Egy év eltelt már itt Svédországban, és
elérkezettnek láttuk az időt, hogy megvegyük első autónkat. Ebben nagy
segítségünkre voltak a kedvező kamatozású itteni hitelek (THM: 4.7%),
de ezekről egy másik bejegyzés szól itt a naplóban. Hosszas keresgélés,
internetes fórumok, szakmai oldalak böngészése, ár-értékarány elemzés,
kollégák véleményének kikérése, és végül (de legfőképpen) szubjektív
tényezők mérlegelése után választásunk a Ford C-Max típusra esett,
annak is 1.8-as, bioetanollal is tankolható, benzines változatára.
(Bioetanollal hajtva 70%-kal kevesebb CO2-t bocsát ki mint a
benzinnel). A pénztárcánk lehetőségeihez képest kellően tágas és jól
felszerelt, környezetkímélő családi autót láttunk benne. A
www.blocket.se oldalon keresgélve a használtautók között találtunk is
egy kedvünkre valót, elfogadható km-rel és árral, de természetesen
gyorsan elvitték, mire észbe kaptunk. Újabb keresgélés és a jól ismert
kompromisszum következett: nem túl öreg (max 4 éves), minél kevesebb
km de minél jobb ár.
A km óra állása egyébként itt Svédországban valóban azt mutatja, mennyit futott egy autó, nem divat az óratekerés. Ezt központi nyilvántartó rendszer alkalmazásával érték el, az autókról rendszám alapján interneten mindenki által kereshető és látható adatok állnak rendelkezésre. https://www21.vv.se/fordonsfraga/ Be kell ütni a rendszámot és máris megtudható, minden műszaki adat az autóról: az alvázszámtól a gyártás, üzembehelyezés dátumán át az eddigi tulajdonosok száma is, külön kérésre az utolsó hármat név szerint is le lehet kérni. Rögzítve van az utolsó és a következő esedékes műszaki vizsga időpontja, az, hogy volt-e Svédországon kívüli "előélete", az aktuális km óra állás az utolsó bevizsgáláskor, ill minden műszaki paraméter: méretek, gumik, felnik, fogyasztási adatok, teljesítmény, CO2, CO, Nitrogénoxidok, szénhidrogén és részecskekibocsátási adatok és még egy sor minden, amit felsorolni is sok. Mindez ismétlem nyilvános, ha tetszik, a ház előtti parkolóban álló összes autót végigbogarászhatom ha kedvem tartja.
Ebből kifolyólag a Magyarországon ismert "Forgalmi engedély" ebben a formában nem is létezik, csak egy nyomtatott papír igazolja nálam, hogy én vagyok a tulajdonosa a járműnek, amúgy minden adat elektronikusan van tárolva. Ezért volt pl, hogy egy alkalommal, amikor egy országúti ellenőrzés során egy rendőr megállított egy barátomtól kölcsönkapott svéd rendszámú autóval, csak a jogosítványomat kérte a szondáztatás mellett, mert minden más adatot a kollégája a rendőrautóban lévő számítógépről azonnal lekért az autóról...
A tőlünk 260 km-re lévő Uppsala városában bukkantunk rá a következő kiszemelt járgányra, ennek előző tulajdonosa az ottani megyei önkormányzat (Landstinget) volt, 2006.nov.30-án helyezték forgalomba, és azóta csak 18.000 km-t futott! Az ára ezért érthetően drágább volt, mint a hasonló korú, 4-8-szor több km-t ment társaié, de valahogy megdobogtatta a szívünket, talán azért is, mert rendszáma a Erika nevének kezdőbetűit is tartalmazta: PPE-443. Szerelem első látásra? Taktikát változtattunk: felhívtam Uppsalában élő magyar származású régi barátunkat (Ferkó alias Francesco Kovács), akiről kiderült, hogy ebben a Ford márkakereskedésben éppen dolgozik egy ember, aki a családjuk régi barátja. A tőle szerzett információk alapján kiderült, hogy kitűnő állapotú autóról van szó, és abban is segítettek, hogy garantáltan ne adják el másnak a soronkövetkező szombatig, amikor is el tudok menni megnézni, és esetleg meg is venni. Mindenesetre felkészítik az autót, hogy adott esetben el is tudjak jönni vele aznap.
