Drága búzakenyér...az nagyon tud hiányozni.
Kitartó keresgélés után a svéd boltokban is rá lehetett bukkanni valamilyen fehér, általában olasz vagy görög jellegű kenyérre, de az olyan volt mint a népmese: Hol volt, hol nem volt...
A szerencsésebb, nagyobb városokban lakók pedig lehet, hogy egy magyar pékséget is találtak már a közelükben mint pl Sundsvallban vagy Malmöben.
A hétköznapi élelmiszerüzletekben megvásárolható sokféle magvas, rozsos, barna és egészségesebbnél egészségesebb kenyér persze párját ritkítja, de amikor a magyar ember jó szokásait külföldön is megtartva gulyáslevest akar kanalazni, húsvéti sonkát kanyarít vagy parázson szalonnát süt s annak zsírját vágyja kicsöpögtetni, akkor bizony mese nincs: FEHÉR KENYERET akar az asztalra!
Nos, kedves Svédországban élő magyarok, ne keresgéljetek tovább hiába: süssetek magatoknak meleg lágy fehér kenyeret! Lássuk hogyan is:
Hozzávalók (2db 6-700 grammos kenyérhez)
80 dkg fehér búzaliszt
25 g kenyérhez való élesztő (= egy fél csomag "kék feliratos")
1 doboz (150g) kovász
3 teáskanál só
1 evőkanál olaj
0,5 l hideg víz
Ezt kis adagonként hozzákeverjük a liszthez, s először robotgéppel dagasztjuk, kb 12-15 percig.
Közben hozzákerül az olaj és a legvégén a só is.
Mikor a kenyértészta kezd összeállni, még belisztezett kézzel is dagasztjuk kicsit, így állítva méltó emléket dédanyáink verejtékes munkájának is. A tészta lágy lehet, de nem ragacsos.
A kenyértésztát meleg helyen legalább két órán át kelesztjük fedett kelesztőtálban vagy kendővel letakarva, ki hogy szereti.
 |
| előtte |
 |
| 2 óra múlva |
A dupájára kelt tésztát kettévágjuk, majd minél kevesebb mozgatással kenyérformájúvá alakítjuk.
A cipókat liszttel beszórjuk s egy sütőpapírral bélelt lapos tepsire helyezzük, ahol letakarva további egy órán át kelesztjük.
A kenyerek tetejét éles késsel 3-4 helyen bevagdossuk. (Műtétes szakmában dolgozóknak illetve feleségeinek szike használata kötelező!)
A kenyerek tetejét vízzel megkenjük, majd először 260 fokra melegített
Végezetül álljon itt egy történet még 1997-ből, amikor először látogattunk Erikával Svédországba.
Akkoriban egy 3 hónapos Tempus-ösztöndíjjal az Uppsalai Egyetemen hallgattam egy kurzust (épp szülészet-nőgyógyászatot, de ez mellékes). Természetesen Erika is velem tartott az útra, de sajnos a szabályzat szerint nem lakhattunk együtt az egyetem kollégiumában. Keresnünk kellett tehát neki egy szállást 3 hónapra. A Magyarok Világszövetségén keresztül sikerült kiderítenünk, hogy Uppsalában élnek segítőkész magyarok, s az egyik öregúr, Klein László éppen "házvezetőnőt" keres. Szegény Laci bácsi épp néhány hónappal azelőtt özvegyült meg, s a nagy házban ahol egyedül élt, bizony elkélt egy szorgos asszonyi kéz segítsége. Így mindenki jól járt. Erika kosztot és kvártélyt kért csak cserébe azért, hogy rendbe tartsa a háztartást s főzzön.
Mielőtt útnak indultunk volna, még telefonon érdeklődtünk Laci bácsitól, mit vigyünk neki az óhazából, mire vágyik leginkább. Gondoltuk hogy majd Unicum, Tokaji, Téliszalámi, pirospaprika vagy valami hasonló klasszikus hungarikum lesz a kívánsága. Legnagyobb meglepetésünkre 2 kilós fehér kenyereket kért... minél többet...hogy le is tudjon fagyasztani belőle.
Te jó ég! -gondoltuk- kenyérgondokkal küzd a szegény öreg? Mi vár akkor ott Erikára?
Erről természetesen szó sem volt. Így azonban mi is megtudtuk: mekkora kincs Svédországban a finom jó fehér kenyér!
 |
| 1997-Stockholm. Korhű ruhákban Klein Lászlóval és 1905-ös Gregoire autójával. |
