Első nap a kórházban

Az első hétfő reggelén, még sötétben, negyed nyolckor Gáborral (magyar nőgyógyász kollégám, akivel a calafelli nyelvtanfolyamtól közös a sorsunk) elindultunk a havas fenyők között az új munkahelyünk felé. Csak 8-ra kellett menni, de nem akartunk elkésni, noha csak 10 perc sétatávról van szó. Furcsa szorongást éreztem, s valahogy nagyobbat, mint amikor az interjúra jöttünk fél évvel ezelőtt. Akkor még "csak" az volt a tét, hogy megfelelünk-e nekik, és felvesznek-e, s ha esetleg nem, akkor mehetünk vissza Magyarországra folytatni a régi munkánkat. De a mai reggel már annak a kezdete volt, hogy itt kell új életet kezdenünk, nap mint nap megküzdenünk a sikerért, s innen nincs hova hátrálnunk. Legyen az bármilyen nehéz is, ezt akartuk, ezt kell végigcsinálnunk.
A kórházban már vártak az osztályon dolgozó magyar kollégák, és segítettek a tájékozódásban. A könyvtárban gyűlt össze az osztály orvoskara, ami hihetetlenül vegyes: négyünkön, magyarokon kívül 3 német, 1 osztrák, 1 holland, 1 iraki kurd és 2 svéd kolléga volt jelen. Ez az aznapi létszám volt, ami azonban csalóka, nem ennyi főállású orvos van itt. Vannak szakképzésben lévők, akik csak bizonyos időt töltenek itt, és vannak még további svéd szakorvosok, főorvosok, akik ugyan itt dolgoznak állandó munkaviszonyban, de nem 100% munkaidőben, csak részidőben. Van olyan svéd kolléga, aki csak ügyelni jár be és csak éjszakára, van aki minden második héten és csak nappal. Így ha valaki azt kérdi, hányan dolgozunk az osztályon, nem tudok rá egyszerűen válaszolni...
A kölcsönös bemutatkozás és rövid beszélgetés után mindenki ment a napi megszokott munkáját végezni, mi újak pedig elkezdtünk ismerkedni az osztállyal. Kaptunk egy rövid ismertetőt a számítógépes rendszerről, beléptetőkódokat, mágneskártyákat és kulcsot az ajtókhoz. A töltőkön már ott vártak a kórházi mobiltelefonjaink, a falon lévő telefonszámlistában pedig már ott állt a nevünk mellett a hívószámunk is. A telefonról egyébként bármilyen svéd telefonszám közvetlenül hívható, nincs kilépőkód, sem semmilyen korlátozás. A hívások költségét a kórház fizeti. Megkaptuk a szobáinkat is, én egy német szakorvos sráccal lakom kettecskén egy szobában, mindkettőnknek jut saját asztal, saját számítógéppel, saját nyomtatóval. Ezek lehet, hogy magától értetődő dolgoknak tűnnek, de ehhez nekem még hozzá kell szoknom azok után, hogy Szegeden 10-en laktunk egy szobában és csak egy működő számítógép volt benne. Mivel itt minden számítógép a központi rendszerhez van csatlakoztatva, az adminisztrációs munkákat (még  a diktálást is) lehet a szobánkban is végezni, nem kell okvetlenül kinn az osztályon. Ez mondjuk egy plusz luxus, hiszen minden osztályon van elegendő gép, nem kell sem sorban állni, sem kitúrni mást, ha meg akarok nézni egy labort vagy egy bejegyzést a beteg dokumentációjában. Körbejártuk az osztályokat is, mindenkinek bemutattak minket. A neveket képtelenség volt elsőre megjegyezni (sem másodikra), de mindenki kedvesen mosolyogva fogadott, és volt pár kedves szava. Mi megilletődötten rázogattuk a kezeket, igyekeztünk megérteni amiket mondtak, több kevesebb sikerrel. Az adminisztrátorok irodájában kaptunk egy pakkot, amiben a kórház és a város térképe, a telefonszámok jegyzéke, az első pár heti beosztás és más hasznos információk voltak. Délben eljött Gavleből a nagyfőnök is, és volt egy közös ebéd a könyvtárban. Ezzel a fickóval nagyon jókat beszélgettünk még az interjú során nyáron angolul, de most rá kellett döbbennünk, hogy mivel dán, alig értjük mit mond. Ezt a többiek is sejtették, jókat viccelődtek ezen, hogy majd megszokjuk...de mikor? Megkaptuk a beosztásunkat is, amiből megtudtuk, melyik napon hová vagyunk beosztva illetve kit kell követnünk. Az első időben ugyanis az a rendszer, hogy minden részlegen hozzácsapódunk valakihez, aki miközben dolgozik, magyaráz is nekünk. Mire nagyjából átláttuk, hogy melyik emeleten mit találunk, hol a WC és a szobáink, el is ment a nap. Hazafelé ballagva kicsit már megkönnyebbülve beszélgettünk az élményekről, de zúgott a fejünk a ránk zúduló információktól és az egész napos koncentrálástól...

