Jó magyar fehér kenyér - süssük meg otthon!

Drága búzakenyér...az nagyon tud hiányozni.

Kitartó keresgélés után a svéd boltokban is rá lehetett bukkanni valamilyen fehér, általában olasz vagy görög jellegű kenyérre, de az olyan volt mint a népmese: Hol volt, hol nem volt...
A szerencsésebb, nagyobb városokban lakók pedig lehet, hogy egy magyar pékséget is találtak már a közelükben mint pl Sundsvallban vagy Malmöben.
A hétköznapi élelmiszerüzletekben megvásárolható sokféle magvas, rozsos, barna és egészségesebbnél egészségesebb kenyér persze párját ritkítja, de amikor a magyar ember jó szokásait külföldön is megtartva gulyáslevest akar kanalazni, húsvéti sonkát kanyarít vagy parázson szalonnát süt s annak zsírját vágyja kicsöpögtetni, akkor bizony mese nincs: FEHÉR KENYERET akar az asztalra!

Nos, kedves Svédországban élő magyarok, ne keresgéljetek tovább hiába: süssetek magatoknak meleg lágy fehér kenyeret! Lássuk hogyan is:

Hozzávalók (2db 6-700 grammos kenyérhez)

80 dkg fehér búzaliszt
25 g kenyérhez való élesztő (= egy fél csomag "kék feliratos")
1 doboz (150g) kovász
3 teáskanál só
1 evőkanál olaj
0,5 l hideg víz

Az elmorzsolt élesztőhöz hozzáöntjük a kovászt és a hideg vizet, majd elkeverjük.

Ezt kis adagonként hozzákeverjük a liszthez, s először robotgéppel dagasztjuk, kb 12-15 percig.

Közben hozzákerül az olaj és a legvégén a só is.

Mikor a kenyértészta kezd összeállni, még belisztezett kézzel is dagasztjuk kicsit, így állítva méltó emléket dédanyáink verejtékes munkájának is. A tészta lágy lehet, de nem ragacsos.

A kenyértésztát meleg helyen legalább két órán át kelesztjük fedett kelesztőtálban vagy kendővel letakarva, ki hogy szereti.

előtte

2 óra múlva

A dupájára kelt tésztát kettévágjuk, majd minél kevesebb mozgatással kenyérformájúvá alakítjuk.

A cipókat liszttel beszórjuk s egy sütőpapírral bélelt lapos tepsire helyezzük, ahol letakarva további egy órán át kelesztjük.

A kenyerek tetejét éles késsel 3-4 helyen bevagdossuk. (Műtétes szakmában dolgozóknak illetve  feleségeinek szike használata kötelező!)

A kenyerek tetejét vízzel megkenjük, majd először 260 fokra melegített kemencében sütőben kb.10 percen át, végül 220 fokon további 15 percig sütjük. Fontos, hogy a sütő aljába tegyünk egy fém edénybe kb fél liter vizet, hogy a sütő levegője kellően párás legyen. A sütőből kivett kész kenyeret mégegyszer vízzel megkenhetjük.

Formás kis cipók...

Finom, meleg, fehér, puha...és mindig gyorsan elfogy!

---------
Végezetül álljon itt egy történet még 1997-ből, amikor először látogattunk Erikával Svédországba.
Akkoriban egy 3 hónapos Tempus-ösztöndíjjal az Uppsalai Egyetemen hallgattam egy kurzust (épp szülészet-nőgyógyászatot, de ez mellékes). Természetesen Erika is velem tartott az útra, de sajnos a szabályzat szerint nem lakhattunk együtt az egyetem kollégiumában. Keresnünk kellett tehát neki egy szállást 3 hónapra. A Magyarok Világszövetségén keresztül sikerült kiderítenünk, hogy Uppsalában élnek segítőkész magyarok, s az egyik öregúr, Klein László éppen "házvezetőnőt" keres. Szegény Laci bácsi épp néhány hónappal azelőtt özvegyült meg, s a nagy házban ahol egyedül élt, bizony elkélt egy szorgos asszonyi kéz segítsége. Így mindenki jól járt. Erika kosztot és kvártélyt kért csak cserébe azért, hogy rendbe tartsa a háztartást s főzzön.
Mielőtt útnak indultunk volna, még telefonon érdeklődtünk Laci bácsitól, mit vigyünk neki az óhazából, mire vágyik leginkább. Gondoltuk hogy majd Unicum, Tokaji, Téliszalámi, pirospaprika vagy valami hasonló klasszikus hungarikum lesz a kívánsága. Legnagyobb meglepetésünkre 2 kilós fehér kenyereket kért... minél többet...hogy le is tudjon fagyasztani belőle.
Te jó ég! -gondoltuk- kenyérgondokkal küzd a szegény öreg? Mi vár akkor ott Erikára?
Erről természetesen szó sem volt. Így azonban mi is megtudtuk: mekkora kincs Svédországban a finom jó fehér kenyér!

1997-Stockholm. Korhű ruhákban Klein Lászlóval és 1905-ös Gregoire autójával.

Magyar konyha - svéd alapanyagokból

Három feleség, Erika, Ica és Ibolya egy nap különleges felkérést kaptak egyik volt nyelviskolai tanárukon keresztül. Egy EU által támogatott kísérletben vehettek részt, aminek "Világok ételei" volt a címe s az volt az alapötlete, hogy összehozza Svédország soknemzetiségű konyhájának receptjeit és a helyi svéd gazdák termékeit. 

Svédországban rengeteg külföldi él, és a svédek szeretik kipróbálni a különböző nemzetek ételeit. Az ideális az volna persze, ha mindent meg lehetne főzni itteni alapanyagokból is, ezzel támogatva a helyi mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Az ötletgazdák összeállították a nemzetek listáját, amiben elsőként a magyar konyha szerepelt. (Majd később még iraki, iráni, sri lankai, eritreai és brazil).

Valamennyi költséget az EU program állta, de a megvalósításban nagy szerep jutott még egy étteremnek is, aki a helyet, eszközöket és a zavartalan lebonyolítást vállalta magára. 

Az étterem megérdemel egy kis reklámot ezen a helyen: Frägsta  Hälsingegård a nevük, egy testvérpár üzemelteti, akik félig svédek, félig olaszok. Az étterem alapvetően olasz étteremként hirdeti magát, és kb 15 km-re fekszik Hudiksvalltól egy tanyaközpontban. Az épületegyüttes több mint 100 éves  és a régi időkben a svéd vidéki társasági élet központja volt. Esküvőknek, báloknak, mulatságoknak adott otthont. A testvérpár ide költözött az egyébként soknemzetiségű családjával, és vendéglátásba kezdett, amihez megvolt a kellő képzettségük és olaszországi munkatapasztalatuk. A mennyiség helyett a minőségre törekednek: csak előzetes megrendelésre főznek, minimum tíz főtől, így főleg cégek és nagyobb családi események a célközönségük. 

A nagy eseményt megelőző héten a feleségek megtárgyalták a szervezőkkel, hogy mi lesz a menüsor, ehhez milyen alapanyagokra lesz szükség. Az gyorsan kiderült, hogy az őrölt paprika megkerülhetetlen tényező, s ez sajnos nem kapható az itteni boltokban, s nyilván a gazdák sem termelik. Szerencsére minden rendes magyar háziasszony kamrájában akad néhány zacskóval, így ez nem lehetett akadály. A főzést megelőző napon a kis csapat tett egy nagy kört a környező gazdáknál és beszerezte az alapanyagok nagy részét: húst, zöldségeket, lisztet. A szervezők egyik fő célja volt, hogy mindenből "ekologisk" vagyis gyógyszer-vegyszermentes kerüljön a fazékba.  

A lányok aztán kellő izgalommal bevetették magukat az étterem konyhájába, ahol a személyzet maximálisan kedves és segítőkész volt. Itt a magyar menyecskék dirigáltak, s nem volt semmi őrült Gordon Ramsay-féle ordítozás sem, mégis jól haladt a munka.  

 

 A késő délutánra meghirdetett kezdésre aztán befutottunk mi, az éhes családapák is gyerekestől, valamint jónéhány magyar meghívott vendég is. Először meghallgattuk a főszervező kiselőadását az egész programról.

  

Majd egyre nagyobb izgalommal és hangos gyomorkorgással vártuk a kezdést.

 

A konyhatündérek és segédeik:

  

A menüsor: 

Gyömölcsleves

Gulyásleves

Paprikás csirke galuskával

(nincs kép)

Sertéstokány galuskával

Házilag sütött kenyér, helyi lisztből

Uborkasaláta
Madártej 
(sajnos nincs kép róluk)

Mondanom sem kell, hogy irgalmatlanaul teleettük magunkat. A svéd és olasz házigazdák nemkülönben, akik elismeréssel nyilatkoztak a feleségeink szakácsművészetéről. Gondolom mindenki sejti, hogy ezek a jóravaló vendéglátó szakácsok azért buzgón kérdezgettek és jegyzeteltek, miközben sertepertéltek a konyhában!

Miközben fényesre gömbölyödött hasunkat simogattuk és kávéinkat kortyolgattuk (espresso italiano!), sokat beszélgettünk a svédekkel arról, hogy milyen kár, hogy a svéd családok hétköznapjaiból lassacskán eltűnik a közös vacsorák meghitt hangulata és összetartó ereje. Mind gyakoribb, hogy mindenki akkor eszik amikor eszébe jut, s azt amit éppen kivesz a hűtőből és megmelegít a mikróban. Ez pedig mind gyakrabban előre elkészített étel. 

Milyen jó, hogy ez nálunk nem így van. Így végiggondolva nagyon hálásak lehetünk a "tűzhelyeinket őrző" és a családot ily módon is összetartó asszonykáinknak!