A szóbanforgó nap előtt pénteken persze ügyeletes voltam, és szombat reggelre magyar kollégám, Attila váltott, aki kicsit korábban bejött, hogy le ne késsem a vonatot. Murphy törvénye alapján persze az utolsó ügyeleti félórámban még össze kellett stoppolnom szülés után egy gátat, de az gyorsan ment, és öltözés közben átadtam az ügyeletet, volt időm. Szép nyugodtan kisétáltam az állomásra, nincs nagyon messze a kórháztól. Ott a vonatindulást várva villámként hasított belém a felismerés, hogy a ruhámon lógva hagytam a svéd személyi igazolványomat! Ezt a kártyát kell használnunk egyébként azonosítóként a kórházban, ennek mágneskártyája nyitja az ajtókat stb. Hogy menjek személyi nélkül autót venni? Volt még kb 14 percem a vonatindulásig, nyakamba szedtem a lábam, futás vissza a kórházba, közben hívtam egy taxit, hogy várjon a főbejárat előtt. A taxik itt nem olyan gyorsan reagálnak mint odahaza, ha az állomásra hívtam volna a taxit, később értem volna vele a kórházhoz, mint futva. Egy másik telefon Attilának, hogy engedjen be az osztályra és nyissa ki a szobámat. Felmarkoltam a kártyát, beugrotta a taxiba és végig abban reménykedtem, hogy a hóhelyzetre való tekintettel úgyis késni fog pár percet a vonat, s azzal pont minden rendben lesz nekem. Hát nem. 3 perccel érkeztem a kiírt indulási idő után, de már elment a vonatom. Szerencsére a váróteremben senki sem értett magyarul, mikor ezt a tényt konstatáltam. Megnéztem a következőt, ami egy gyorsvonat volt, 13 órára ért Uppsalába, csak egy órával később, mint amit lekéstem. Ez még belefér, az autókereskedő 15 óráig van nyitva. Vettem egy másik jegyet és kifújtam magam egy kávézóban, megreggeliztem, és felhívtam Ferkót, hogy egy órával később jöjjön ki elém az állomásra a tervezettnél. A gyorsvonat bezzeg késve érkezett 8 perccel, na mindegy. Alig utaztunk 1 órányit (az út felét), mikor az egyik állomásnál feltűnően sokat álltunk s vártunk. Végül bemondták, hogy elromlott az expressz egyik ajtaja, azt meg kell javítani, de már dolgoznak rajta a szerelők. Végül 40 perc késés után mentünk tovább, de nem sokáig: újra bemondta a vonatvezető, hogy megint jelez neki az ajtóhiba, a szabályzat szerint meg kell állnunk. A nyílt pályán álltunk még vagy 15 percet, majd folytattuk az utat szép lassan a következő állomásig. Ott aztán bemondták, hogy ezzel az ajtóval bizony gond van, és nem tudják meddig állunk itt... Ekkor már "csak" 60 km-re voltunk Uppsalától. Addigra már 1.5 óra késében voltunk. Közben felhívtam az autókereskedést, akik megnyugtattak, nem fognak bezárni akkor 3-kor, nem megy haza az eladó, ha kell, estig is vár rám. Na ez az ügyfélközpontú gondolkodás... Közben jött egy helyi kisvonat, amire át tudtam szállni, az vitt el végül, így 15:20-ra értünk oda. Ferkó elröpített a kereskedésbe, ahol azt láttam, amit vártam: egy mosolygó eladót, egy kifogástalan állapotú autót, rajta téli szöges gumikkal, a csomagtartóban felnikre rakott 4 nyári gumival és előkészített papírokkal. Körbevizsgáltam a Fordot, amennyire ilyenkor lehet, kérdeztem mindenféle okosságokat az eladótól, aki végül megnyugtatott, hogy ők most vizsgálták át az autót a Ford szakszervízben, minden kifogástalanul működik, és erre vállalnak 3 hónap vagy 5000 km garanciát is. Bementünk az irodába a papírokat és az anyagiakat elintézni, s 15 perc és egy kávé után már rakhattam is egyesbe a finom váltót, hogy kigördüljek a havas szombat délutánba.
Mi fért bele a 126.000 koronás árba? Összefoglalva: Ford C-max 1.8 FFI Style, 2006.nov.30-án üzembe helyezett, 18.000km-t futott, 125LE, bioetanollal és benzinnel üzemeltethető FlexiFuel motor, 5 fokozatú kéziváltó, motormelegítő, szervókormány, blokkolásgátló, kipörgésgátló, elektronikus menetstabilizátor, függönylégzsákok, elektromosan fűthető első és hátsó szélvédők és oldaltükrök, elektromos ablakemelők elöl, elektromosan mozgatható tükrök, sebességtartó automatika (tempomat), fedélzeti számítógép, kormányoszlopról is irányítható Ford CD-s rádió, klíma, fűthető első ülések, elektronikus lopásgátló, távirányítású központi zár, ködfényszóró, 4 irányban állítható kormányoszlop bőrborítású kormánnyal, 12V-os csatlakozó az utastérben és a csomagtartóban, sötétített hátsó oldalablakok (B-oszloptól), variálható hátsó ülések, téli szöges (Dayton) és nyári (Michelin) gumik acélfelniken (205/55 R16), 3 hónap vagy 5000km garancia. Ja és a gyerekek kedvence: lehajtható asztalkák az első ülések háttámláján!
PePE a Ford jól vizsgázott a hazavezető 260km-es úton, pedig a GPS közlekedési helyzet jelentője (TMC) 20 percenként mondta be a jeges-csúszós havas út miatti figyelmeztetéseket, az autópálya szinte végig csak egy sávban volt letakarítva, az út szinte teljes egésze alatt havazás és hóátfúvás nehezítette a kilátást, és az út mellett a hókotrók által oldalra nyomott hófal vastagsága a tető vonala felett volt. Este 19:30-ra értem haza, a gyerekek a feleségemmel az ablakban vártak, és lelkesen integettek az új családtagnak.
Az autó átírása rendkívül rugalmas módon zajlott: a márkakereskedő bejelentette a Közlekedési hatóságnál (Transportstyrelsen) a tényt, hogy eladta nekem a gépjárművet. Szombaton történt a vásárlás, hétfőn délután mikor kíváncsiságból elküldtem az autó rendszámát a nyilvántartó telefonszámára (72503, a fentebb részletezett internetes adatbázis emelt díjas sms változata, 100Ft/sms), azonnal jött is a válasz sms, hogy már én vagyok a tulajdonos. Szerdán megjöttek a papírok is a hatóságtól, többek között egy olyan szép formátumú EU-szimbólumos, többnyelvű igazolás, amit külföldre utazáskor forgalmi engedélyként kell használni. Nagyon örültem, hogy sehová sem kellett bemenni, telefonálni, levelezni, sorbanállni, minden gyorsan és rendben lezajlott. És nem utolsósorban: ennek semmilyen külön fizetendő díja sem volt! A gépjárműadót is a központi nyilvántartó adatai alapján vetették ki, ez nekem 1050 korona lesz egy évre. Megküldték az első féléves csekket is, persze időarányosan csökkentve a díjat, a vásárlás napjától kezdődően.
A biztosítást még a bankomnál megkötöttem amikor a hitelről tárgyaltunk, elvileg ez is érvénybe lépett a vásárlás napján. Biztosítás nélkül 1 métert sem közlekedhet jármű, így a kereskedő saját biztosítása volt érvényben addig, míg az átírással érvénybe nem lépett az enyém. A biztosításban benne van a kötelező és a casco is, havi díja 720 korona lesz (18720 Ft).
Alig várjuk már a tavaszt, hogy indulhassanak az első hétvégi kirándulások, és még egy nagy tervet szövögetünk: nyáron PePÉvel megyünk Magyarországra!
Kiegészítés-1: érkezett egy levél a biztosítótól, hogy rosszul számolták ki a biztosításomat...mert kevesebbet kell fizetnem: 720 helyett 540 koronát havonta (14040 Ft).
Kiegészítés-2: a Svéd Vasúttársaság honlapján van egy kitölthető űrlap, amin a késések miatti kártérítési igényt lehet bejelenteni. Ehhez csak a személyes adatokat kellett megadni, valamint a vonatjegy számát. Minden vonatjegynek egyedi azonosítószáma van, ezt beírva automatikusan megjelent, hogy melyik járatról volt szó. Mivel ők is tudták pontosan, hogy mennyit késett az a vonat, semmilyen indoklást vagy egyéb sirámot nem kellett hosszan ecsetelni. Három hét múlva megjelent az e-mail postafiókomban az üzenet, hogy az üzletszabályzatukban foglaltak szerint jogos a panaszom, és visszatérítik a jegy árának 50%-át. Másnap megjelent a számlámon az összeg.
Így is lehet szolgáltatni.
A km óra állása egyébként itt Svédországban valóban azt mutatja, mennyit futott egy autó, nem divat az óratekerés. Ezt központi nyilvántartó rendszer alkalmazásával érték el, az autókról rendszám alapján interneten mindenki által kereshető és látható adatok állnak rendelkezésre. https://www21.vv.se/fordonsfraga/ Be kell ütni a rendszámot és máris megtudható, minden műszaki adat az autóról: az alvázszámtól a gyártás, üzembehelyezés dátumán át az eddigi tulajdonosok száma is, külön kérésre az utolsó hármat név szerint is le lehet kérni. Rögzítve van az utolsó és a következő esedékes műszaki vizsga időpontja, az, hogy volt-e Svédországon kívüli "előélete", az aktuális km óra állás az utolsó bevizsgáláskor, ill minden műszaki paraméter: méretek, gumik, felnik, fogyasztási adatok, teljesítmény, CO2, CO, Nitrogénoxidok, szénhidrogén és részecskekibocsátási adatok és még egy sor minden, amit felsorolni is sok. Mindez ismétlem nyilvános, ha tetszik, a ház előtti parkolóban álló összes autót végigbogarászhatom ha kedvem tartja.
Ebből kifolyólag a Magyarországon ismert "Forgalmi engedély" ebben a formában nem is létezik, csak egy nyomtatott papír igazolja nálam, hogy én vagyok a tulajdonosa a járműnek, amúgy minden adat elektronikusan van tárolva. Ezért volt pl, hogy egy alkalommal, amikor egy országúti ellenőrzés során egy rendőr megállított egy barátomtól kölcsönkapott svéd rendszámú autóval, csak a jogosítványomat kérte a szondáztatás mellett, mert minden más adatot a kollégája a rendőrautóban lévő számítógépről azonnal lekért az autóról...
A tőlünk 260 km-re lévő Uppsala városában bukkantunk rá a következő kiszemelt járgányra, ennek előző tulajdonosa az ottani megyei önkormányzat (Landstinget) volt, 2006.nov.30-án helyezték forgalomba, és azóta csak 18.000 km-t futott! Az ára ezért érthetően drágább volt, mint a hasonló korú, 4-8-szor több km-t ment társaié, de valahogy megdobogtatta a szívünket, talán azért is, mert rendszáma a Erika nevének kezdőbetűit is tartalmazta: PPE-443. Szerelem első látásra? Taktikát változtattunk: felhívtam Uppsalában élő magyar származású régi barátunkat (Ferkó alias Francesco Kovács), akiről kiderült, hogy ebben a Ford márkakereskedésben éppen dolgozik egy ember, aki a családjuk régi barátja. A tőle szerzett információk alapján kiderült, hogy kitűnő állapotú autóról van szó, és abban is segítettek, hogy garantáltan ne adják el másnak a soronkövetkező szombatig, amikor is el tudok menni megnézni, és esetleg meg is venni. Mindenesetre felkészítik az autót, hogy adott esetben el is tudjak jönni vele aznap.
A szóbanforgó nap előtt pénteken persze ügyeletes voltam, és szombat reggelre magyar kollégám, Attila váltott, aki kicsit korábban bejött, hogy le ne késsem a vonatot. Murphy törvénye alapján persze az utolsó ügyeleti félórámban még össze kellett stoppolnom szülés után egy gátat, de az gyorsan ment, és öltözés közben átadtam az ügyeletet, volt időm. Szép nyugodtan kisétáltam az állomásra, nincs nagyon messze a kórháztól. Ott a vonatindulást várva villámként hasított belém a felismerés, hogy a ruhámon lógva hagytam a svéd személyi igazolványomat! Ezt a kártyát kell használnunk egyébként azonosítóként a kórházban, ennek mágneskártyája nyitja az ajtókat stb. Hogy menjek személyi nélkül autót venni? Volt még kb 14 percem a vonatindulásig, nyakamba szedtem a lábam, futás vissza a kórházba, közben hívtam egy taxit, hogy várjon a főbejárat előtt. A taxik itt nem olyan gyorsan reagálnak mint odahaza, ha az állomásra hívtam volna a taxit, később értem volna vele a kórházhoz, mint futva. Egy másik telefon Attilának, hogy engedjen be az osztályra és nyissa ki a szobámat. Felmarkoltam a kártyát, beugrotta a taxiba és végig abban reménykedtem, hogy a hóhelyzetre való tekintettel úgyis késni fog pár percet a vonat, s azzal pont minden rendben lesz nekem. Hát nem. 3 perccel érkeztem a kiírt indulási idő után, de már elment a vonatom. Szerencsére a váróteremben senki sem értett magyarul, mikor ezt a tényt konstatáltam. Megnéztem a következőt, ami egy gyorsvonat volt, 13 órára ért Uppsalába, csak egy órával később, mint amit lekéstem. Ez még belefér, az autókereskedő 15 óráig van nyitva. Vettem egy másik jegyet és kifújtam magam egy kávézóban, megreggeliztem, és felhívtam Ferkót, hogy egy órával később jöjjön ki elém az állomásra a tervezettnél. A gyorsvonat bezzeg késve érkezett 8 perccel, na mindegy. Alig utaztunk 1 órányit (az út felét), mikor az egyik állomásnál feltűnően sokat álltunk s vártunk. Végül bemondták, hogy elromlott az expressz egyik ajtaja, azt meg kell javítani, de már dolgoznak rajta a szerelők. Végül 40 perc késés után mentünk tovább, de nem sokáig: újra bemondta a vonatvezető, hogy megint jelez neki az ajtóhiba, a szabályzat szerint meg kell állnunk. A nyílt pályán álltunk még vagy 15 percet, majd folytattuk az utat szép lassan a következő állomásig. Ott aztán bemondták, hogy ezzel az ajtóval bizony gond van, és nem tudják meddig állunk itt... Ekkor már "csak" 60 km-re voltunk Uppsalától. Addigra már 1.5 óra késében voltunk. Közben felhívtam az autókereskedést, akik megnyugtattak, nem fognak bezárni akkor 3-kor, nem megy haza az eladó, ha kell, estig is vár rám. Na ez az ügyfélközpontú gondolkodás... Közben jött egy helyi kisvonat, amire át tudtam szállni, az vitt el végül, így 15:20-ra értünk oda. Ferkó elröpített a kereskedésbe, ahol azt láttam, amit vártam: egy mosolygó eladót, egy kifogástalan állapotú autót, rajta téli szöges gumikkal, a csomagtartóban felnikre rakott 4 nyári gumival és előkészített papírokkal. Körbevizsgáltam a Fordot, amennyire ilyenkor lehet, kérdeztem mindenféle okosságokat az eladótól, aki végül megnyugtatott, hogy ők most vizsgálták át az autót a Ford szakszervízben, minden kifogástalanul működik, és erre vállalnak 3 hónap vagy 5000 km garanciát is. Bementünk az irodába a papírokat és az anyagiakat elintézni, s 15 perc és egy kávé után már rakhattam is egyesbe a finom váltót, hogy kigördüljek a havas szombat délutánba.
Mi fért bele a 126.000 koronás árba? Összefoglalva: Ford C-max 1.8 FFI Style, 2006.nov.30-án üzembe helyezett, 18.000km-t futott, 125LE, bioetanollal és benzinnel üzemeltethető FlexiFuel motor, 5 fokozatú kéziváltó, motormelegítő, szervókormány, blokkolásgátló, kipörgésgátló, elektronikus menetstabilizátor, függönylégzsákok, elektromosan fűthető első és hátsó szélvédők és oldaltükrök, elektromos ablakemelők elöl, elektromosan mozgatható tükrök, sebességtartó automatika (tempomat), fedélzeti számítógép, kormányoszlopról is irányítható Ford CD-s rádió, klíma, fűthető első ülések, elektronikus lopásgátló, távirányítású központi zár, ködfényszóró, 4 irányban állítható kormányoszlop bőrborítású kormánnyal, 12V-os csatlakozó az utastérben és a csomagtartóban, sötétített hátsó oldalablakok (B-oszloptól), variálható hátsó ülések, téli szöges (Dayton) és nyári (Michelin) gumik acélfelniken (205/55 R16), 3 hónap vagy 5000km garancia. Ja és a gyerekek kedvence: lehajtható asztalkák az első ülések háttámláján!
PePE a Ford jól vizsgázott a hazavezető 260km-es úton, pedig a GPS közlekedési helyzet jelentője (TMC) 20 percenként mondta be a jeges-csúszós havas út miatti figyelmeztetéseket, az autópálya szinte végig csak egy sávban volt letakarítva, az út szinte teljes egésze alatt havazás és hóátfúvás nehezítette a kilátást, és az út mellett a hókotrók által oldalra nyomott hófal vastagsága a tető vonala felett volt. Este 19:30-ra értem haza, a gyerekek a feleségemmel az ablakban vártak, és lelkesen integettek az új családtagnak.
Az autó átírása rendkívül rugalmas módon zajlott: a márkakereskedő bejelentette a Közlekedési hatóságnál (Transportstyrelsen) a tényt, hogy eladta nekem a gépjárművet. Szombaton történt a vásárlás, hétfőn délután mikor kíváncsiságból elküldtem az autó rendszámát a nyilvántartó telefonszámára (72503, a fentebb részletezett internetes adatbázis emelt díjas sms változata, 100Ft/sms), azonnal jött is a válasz sms, hogy már én vagyok a tulajdonos. Szerdán megjöttek a papírok is a hatóságtól, többek között egy olyan szép formátumú EU-szimbólumos, többnyelvű igazolás, amit külföldre utazáskor forgalmi engedélyként kell használni. Nagyon örültem, hogy sehová sem kellett bemenni, telefonálni, levelezni, sorbanállni, minden gyorsan és rendben lezajlott. És nem utolsósorban: ennek semmilyen külön fizetendő díja sem volt! A gépjárműadót is a központi nyilvántartó adatai alapján vetették ki, ez nekem 1050 korona lesz egy évre. Megküldték az első féléves csekket is, persze időarányosan csökkentve a díjat, a vásárlás napjától kezdődően.
A biztosítást még a bankomnál megkötöttem amikor a hitelről tárgyaltunk, elvileg ez is érvénybe lépett a vásárlás napján. Biztosítás nélkül 1 métert sem közlekedhet jármű, így a kereskedő saját biztosítása volt érvényben addig, míg az átírással érvénybe nem lépett az enyém. A biztosításban benne van a kötelező és a casco is, havi díja 720 korona lesz (18720 Ft).
Alig várjuk már a tavaszt, hogy indulhassanak az első hétvégi kirándulások, és még egy nagy tervet szövögetünk: nyáron PePÉvel megyünk Magyarországra!
Kiegészítés-1: érkezett egy levél a biztosítótól, hogy rosszul számolták ki a biztosításomat...mert kevesebbet kell fizetnem: 720 helyett 540 koronát havonta (14040 Ft).
Kiegészítés-2: a Svéd Vasúttársaság honlapján van egy kitölthető űrlap, amin a késések miatti kártérítési igényt lehet bejelenteni. Ehhez csak a személyes adatokat kellett megadni, valamint a vonatjegy számát. Minden vonatjegynek egyedi azonosítószáma van, ezt beírva automatikusan megjelent, hogy melyik járatról volt szó. Mivel ők is tudták pontosan, hogy mennyit késett az a vonat, semmilyen indoklást vagy egyéb sirámot nem kellett hosszan ecsetelni. Három hét múlva megjelent az e-mail postafiókomban az üzenet, hogy az üzletszabályzatukban foglaltak szerint jogos a panaszom, és visszatérítik a jegy árának 50%-át. Másnap megjelent a számlámon az összeg.
Így is lehet szolgáltatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése