Järvzoo - vadaspark északon

Hudiksvalltól nyugatra úgy kb. 50 km-re fekszik Järvsö városkája ami kiváló sípályáiról és állatparkjáról nevezetes, így télen-nyáron gyakran megfordulunk itt. A Järv szó rozsomákot jelent, az ö pedig szigetet, így a város nevét talán Rozsomákszigetnek lehetne fordítani. Svédül mindenesetre jobban hangzik.
Az állatpark vagy vadaspark a Järvzoo nevet kapta és egyik kedvelt úticélunk. Jóformán minden vendégünket elhozzuk ide, így egy évben egyszer-kétszer mindig megfordulunk itt.

A park az északi erdők növény- és állatvilágát mutatja be. Különlegessége, hogy a látogatók egy "zárt pályán" belül mozognak az erdőben, vagyis egy kb 3.5 km hosszú fából készült járda vezet körbe a parkon.

 
 Így természetesen akadálymentesített a közlekedés amit az időjárás sem nehezíthet meg. Az útvonal bőven el van látva pihenőkkel is.

A hosszú sétálás alatt a holmik (és fáradt gyerekek) cipelését könnyítendő kis taligákat lehet bérelni egy jelképes összegért.

A park bejáratánál egy látogatóközpont fogadja a vendégeket, itt lehet a jegyeket megváltani, mindenféle ajándéktárgyakat vásárolni illetve egy kis összefoglalót kapni Svédország 5 legnagyobb ragadozójáról:

	Medve	Farkas	Hiúz	Rozsomák	Ember
súly (kg)	60-300	35-55	15-30	8-18	50-130
élettartam	25 év	10-15 év	12-14 év	12-13 év	kb 80 év
egyedszám	3000	200	1700	500	9.4 millió

A parkban az öt nagyragadozón kívül más érdekességek is vannak: rén- és jávorszarvasok, őzek, pézsmatulkok, vörös és sarki fehér rókák, sünök valamint gazdag madárvilág, főképpen baglyok.

Az állatok természetes környezetükben, az erdő fái és sziklái között, viszonylag nagy területen mozognak, de természetesen elkülönítve egymástól és a látogatóktól. Az állatsimogatóban azért van lehetőség közeli kapcsolatba is kerülni a szelídebb kedvencekkel.

A túra felénél egy nagyobb pihenőhelyet alakítottak ki, itt tűzrakóhelyek és padok kínálnak helyet a piknikezni akaróknak. Nemcsak szabadtéri tűzrakóhely, hanem egy kis faházikó is van itt, arra az esetre, ha zordabb lenne az időjárás. A házikóban egy benti tűzrakó helyen szintén van mód sütögetésre. Itt mindig van kellő mennyiségű összevágott fa is.

A házikó körül rendre felbukkannak a mókusok, akik az évek során megtanulták, hogy nem kell félniük az emberektől. Sőt, tőlük mindig csurran-cseppen egy kis ennivaló is. A gyerekek a legnagyobb izgalomban etetik a mókusokat gyümölcsökkel vagy más rágcsálnivalóval.

Még egy érdekesség: a parkban feltüntetett zárási idő csak arra vonatkozik, hogy azután már nem engednek BELÉPNI senkit. Akik viszont már bent vannak, azok maradhatnak ameddig jólesik: kifelé nyílik a park kapuja késő este is. Ez egy roppant praktikus dolog, mi például még soha sem tudtuk zárásig megunni a parkot és látnivalóit.

TerraCycle - szemétügyi szemléletváltás

 

A TerraCycle-t 2001-ben alapította a magyar származású Tom Szaky, az akkor húszéves gólya a Princetoni Egyetemről. Az idők során a vállalkozás a világ egyik leggyorsabban növekvő zöld (környezetvédő) hálózatává nőtte ki magát.

A TerraCycle célja, hogy eltörölje a szemét fogalmát. Céljukat úgy valósítják meg, hogy a korábban nem, vagy nehezen újrahasznosítható hulladék feldolgozásához országos rendszert építenek ki. Programjainkra bárki feliratkozhat, és brigádtagként elküldheti hozzájuk az összegyűjtött hulladékot - ingyen. Az összegyűjtött hulladékot ezután a TerraCycle különböző termékekké alakítja. A több mint 20 országban, 20 millió ember részvételével összegyűjtött sokmilliárd egység szemét feldolgozásával a TerraCycle több mint 1500 különböző terméket hozott létre. A termékek olyan nagy amerikai áruházláncokban kaphatók, mint a Walmart vagy a legnagyobb biotermékeket árusító bolthálózat, a Whole Foods Market.
A vállalkozás terve az, hogy a hulladéknak még a fogalmát is eltöröljék olyan rendszerek kialakításával, melyek segítségével összegyűjthetünk és feldolgozhatunk mindent, ami napjainkban a szemétlerakókra kerül.

Természetesen a vállalkozás jelen van Magyarországon és Svédországban is. 

Úgy kezdődött a kapcsolatunk, hogy vettünk egy Bosch Tassimo kávéfőzőt, ami egyszerhasználatos kávékapszulákkal működik.




A Tassimo rendszerben az tetszett meg, hogy a kapszulák rendkívül változatosak, sokfélét ki lehet próbálni anélkül, hogy nagyobb mennyiséget kellene megvenni egyféléből, s egyszerre csak annyi friss kávét főz az ember, amennyit meg is iszik. Egy kapszula = egy adag kávé. Azt, hogy a megkívánt italhoz épp mennyi vizet forraljon és adjon a gép, egy beépített vonalkód-leolvasó intézi, mert minden kapszulának egyedi vonalkódja van. Az espresso kevesebbet, a hosszú kávé többet kap. A capuccino vagy latte pedig két különböző kapszulából áll: egy habosított tejből és egy kávéból. Persze a gyerekek is megtalálták a kedvencüket: a forró csokoládét.

Ennek a kapszulás rendszernek egy nyilvánvaló hátránya is van: a sok szemét. Mi legyen hát a műanyag kapszulákkal? A válaszra a svéd Tassimo weboldalon bukkantunk, ahonnan egyébként a kapszulákat is rendeltük eleinte. (Ma már az élelmiszerboltokban is nagy a választék.) a TerraCycle vállalja, hogy átveszi a kapszulákat és feldolgozza valami hasznossá. A rendszer úgy működik, hogy regisztrálni kell náluk, majd az interneten néhány kattintással keresztül lehet kérni egy vonalkódos postai szállítólevelet, ami néhány pillanat alatt megjön.  Ezt kinyomtatva csak rá kell ragasztani egy nagy kartondobozra, amiben a használt kapszulákat gyűjtjük. A posta a TerraCycle költségén elviszi a csomagot, ezért nem kell semmit sem fizetni.
A beküldött kapszulákat még csak ki sem kell öblíteni. Minden beküldött darab után pontokat írnak jóvá egy virtuális számlán, amit pénzre lehet váltani. Ezt a pénzt pedig fel lehet ajánlani valamilyen jótékony célra, pl. gyermekjóléti alapítványoknak, környezetvédő szervezeteknek stb.

Már vagy két éve lelkesen küldözgettük a szemetet a TerraCycle-nak, amikor jött egy e-mail, hogy elismerésreméltóan szorgalmasak voltunk, s a svéd szervezet szeretne minket példaként állítani a program népszerűsítéséhez. Néhány kérdésre kellett válaszolnunk, s egy képet küldeni magunkról és a "gyűjteményünkről". Mivel épp aktuális volt egy nagy adag beküldése, az alábbi képet küldtük:

   
Kisvártatva meg is jelent rólunk az írás a TerraCycle honlapján:
(teljes méretben itt olvasható)

 Mivel más szemetet is lehet gyűjtögetni és beküldeni, mindenkit lelkesen bátorítunk, hogy nézze meg a terraCycle honlapon, hogyan csatlakozhat ehhez a kezdeményezéshez!

Gyerekjáték a főzés - Janssons frestelse

Ma bemutatjuk a kedves blogolvasóknak, hogy a főzés gyerekjáték! 
Eri és Marci mesterszakácsok egyik este vacsorát készítettek nekünk, amit Anya gondosan fotódokumentált, így készült el ez a "képes recept".

Az étel neve Janssons frestelse, magyarul "Jansson megkísértése". A wikipedia is csak találgat, hogy ez a név most honnan is ered, de nem igazán leszünk okosabbak. Talán mindegy is a név, magyarul halas hagymás tejszínes krumplit fogunk készíteni.

Hozzávalók:
8 db közepes burgonya
3-4 fej hagyma
1 doboz szardella sós lében (ansjovis vagy anchovies) 
1/2 liter tejszín
zsemlemorzsa (finomszemcsés)
a tálaláshoz tejföl 





 











Meghámozzuk és nagylyukú reszelőn lereszeljük a burgonyát.

  



A hagymát megtisztítjuk és csíkokra szeleteljük. 
 

Egy lapos serpenyőt kivajazunk.

 Egy (nem túl vastag) rétegben zsemlemorzsával beszórjuk.

Egy réteg reszelt burgonya, egy réteg hagyma következik.

A szardellákat ritkábban helyezzük el. (Különben nagyon erőteljes lesz az íze)

Folytatjuk a krumpli-hagyma-szardella rétegekkel, amíg meg nem telik a serpenyő.

A tejszínben elkeverjük a szardella sós levét, majd ezzel öntjük le az egészet.

A tetejére egy réteg zsemlemorzsát szórunk.


180-200 fokon 30-45 percig sütjük (sütőtől függő), amíg a morzsa aranybarna lesz. 

Ehetjük simán vagy egy kis extra tejföllel.

Jó étvágyat!   Smaklig måltid!

Magyar konyha - svéd alapanyagokból

Három feleség, Erika, Ica és Ibolya egy nap különleges felkérést kaptak egyik volt nyelviskolai tanárukon keresztül. Egy EU által támogatott kísérletben vehettek részt, aminek "Világok ételei" volt a címe s az volt az alapötlete, hogy összehozza Svédország soknemzetiségű konyhájának receptjeit és a helyi svéd gazdák termékeit. 

Svédországban rengeteg külföldi él, és a svédek szeretik kipróbálni a különböző nemzetek ételeit. Az ideális az volna persze, ha mindent meg lehetne főzni itteni alapanyagokból is, ezzel támogatva a helyi mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Az ötletgazdák összeállították a nemzetek listáját, amiben elsőként a magyar konyha szerepelt. (Majd később még iraki, iráni, sri lankai, eritreai és brazil).

Valamennyi költséget az EU program állta, de a megvalósításban nagy szerep jutott még egy étteremnek is, aki a helyet, eszközöket és a zavartalan lebonyolítást vállalta magára. 

Az étterem megérdemel egy kis reklámot ezen a helyen: Frägsta  Hälsingegård a nevük, egy testvérpár üzemelteti, akik félig svédek, félig olaszok. Az étterem alapvetően olasz étteremként hirdeti magát, és kb 15 km-re fekszik Hudiksvalltól egy tanyaközpontban. Az épületegyüttes több mint 100 éves  és a régi időkben a svéd vidéki társasági élet központja volt. Esküvőknek, báloknak, mulatságoknak adott otthont. A testvérpár ide költözött az egyébként soknemzetiségű családjával, és vendéglátásba kezdett, amihez megvolt a kellő képzettségük és olaszországi munkatapasztalatuk. A mennyiség helyett a minőségre törekednek: csak előzetes megrendelésre főznek, minimum tíz főtől, így főleg cégek és nagyobb családi események a célközönségük. 

