsor, ehhez milyen alapanyagokra lesz szükség. Az gyorsan kiderült, hogy az őrölt paprika megkerülhetetlen tényező, s ez sajnos nem kapható az itteni boltokban, s nyilván a gazdák sem termelik. Szerencsére minden rendes magyar háziasszony kamrájában akad néhány zacskóval, így ez nem lehetett akadály. A főzést megelőző napon a kis csapat tett egy nagy kört a környező gazdáknál és beszerezte az alapanyagok nagy részét: húst, zöldségeket, lisztet. A szervezők egyik fő célja volt, hogy mindenből "ekologisk" vagyis gyógyszer-vegyszermentes kerüljön a fazékba.
A lányok aztán kellő izgalommal bevetették magukat az étterem konyhájába, ahol a személyzet maximálisan kedves és segítőkész volt. Itt a magyar menyecskék dirigáltak, s nem volt semmi őrült Gordon Ramsay-féle ordítozás sem, mégis jól haladt a munka.
A késő délutánra meghirdetett kezdésre aztán befutottunk mi, az éhes családapák is gyerekestől, valamint jónéhány magyar meghívott vendég is. Először meghallgattuk a főszervező kiselőadását az egész programról.
Majd egyre nagyobb izgalommal és hangos gyomorkorgással vártuk a kezdést.
A konyhatündérek és segédeik:
A menüsor:
Gyömölcsleves
Gulyásleves
Paprikás csirke galuskával
(nincs kép)
Sertéstokány galuskával
Házilag sütött kenyér, helyi lisztből
Uborkasaláta
Madártej
(sajnos nincs kép róluk)
Madártej
(sajnos nincs kép róluk)
Mondanom sem kell, hogy irgalmatlanaul teleettük magunkat. A svéd és olasz házigazdák nemkülönben, akik elismeréssel nyilatkoztak a feleségeink szakácsművészetéről. Gondolom mindenki sejti, hogy ezek a jóravaló vendéglátó szakácsok azért buzgón kérdezgettek és jegyzeteltek, miközben sertepertéltek a konyhában!
Miközben fényesre gömbölyödött hasunkat simogattuk és kávéinkat kortyolgattuk (espresso italiano!), sokat beszélgettünk a svédekkel arról, hogy milyen kár, hogy a svéd családok hétköznapjaiból lassacskán eltűnik a közös vacsorák meghitt hangulata és összetartó ereje. Mind gyakoribb, hogy mindenki akkor eszik amikor eszébe jut, s azt amit éppen kivesz a hűtőből és megmelegít a mikróban. Ez pedig mind gyakrabban előre elkészített étel.
Milyen jó, hogy ez nálunk nem így van. Így végiggondolva nagyon hálásak lehetünk a "tűzhelyeinket őrző" és a családot ily módon is összetartó asszonykáinknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése