A nyelvtanfolyam folytatása

Az első 12 hétben csak heti három napot dolgozunk a kórházban (hétfő, kedd, szerda) és két teljes napot nyelvtanfolyamon töltünk. Szerencsére a tanárunk ugyanaz a nő, aki Spanyolországban is oktatta nekünk a szaknyelvet a 6. héttől, az alapvégzettsége jogász, de korábban sokat foglalkozott orvosi műhibaperes esetekkel, így elég sokat tud az orvosi kifejezésekről és az orvosok balfogásairól... így az a szerencsénk megvan, hogy a mi (nyelvi) balfogásainkat még azelőtt ki tudja javítani, hogy bajunk származna belőle. Az órák egy részében a tanárnő által megadott szisztémát követve nyelvtani és szaknyelvi képzést kapunk, de mivel a munkanapok során rengeteg élmény ér bennünket, ezeket a témákat is rendszeresen kitárgyaljuk. Rendszeresen hallgatunk szövegeket, párbeszédeket is, nemritkán nem svéd anyanyelvűektől származókat is, de ami talán a legfontosabb, kórházi dokumentációkból gyakorolunk kifejezéseket, esetleírásokat, dekurzusokat, zárójelentéseket. Ezek valódi betegek kórházi dokumentációi, amikről a sokszorosítás előtt eltávolították a személyes adatokat. Messze ez a leghasznosabb gyakorlatunk, hiszen ezt minden nap kell alkalmaznunk a munkahelyünkön. Lesz még egy 10 héten át tartó külön kurzusunk is ebből a témából áprilistól kezdve, de az már távoktatás keretében zajlik: a tananyagot interneten kapjuk majd. Addig azonban nem ülhetünk ölbe tett kézzel, ezért gyakorolunk szorgosan. Egy-egy alkalommal vendégek is jöttek a nyelvórára, először egy újságíró (ezt lásd később), legutóbb pedig a megyei alapellátás vezetője, akivel egy órán keresztül beszélgettünk a régiónk alapellátásának felépítéséről és működéséről. Nem volt egyszerű szövegértési feladatnak sem, de hiszen ezért jött.