A nagy eseményt megelőző héten a feleségek megtárgyalták a szervezőkkel, hogy mi lesz a menüsor, ehhez milyen alapanyagokra lesz szükség. Az gyorsan kiderült, hogy az őrölt paprika megkerülhetetlen tényező, s ez sajnos nem kapható az itteni boltokban, s nyilván a gazdák sem termelik. Szerencsére minden rendes magyar háziasszony kamrájában akad néhány zacskóval, így ez nem lehetett akadály. A főzést megelőző napon a kis csapat tett egy nagy kört a környező gazdáknál és beszerezte az alapanyagok nagy részét: húst, zöldségeket, lisztet. A szervezők egyik fő célja volt, hogy mindenből "ekologisk" vagyis gyógyszer-vegyszermentes kerüljön a fazékba.  

A lányok aztán kellő izgalommal bevetették magukat az étterem konyhájába, ahol a személyzet maximálisan kedves és segítőkész volt. Itt a magyar menyecskék dirigáltak, s nem volt semmi őrült Gordon Ramsay-féle ordítozás sem, mégis jól haladt a munka.  

 

 A késő délutánra meghirdetett kezdésre aztán befutottunk mi, az éhes családapák is gyerekestől, valamint jónéhány magyar meghívott vendég is. Először meghallgattuk a főszervező kiselőadását az egész programról.

  

Majd egyre nagyobb izgalommal és hangos gyomorkorgással vártuk a kezdést.

 

A konyhatündérek és segédeik:

  

A menüsor: 

Gyömölcsleves

Gulyásleves

Paprikás csirke galuskával

(nincs kép)

Sertéstokány galuskával

Házilag sütött kenyér, helyi lisztből

Uborkasaláta
Madártej 
(sajnos nincs kép róluk)

Mondanom sem kell, hogy irgalmatlanaul teleettük magunkat. A svéd és olasz házigazdák nemkülönben, akik elismeréssel nyilatkoztak a feleségeink szakácsművészetéről. Gondolom mindenki sejti, hogy ezek a jóravaló vendéglátó szakácsok azért buzgón kérdezgettek és jegyzeteltek, miközben sertepertéltek a konyhában!

Miközben fényesre gömbölyödött hasunkat simogattuk és kávéinkat kortyolgattuk (espresso italiano!), sokat beszélgettünk a svédekkel arról, hogy milyen kár, hogy a svéd családok hétköznapjaiból lassacskán eltűnik a közös vacsorák meghitt hangulata és összetartó ereje. Mind gyakoribb, hogy mindenki akkor eszik amikor eszébe jut, s azt amit éppen kivesz a hűtőből és megmelegít a mikróban. Ez pedig mind gyakrabban előre elkészített étel. 

Milyen jó, hogy ez nálunk nem így van. Így végiggondolva nagyon hálásak lehetünk a "tűzhelyeinket őrző" és a családot ily módon is összetartó asszonykáinknak!

 

PePÉt megsebzik - de meggyógyul avagy: járműkárrendezés Svéd módra

Egy alkalommal a garázsunkkal szemközti parkolóhelyek egyikére álltam be arra a fél órára, amíg felszaladtam két intéznivalóm között a lakásba. Mikor visszaértem az autóhoz, az ablaktörlő alatt a szélvédőn egy a cetli várt: "Bocsánat, de belédtolattam. Név, telefonszám."
 

A kár nem tűnt hatalmasnak, de PePE formás farán csúnya horpadás és horzsolások éktelenkedtek.
 
