Aktuálissá vált a Ford műszaki vizsgáztatása májusban. Előrebocsátom,
hogy mivel Magyarországon nem volt autónk, nem tudom összehasonlítani a
két rendszert egymással. Egy honlapon keresztül (www.bilprovningen.se)
a rendszám és a személyi számom 4 utolsó számjegyének megadása után
regisztrálva megadhattam, hogy melyik vizsgahely mely időintervallumában
szeretnék időpontot foglalni, és a feladott listából aztán
választhattam nekem megfelelőt (=ügyelet utáni szabadnapra esőt). Egy
műszaki vizsga 20 percig tart. Hudiksvallban csak egy ilyen vizsgahely
van, így ez adott volt. A honlapon azt is kérhettem, hogy a kiválasztott
nap előtt pl egy héttel majd közvetlenül előtte egy-két nappal
küldjenek egy e-mail és/vagy sms emlékeztetőt.
A megadott napon, a
tervezetthez képest fél órával korábban, a gyerekekkel együtt -akik
persze ki sem hagyhatták volna ezt a bulit- elgurultunk a műszaki
állomásra. A nagy parkolóban állt vagy 8-10 autó, mindegyikben benne ült
a vezetője. Szemközt a parkolóval, az épület falán egy elektromos
tábla volt, annak folyton frissülő információit figyelte mindegyik,
közben zenét hallgattak, cigarettáztak, olvasgattak. A megérkezés után
oda kellett menni egy automatához, s beírni az autóm rendszámát, erre
kiírt egy üzenetet, hogy nyugtázta a megérkezésemet, figyeljem én is
táblát a további teendőkért. Visszaültem a kocsiba, a gyerekekkel mesét
hallgattunk, szépen fogytak előlünk a többiek, majd hajszálpontosan az
általam kért időpontban kiírták a rendszámunkat, s hogy hajtsunk az 1-es
beállóhoz. (Összesen 3 volt) Ott felnyílt az elektromos kapu,
begördültünk a műhelybe, majd a kocsiból kiszállva, s félrehúzódva
átadtuk a terepet az egyszem szerelőnek, aki mosolyogva üdvözölt, és
szívélyesen mutatta az irányt, hol pihenhetünk meg, s ihatunk egy kávét,
amire a vendégük vagyunk. "Inkább maradnánk itt, ha lehet, nem láttak
még a gyerekek ilyen érdekeset" -válaszoltam, de nyilván én voltam a
legkíváncsibb az egészre... A koma kezében volt egy kis elektronikus
jegyzetfüzet, minden elvégzett, ellenőrzött műveletet abba regisztrált. A
rendelkezésére álló 20 percet rendesen kihasználta, nem volt egy perc
lazsa sem. Azzal kezdte, hogy a kipufogóra egy nagy, mennyezetről lógó
hosszú gégecsövet illesztett, hogy elszívja a kipufogógázokat, s azok ne
a műhely levegőjébe kerüljenek.
Megnézte, megvan-e az elakadásjelző
háromszög, meghúzogatta mind az öt biztonsági övet, átvizsgálta a
tükröket, a műszerfalon a visszajelző lámpákat, az izzók működését,
fényszórók beállítását, a sebességváltót, ablaktörlőt, majd jött a forgó
hengereken a fékpróba.
Ezután tovább gurult egy akna fölé, ott
megemelték az autót, közben az emelőbe rejtett szerkezettel haránt
irányban is alaposan megrázták, majd az aknából alulról is
szemrevételezte az alvázat esetleges korróziót keresve, a futóműveket,
felfüggesztéseket, gumik állapotát.
Hihetetlen gördülékenyen és rutinnal
dolgozott, nyilván nem az első autót nézte. Az ujjai közben állandóan
matattak a kis e-jegyzetfüzet gombjain, majd végül megkért, hogy
fáradjunk be az irodába, mindjárt jön ő is, csak még kint megy egy kört,
és megnézi a károsanyag kibocsátást. Kigördült a műhelyből ezeket az
utolsó ellenőrzéseket is elvégezni, majd bejött az irodába, kiállította a
műszaki tanúsítványt, kifizettem neki a vizsgálat 300 koronás díját
(bankkártyával), majd már búcsút is akart inteni, de még gyorsan
megkérdeztem tőle, mondja el a személyes véleményét az autó állapotáról,
hiszen használt autóként vettem, és az mindig zsákbamacska.
Megnyugtatott, hogy kiváló állapotú járműről van szó, 3.5 éves korához
képest ez a 18.000km szinte semmi, amit futott. Biztonságos utat kívánt,
majd ment behívni a következő ügyfelet. A legközelebbi vizsga 2 év
múlva esedékes. Érdekes, hogy itt csak az elakadásjelző háromszög az
egyetlen kötelező extra dolog aminek benne kell lennie az autóban,
vagyis nem kötelező magunknál tartani elsősegélycsomagot, izzókészletet.
Apropó izzókészlet: mondom a Ford szervizes komának, hogy azért én
be fogok tenni a csomagtartóba egy tartalék izzókészletet, hogyha
valahol Hudiksvall és Szeged között egy holdfényes nyári éjjelen az
autópálya közepén PePE lehunyja valamelyik szemét, ne jöjjek zavarba egy
gyors izzócsere miatt. A szaki kicsit szkeptikus volt,
aggodalmaskodott, hogy azért ezeknél a modern autóknál már nem olyan
magától értetődően egyszerű az izzócsere, mert meglehetősen szűk
helyeken kell babrálni az ujjakkal, hogy ez sikerülhessen. Mondtam, hogy
nőgyógyász vagyok, gondolja-e, hogy ez előnyt jelent.... persze erre
úgy röhögött, hogy majd leesett a székről, és többé nem kételkedett
benne, hogy meg fogom oldani ezt a problémát.
A minap kaptam egy
levelet a közlekedési hatóságtól, hogy hamarosan megszüntetik a műszaki
vizsgáztatás eddigi monopóliumát, s felszabadítják a piacot. Azt még nem
tudom, hogy ez konkrétan milyen változásokat jelent, bizonyosan nagy
lesz a verseny az autós ügyfelek "kegyeiért", ez pedig a mi malmunkra
hajtja a vizet. Lehet, hogy az ingyen kávé mellé majd ingyen fagyit is
adnak? Esetleg bikinis lányok mossák tisztára az autókat a vizsgálat
végén? Beszámoló 2 év múlva...
PePE egy hibájáról mindenképpen
szólnom kell, ez állítólag egy etanolos Fordokat érintő "betegség",
legalábbis Focus tulajdonos T. Laci radiológus barátom és az itteni Ford
márkaszerviz tapasztalatai szerint is. A benzinszintjelzőről van szó. A
hiba abból áll, hogy a mutató időnként "elfelejti" követni az
üzemanyagszint csökkenését, illetve néha váratlanul helyes értéket
mutat, majd visszakúszik lassacskán a tele jelzésig, noha csak félig van
a tank. Időnként a fordított helyzet is előfordul, vagyis épp
teletankol az úrvezető, s a mutató még mindig majdnem üres tartályt
jelez. Bosszantó hiba, mert folyton figyelni kell az utolsó tankolástól
megtett km-t, hogy nagyjából be lehessen lőni, mennyi nafta lehet a
tankban.
Mivel volt 3 hónap garanciám az autóra, 2 héttel annak
lejárta előtt felhívtam az uppsalai Ford kereskedőt, hogy beszámoljak a
hibáról. Meglepően gyorsan meg tudtuk érteni egymást, pedig a műszaki
svéd nyelv egyáltalán nem nevezhető az erősségemnek. Azt javasolták,
hogy vegyem fel a kapcsolatot a hudiksvalli Ford szervizzel, javíttassam
ki a hibát, majd adjam meg nekik az uppsalaiak telefonszámát, hogy ők
egymás között elrendezhessék az anyagiakat. Tetszett ez a rugalmasság!
A
helyi Ford szervizben, mint fentebb írtam, ismerték ezt a típushibát,
és azt javasolták, csak úgy mint az orvostudományban, kezdjük egy
egyszerűbb gyógymóddal, nevezetesen egy kábel cseréjével, majd ha ez nem
segít, jöhet az egész üzemanyag-szintjelző rendszer cseréje. Kicsit
aggodalmaskodtam, hogy a kábelcsere után nekem meg kellene tankolnom,
majd kijárnom az autóból a tank benzint, hogy lássam, megjavult-e, de
ezzel valószínűleg ki fogok csúszni a 3 hónapból. Neeeeeem! -nyugtatott
meg a szervizes: a hiba tényét jeleztem a garancia lejárta előtt, ők
csak hadd próbálkozzanak, és addig folytatják a "gyógykezelést", amíg
meg nem oldódik a probléma, erre a hibára így nem vonatkozik a szigorú 3
hónap. Tetszett ez a hozzáállás!
A kábelcserét elvégezték, azóta egy fél tank benzint sikerült elhasználnunk, de eddig jól működik minden... (kopp-kopp-kopp)
Kiegészítés 2013-05-08-án.
A műszaki vizsgáztatás privatizálása csak annyiban hozott újdonságot, hogy a cégek levelekkel és ajánlatokkal, kedvezményekkel bombázzák az ügyfeleket, hogy arra ösztönözzék őket, náluk történjék a vizsgáztatás. Maga a vizsga színvonala és jellege semmit sem változott a korábbiakhoz képest. Ingyen fagyi sincs, de a kávé megmaradt.
A Ford időközben már 2 műszakin is túljutott és elértük a 60.000 km-t is, keresztül-kasul szelve Európát több alkalommal is. A fenti bejegyzést most egészítettem ki friss képekkel, a szemfülesek észrevehették, hogy időközben egy vonóhorog is került az autóra. Ezt még tavaly tavasszal intéztem, akkor ezt is belevontuk az aktuális műszaki vizsgába.
Le kell hogy kopogjam, de semmilyen hiba sem jelentkezett az elmúlt 2 évben. Rendszeres előírt szervizek, és kerékcserék. Ennyi. Na meg a tankolás persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése