Újszülött újraélesztés tanfolyam

A kórház szervezésében egy egésznapos továbbképzésen vettünk részt, melynek témája az újszülött újraélesztés volt. A tanfolyamon mindenkinek kötelezően részt kell vennie, aki munkája kapcsán újszülöttekkel kerül kapcsolatba, így a szülészeken kívül természetesen a gyermekgyógyászoknak, szülésznőknek, újszülöttes nővéreknek is. Ilyen témájú tanfolyamon Szegeden is részt vettem a szakképzés keretein belül, a szegedi Gyermekklinika szervezte, nagyon profinak tartottam, így elő is vettem az itteni kurzus előtt az otthoni jegyzeteimet a felfrissítés miatt. Kár volt, mert csak összezavarodtam. Szegeden a módszertan a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően épült fel, amit az American Heart Association és az American Association of Pediatrics dolgozott ki, a vizsgát is ők akkreditálták. Itt azonban több ponton is eltértek ezektől az ajánlásoktól, így azonnal felmerült a kérdés, mit tegyek ha éles helyzetbe kerülök. A választ -kicsit meghasonlottan- az adja meg, hogy kinek kell megfeleljek a munkám során: a svéd előírásoknak és a munkáltatóm által támasztott követelményeknek vagy a AHA/AAP képzésen tanultaknak. Széllel szemben ugye lehet, de nem érdemes... szóval értitek. Azért leírom a képzés menetét (érthetetlen orvosi kifejezésektől mentesen), mert tanulságos volt: kisebb csoportokba osztva (egyszerre 10 fő) előbb egy 3 órás elméleti oktatást kaptunk az egész témából, majd maszkkal lélegeztetést és mellkaskompressziót  gyakoroltunk az erre a célra kifejlesztett műanyag babákon. Ezek Magyarországon is ismertek, mindent ugyanúgy kell rajtuk csinálni mint az életben, és sokmindenben nagyon jól modellezik a valós helyzetet: pl. emelkedik a mellkasuk, ha jó helyzetben van a fej és jó helyre megy a befújt levegő. Amikor már azt hittük, jól megy minden, elmélet, gyakorlat kipipálva, jött a meglepetés: a helyzetgyakorlat. Ötfős csoportot kellett alakítanunk, amiben volt egy gyermekgyógyász, egy újszülöttes nővér, egy szülésznő, egy segédnővér és egy szülészorvos. Kimentünk az osztályra, és szétoszlottunk a szokott helyünkre: az orvosok a dolgozószobába, a szülésznő és újszülöttes nővér  a szülőágy mellé, a gyermekorvos is kiment az osztályról stb. Az oktató instruktor a szülőágy mellett egy (műanyag) újszülöttet nyomott a szülésznő kezébe, és elmondta, milyen állapotban van: pl. 40.hétre született, nincs spontán légzése stb. Óra indul, tessék. A szülésznő a nővérrel kirontottak az újraélesztő-helyiségbe, és megkezdték az ellátást, miközben riasztották telefonon a többieket. Egymás után érkeztünk a kis helyiségbe, ahol a következő látvány fogadott: középen folyik az újszülött ellátása, akinek még egy igazi (úgy értem igazi szülésből származó) köldökzsinórja is volt köldökcsattal, illetve rá volt egy kábellel csatlakoztatva egy számítógépre, ami össze volt kapcsolva az újraélesztő egység monitorjával, és a laptop mögött egy technikus ült a sarokban, aki a történteknek, beavatkozásoknak megfelelően vitte be az adatokat a gépbe, s mi láttuk az észlelőmonitorunkon, épp hogy áll a szívműködés, oxigénellátottság stb.  Az egész folyamatot a sarokba állított állványon bekapcsolt videokamera rögzítette! Nemcsak imitáltuk a ténykedéseket, a mellkast nyomni kellett, hogy legyen szívműködés, megfelelően kellett csinálni a lélegeztetést, hogy ne sípoljon az észlelőmonitor az oxigénhiány miatt, és fel kellett törni a gyógyszeres ampullát, és beadni a babának az adrenalint, hogy beinduljon végre a keringés... Egy örökkévalóságnak tűnt, mire szólt az instruktor (és amit láttunk a monitoron is), hogy rendben, jól van a pici, abbahagyhatjuk. Ezután bementünk a tanterembe, és visszanéztük videóról az egészet, majd mindent kielemeztünk. A fölösleges lépéseket, a kommunikációs utakat és hibákat, az egész eseménysort. Tanulságos volt... Kis pihenő után visszamentünk a tetthelyre, és végigcsináltunk mindent mégegyszer, kamera nélkül. Az előző hibákból tanulva sokkal gördülékenyebben ment minden, és gyorsabban elértük a célt. Végül harmadjára is végigcsináltunk egy menetet, kicsit más újszülött paraméterekkel és ellátási/gyógyszer igénnyel, köldökkatéterezéssel, de megint a kamera kereszttüzében. Amikor ezt a videót újranéztük, már elégedetten dőltünk hátra: valahogy így kell ezt csinálni. Ebéd után pedig egy másik teremben a köldökkatéterezést és a különböző lélegeztetési technikákat, az intubálást gyakoroltuk. A gyakorlati részt tekintve elképesztően sokat kaptunk ezen a napon, ki is fáradt az agyam estére.