Bolhapiac - Loppis

A bolhapiacok, zsibvásárok, használtáru-vásárok nyaranta nagy népszerűségnek örvendenek Svédországszerte. A szó svédül loppis, ami a magyar fülnek viccesen hangzik, de persze semmi köze a "lop" szavunkhoz. Loppis táblákkal lépten nyomon találkozni, a legegyszerűbb esetben a garázs elé, vagy a kertben rakják ki az emberek a lomtalanításkor fölöslegessé vált holmijaikat és néhány tíz koronáért szívesen meg is válnak tőle.
A gyerekek körében is közkedvelt zsebpénzkiegészítési mód, hogy a megunt régi, de még jó állapotú játékaikat kiárusítják.

 Az "üzletágnak" van komolyabban szervezett formája is, a környékünk legnagyobb ilyen bolhapiaca Hudiksvalltól mintegy 50 km-re található, Bjuråkertől egy kőhajításnyira. Itt egy egyesület gondnoksága alatt zajlik a vásár: ők bérlik a házat (bár inkább csarnok lesz az a mérete miatt), és veszik át az eladóktól a holmikat árusításra.

Minden árucikkre ráragasztanak/függesztenek egy kis cetlit, ezen szerepel az eladó számkódja, és az ár persze. Minden eladott tárgy után 90% az eladó markát üti, 10% az egyesületé, aki az egészet könyveli, bonyolítja, intézi. A nap, illetve hónap végén aztán összesítik, melyik eladó mennyit keresett. A bizalom itt is elengedhetetlen kellék, mondanom sem kell.
Elképzelhető, hogy mekkora a forgalom, hogy ha belegondolunk, az apró tárgyak többsége 2-5-10-20 koronáért kel el, és ezzel együtt napi több tízezer korona forgalmat bonyolítanak, a hét minden napján (egy belső "informátorunk" szerint).

 Itt aztán tényleg minden van, még talán rézfán fütyülő rézangyal is!

Az egyik sarokban Csipkerózserika is rábukkant rég elfeledett rokkájára...

Jónéhány órát bóklásztunk a kincsek között, és nem meglepő módon mindenki talált valami "nélkülözhetetlenül fontos" kacatot, ami nélkül nem is értjük, hogy lehettünk meg eddig!
Anya egy szép tálat, kendőt, mécsestartót, Apa fa-réz gyertyatartókat és kézzel öntött gyertyákat, Erki egy kis madárkát (Csúszka) és egy kőtojást a gyűjteményébe, Marci pedig egy ninját és egy kisautó-kilövő szerkezetet. A többi lelet egyelőre nem publikus, mert azokból meglepetés lesz!

Hazafelé menet még beugrottunk egy kávéra Sonjához, a közelben lakó egyik kedves ismerősünkhöz és tanárunkhoz, aki már sok-sok órát töltött azzal, hogy svédül tanítson minket, s megismertessen bennünket a svéd kultúrával, a szokásokkal és a svédek gondolkodásmódjával. Sonja egyébként nagy kedvelője a loppisnak, saját bevallása szerint is vagyonokat hagyott már ott, s ha esetleg az a nagyon nagy zsibvásár leégne vagy bezárna, másnap nála meg lehetne nyitni egy hasonlót.

Most már ideje továbbeveznünk. Vajon milyen kalandok várnak még ránk?

Bizalom a köbön

A magyar internetes fórumok telis-tele vannak azokkal az olvasói bejegyzésekkel, amikor egy üzletbe betérve azonnal potenciális tolvajnak nézik őket, s biztonsági őrök vizslató tekinteteinek kereszttüzében kénytelenek vásárolni, vagy aztán táskát, zsebeket kipakolni, így elviselni az ezzel járó pellengérre állítást. Nyilván nem lenne erre szükség, ha nem volnának bolti lopások, és nem is azzal van a baj, hogy a boltok vigyáznak az értékeikre, hanem a szélsőséges megnyilvánulásokkal és megalázó helyzetekkel.
Örömmel szeretnék itt beszámolni egy roppant pozitív élményünkről, arról, hogyan bízik meg egy svéd áruházlánc a vásárlók becsületességében. Nem, nem arról van szó, hogy szimatoló biztonsági őrt még keresve sem találni, mégcsak nem is az IKEA önkiszolgáló pénztára következik, ahol magadnak olvashatod le a pénztárnál kipakolt árucikkeidet! Az ICA áruház (ejtsd: ika) egy lépéssel ezt is túlszárnyalta. Nem reklám, csak mégis tudjátok, kikről szól ez az írás: www.ica.se
Hetente egyszer csinálunk egy nagybevásárlást a családdal, ezzel egy csomó időt megspórolunk, nem kell naponta-kétnaponta boltba járni. Megtöltjük az autó csomagtartóját a heti élelmiszerekkel, és ez mindig több órás program a gyerekekkel: kosárba rakodás, fel a szalagra, fizetés, gyorsan visszapakolás a bevásárlókosárba, hogy haladjon a sor a pénztárnál, majd szatyorba rakodás, s be a csomagtartóba. Az ICA MAXI valami újat eszelt ki: legyél a magad pénztárosa! http://www.icamaxi.nu/uppladdat/sjalvscanning.pdf
A vásárlói hűségkártyáddal köthetsz egy külön szerződést is (2 perc), ami után jogoult vagy használni a mobil vonalkód leolvasót. A bejáratnál van egy kis rész, ahol egy falon tucatszám sorakoznak a kis vezeték nélküli leolvasók (szkennerek). Egy terminálon lehúzod a hűségkártyádat, majd az egyik szkenner világítani kezd a sok közül: ő lesz a tiéd aznap. Kiveszed a tartójából, és beillesztheted a bevásárlókocsidon elhelyezett tartójába. A bevásárlókocsid azonban már ekkor sem üres: ott várakoznak tátongó szájjal az üres szatyraid, bevásárlótáskáid. Indulhat a vásárlás: minden árucikk vonalkódját magad olvashatod le a kis szerkezettel, egy gomb megnyomásával pár másodpercre felvillan a jól ismert vörös fénycsík, egy csipogás, s a leolvasó képernyőjén megjelenik a kiválasztott árucikk neve, mennyisége és ára. Ha ugyanabból többet is veszel, minden darabot egyesével le kell olvasnod. Ha olyan árut teszel a kosárba, amin nincs vonalkód, pl. a helyben sütött kenyér, akkor a polcon kell megkeresni és leolvasni az oda vonatkozó vonalkódot. Mi a helyzet a zöldségekkel és gyümölcsökkel? A zacskóba pakolt mérendő árukat fel kell tenni a számos digitális, érintőképernyős mérleg egyikére, megkeresni az adott gyümölcs vagy zöldség képét s nevét, majd mikor kijön az öntapadós címke rajta a vonalkóddal, rá lehet ragasztani a zacskóra. Persze eszébe sem jutna senkinek a lemért, felcímkézett zacskóba még bedobni egy-két narancsot! Ha a vásárló meggondolja magát, és visszatesz valami árut, azt egy mínusz jel megnyomása és újraszkennelése után törölte is a listájáról. A képernyő alján leolvasható az is, épp mekkora a teljes összeg, így nem érhet a végén meglepetés, hogy túl sokat költöttél a tervezetthez képest. A leolvasott árucikkeket azonnal be lehet tenni a bevásárlótáskába, így mire a pénztárakhoz érsz, már minden készre van pakolva. A legvégén a pénztáraknál egy másik terminálra le kell tenni a leolvasót, lehúzni a hűségkártya mágnescsíkját, így tudja a rendszer, hogy készen állsz a fizetésre. Még egy pár gombnyomás a színes érintőképernyőn, itt beolvastathatod a géppel az esetleges kuponokat, üvegvisszaváltó blokkokat, majd lehúzva a bankkártyát, készen is vagy. Kidobja a részletes blokkot, s mehetsz az autóhoz.

Természetesen a hatalmas bizalom nem korlátlan, a végső állomásnál kaphatsz egy olyan üzenetet is a géptől, hogy akkor most éppen te vagy a szerencsés, akit le fognak ellenőrizni, s ekkor a hagyományos módon mindent ki kell pakolnod egy szalagra, és egy szőke kislány beolvassa a vásárfiákat, s ellenőrzi, megbízhatnak-e benned a továbbiakban is. Az ellenőrzés szúrópróbaszerű, de nem a pénztárosok, hanem a gép sorsolja ki, kinek kell alávetnie magát. Azt nem tudom, jár-e 25 botütés vagy valami más büntetés annak, aki megpróbál visszaélni az ICA bizalmával, mert erre még gondolni sem merek!