Nem siettem felhívni a telefonszámot, előbb az interneten böngésztem kicsit, s "hála" a svéd nyitottságnak, az adatok alapján gyorsan ki lehetett deríteni, a garázssorból a második szomszédom volt a tettes, egy 61 éves asszony, aki itt lakik a szomszéd házban, és egy 1999-es zöld Nissan Almera tulajdonosa. Mivel nem volt gyakorlatom abban, hogyan zajlik egy ilyen kárrendezés Svédországban, beszéltem néhány svéd kollégával, akik elláttak jótanácsokkal, s egyúttal megnyugtattak, ne izguljak, általában simán zajlanak ezek az ügyek. Így is lett.
Másnap telefonáltam a Nissan gazdájának, aki nagyon sajnálta a történteket. Neveket, rendszámokat, telefonszámokat és biztosítók neveit egyeztettünk. Mindketten felhívtuk ezt követően a saját biztosítónkat, s bejelentettük a kárt. Az én részem így zajlott: kapcsolták a gépjármű kárrendezési ügyintézőt, akinek elmondtam röviden, mi történt, és kb mekkora a kár. Megadtam a saját nevemen és rendszámomon kívül a károkozó rendszámát, naná, hogy ebből ők azonnal mindent tudtak az asszonyról. Kaptam egy kárrendezési számot, és megadták, melyik hudiksvalli szervízhez forduljak, akivel a biztosítóm kapcsolatban állt. Tudakolták még, kérek-e ingyenes csereautót a javítás idejére, erre nem tudtam azonnal választ adni, mondván nem tudom, hány napra és mikorra vállalja a javítóműhely.
A következő telefon a műhelybe ment, akik kérték, egyik nap guruljak arra, hogy felmérjék a kárt és megbeszéljük az időpontot. Egy hétfői napban maradtunk, reggel 7-kor már nyitva voltak, így nekem is megfelelt még elszaladni munka előtt. A megbeszélt napon aztán egy szaki a műhelyből (nem a biztosítótól!) készített néhány fotót a kárról, feljegyezte a kárrendezési számom, és megegyeztünk egy 2 héttel későbbi időpontban, amikor ott tudtam hagyni a kérdéses 3 napra az autót. Erre a rövid időre tudtuk nélkülözni PePÉt, így csereautó sem kellett.
Két hét múlva hétfőn otthagytam az autót, de kedden késő délután már telefonáltak, mehetek érte. Aznap hosszú napunk volt a kórházban, nem értem volna oda a műhely zárásáig, így szerda lett belőle. Az eredmény magáért beszélt: hibátlan munkát végeztek a karosszériások.
 
A biztosítóm gondolom mindent intézett a károkozó biztosítójával, nekem mindenesetre egy fillérembe (illetve koronámba) sem került ez az egész.
Nemrégiben aztán végre személyesen is összefutottunk a garázsok előtt a szomszédasszonnyal: kedélyesen elbeszélgettünk, és megcsodáltuk egymás autójának hátsó fertályát, milyen szép munkát végeztek a szakemberek.
Ja, és még valami: a biztosító értesített, hogy amiért nem vettem igénybe a csereautót, küldenének arra a 3 napra 300 korona (9000Ft) költségtérítést a számlámra. Ám legyen.

Karácsony

Karácsony

Bizalom a köbön

A magyar internetes fórumok telis-tele vannak azokkal az olvasói bejegyzésekkel, amikor egy üzletbe betérve azonnal potenciális tolvajnak nézik őket, s biztonsági őrök vizslató tekinteteinek kereszttüzében kénytelenek vásárolni, vagy aztán táskát, zsebeket kipakolni, így elviselni az ezzel járó pellengérre állítást. Nyilván nem lenne erre szükség, ha nem volnának bolti lopások, és nem is azzal van a baj, hogy a boltok vigyáznak az értékeikre, hanem a szélsőséges megnyilvánulásokkal és megalázó helyzetekkel.
Örömmel szeretnék itt beszámolni egy roppant pozitív élményünkről, arról, hogyan bízik meg egy svéd áruházlánc a vásárlók becsületességében. Nem, nem arról van szó, hogy szimatoló biztonsági őrt még keresve sem találni, mégcsak nem is az IKEA önkiszolgáló pénztára következik, ahol magadnak olvashatod le a pénztárnál kipakolt árucikkeidet! Az ICA áruház (ejtsd: ika) egy lépéssel ezt is túlszárnyalta. Nem reklám, csak mégis tudjátok, kikről szól ez az írás: www.ica.se
Hetente egyszer csinálunk egy nagybevásárlást a családdal, ezzel egy csomó időt megspórolunk, nem kell naponta-kétnaponta boltba járni. Megtöltjük az autó csomagtartóját a heti élelmiszerekkel, és ez mindig több órás program a gyerekekkel: kosárba rakodás, fel a szalagra, fizetés, gyorsan visszapakolás a bevásárlókosárba, hogy haladjon a sor a pénztárnál, majd szatyorba rakodás, s be a csomagtartóba. Az ICA MAXI valami újat eszelt ki: legyél a magad pénztárosa! http://www.icamaxi.nu/uppladdat/sjalvscanning.pdf
A vásárlói hűségkártyáddal köthetsz egy külön szerződést is (2 perc), ami után jogoult vagy használni a mobil vonalkód leolvasót. A bejáratnál van egy kis rész, ahol egy falon tucatszám sorakoznak a kis vezeték nélküli leolvasók (szkennerek). Egy terminálon lehúzod a hűségkártyádat, majd az egyik szkenner világítani kezd a sok közül: ő lesz a tiéd aznap. Kiveszed a tartójából, és beillesztheted a bevásárlókocsidon elhelyezett tartójába. A bevásárlókocsid azonban már ekkor sem üres: ott várakoznak tátongó szájjal az üres szatyraid, bevásárlótáskáid. Indulhat a vásárlás: minden árucikk vonalkódját magad olvashatod le a kis szerkezettel, egy gomb megnyomásával pár másodpercre felvillan a jól ismert vörös fénycsík, egy csipogás, s a leolvasó képernyőjén megjelenik a kiválasztott árucikk neve, mennyisége és ára. Ha ugyanabból többet is veszel, minden darabot egyesével le kell olvasnod. Ha olyan árut teszel a kosárba, amin nincs vonalkód, pl. a helyben sütött kenyér, akkor a polcon kell megkeresni és leolvasni az oda vonatkozó vonalkódot. Mi a helyzet a zöldségekkel és gyümölcsökkel? A zacskóba pakolt mérendő árukat fel kell tenni a számos digitális, érintőképernyős mérleg egyikére, megkeresni az adott gyümölcs vagy zöldség képét s nevét, majd mikor kijön az öntapadós címke rajta a vonalkóddal, rá lehet ragasztani a zacskóra. Persze eszébe sem jutna senkinek a lemért, felcímkézett zacskóba még bedobni egy-két narancsot! Ha a vásárló meggondolja magát, és visszatesz valami árut, azt egy mínusz jel megnyomása és újraszkennelése után törölte is a listájáról. A képernyő alján leolvasható az is, épp mekkora a teljes összeg, így nem érhet a végén meglepetés, hogy túl sokat költöttél a tervezetthez képest. A leolvasott árucikkeket azonnal be lehet tenni a bevásárlótáskába, így mire a pénztárakhoz érsz, már minden készre van pakolva. A legvégén a pénztáraknál egy másik terminálra le kell tenni a leolvasót, lehúzni a hűségkártya mágnescsíkját, így tudja a rendszer, hogy készen állsz a fizetésre. Még egy pár gombnyomás a színes érintőképernyőn, itt beolvastathatod a géppel az esetleges kuponokat, üvegvisszaváltó blokkokat, majd lehúzva a bankkártyát, készen is vagy. Kidobja a részletes blokkot, s mehetsz az autóhoz.

Természetesen a hatalmas bizalom nem korlátlan, a végső állomásnál kaphatsz egy olyan üzenetet is a géptől, hogy akkor most éppen te vagy a szerencsés, akit le fognak ellenőrizni, s ekkor a hagyományos módon mindent ki kell pakolnod egy szalagra, és egy szőke kislány beolvassa a vásárfiákat, s ellenőrzi, megbízhatnak-e benned a továbbiakban is. Az ellenőrzés szúrópróbaszerű, de nem a pénztárosok, hanem a gép sorsolja ki, kinek kell alávetnie magát. Azt nem tudom, jár-e 25 botütés vagy valami más büntetés annak, aki megpróbál visszaélni az ICA bizalmával, mert erre még gondolni sem merek!