Nyelviskola a feleségeknek

Így, hogy sikeresen vettük az akadályt a gyerekek óvodába szoktatásával, a feleségek is elindulhattak a nyelviskolába. Előzetes egyeztetést követően fogadták őket abban a központban, ahol a város finanszíroz nyelvtanfolyamokat bevándorlóknak. Írásbeli és szóbeli felmérés alapján a tanárok tájékozódtak a Calafellben megszerzett svédtudásuk szintjéről, és besorolták őket egy megfelelő csoportba. Hétfőtők csütörtökig, heti 4 napon át vannak nyelvórák, reggel 8 és délután 14 óra között. A csoport meglehetősen vegyes: a négy magyar asszonykánk mellett thaiföldi, eritreai, holland, görög, iráni és iraki csoporttársaik vannak. A tanárok az első perctől kezdve csak svédül beszélnek velük, kedvesek, segítőkészek, pedig nem lehet egyszerű ennyi különböző gyökerű, végzettségű, képességű és érdeklődésű embernek órákat tartani. Házi feladatot rendszeresen kapnak, vagyis itthoni aktív tanulást is elvárnak, az órákon pedig először nyelvtani ismétléssel kezdtek, és ezt követően vesznek nagyobb lendületet.

AZ ÓVODA

AZ ÓVODA

A január hónapot a gyerekek megkapták az akklimatizálódásra, tanulva a calafelli villámrajt okozta sokkterápia első keserves hónapjából. Az ötlet jó volt, február 2-re, az első óvodai napra már kellően ki voltak éhezve egy kis ovis élményre, a közösségre, az új játékokra, így hiszti nélkül léptek be a Szivárvány Óvoda kapuján. Az ovi annyira közel van, hogy az ablakból odalátni, nem több 100 méternél a távolság. Eredetileg az egyébként szintén közeli nagy óvoda helyhiánya miatt az egyik 3 emeletes sorház aljában összenyitva néhány helyiséget ideiglenesen alakították ki ott ezt az ovit egy évvel ezelőtt, de a gyerekek száma nem csökkent, és így továbbra is működik. Jelenleg is 16 gyerek jár ide, mondjuk egyszerre még sohasem láttam ott mindegyiket. Ebből a 16-ból most 4-en lettek magyarok, és márciusban kezd még egy honfitársunk itt. Az első másfél hétben az anyukák is ott lehettek a gyerekekkel, akik villámgyorsan feltalálták magukat az új helyen, és hatalmas bulikat rendeztek. Egyszerre 2-3 óvónő/gondozónő vigyáz rájuk, akik mindegyike fiatal, és kedvesnek, gyermekszeretőnek ismertük meg őket. A benti és kinti szabad játék mellett rajzolás, gyurma, festés, ragasztás, gyönygyözés, daltanulás, mesehallgatás tölti ki a kicsik napjait. A második hét elejétől már egyre hosszabb időre maradtak szülők nélkül, majd végül a 2. hét végére sikeresen beszoktak az oviba. Érdekes, hogy a helyi szabályok szerint ha az anya nem dolgozik, és nem jár iskolába, akkor csak heti 15 órára adhatja be a gyermekét. A munkát vállaló vagy tanuló anya viszont az igényeknek megfelelően rugalmasan veheti igénybe a gyermekfelügyeletet. Az apróságok között sok a pelenkás is, és egyetlen nagy vegyes csoportban vannak, Erikánk a 2. legidősebb a közösségben, az egyik magyar kisfiú (kitűnő barátja, kicsit talán szerelme is) a legidősebb, de ő is csak 5 és fél éves. Enni-inni kapnak napközben (reggeli-ebéd-uzsonna), ez benne van az óvodai díjban. Igen, az óvodáért fizetni kell, nem is keveset. Az összeg a szülők jövedelmétől és a gyermekek számától függ, a fizetésem alapján (ez most lehetne dicsekvés is) a legmagasabb díjat fizető kategóriába estünk, a második és további gyermekek után kedvezmény jár. A havi díj így összesen 1600 korona (44800 Ft). Ha végre megkapjuk majd a családi pótlékot, az körülbelül ennyi lesz, így ebbe nem fogunk tönkremenni. A fontos azonban az, hogy a Erki és Marci kitűnően érzik magukat az oviban, szeretik a gondozóikat, és már egy hét után úgy jöttek haza, hogy a calafelli énekrepertoárjukat újabb svéd dalokkal egészítették ki. Lehet, hogy azáltal, hogy sok magyar gyerek van egy csoportban, a svéd nyelvtanulásuk nem lesz annyira rohamos, mintha egyedül kuksolnálak 20 svéd szőkeség között, de nekünk most az a fontos, hogy kiegyensúlyozott, boldog gyerekeket lássunk magunk körül. A nyelv meg úgyis rájuk ragad, ez törvényszerű.

Hivatali ügyek, bank, telefon, internet, TV, bútorok

AZ ELSŐ NAPOK, HIVATALI ÜGYEK

Pénteken reggel találkozott a csapat az Adóhivatal előtt, és a szintén velünk tartó svéd MediCarrera képviselő segítségével bevetettük magunkat a svéd hivatali rendszerbe. Ez lényegesen egyszerűbbnek bizonyult, mint vártuk. A család minden tagjának jelen kellett lenni személyesen, kitölteni egy adatlapot, bemutatni az útleveleket, a házassági- és a gyerekek születési anyakönyvi kivonatát, amiket lemásoltak. Ezekből a dokumentumokból Erika édesanyja javaslatára, aki anyakönyvvezető, friss példányokat kértünk még odahaza, mert most már többnyelvű formátumban állítják ki (magyar-angol-francia). Ennek itt nagyon örültek a hivatalban. Az egész svédországi ügyintézés első és legfontosabb célja, hogy megkapjuk a személyi számot (personnummer), ami hasonlít a magyar személyi számhoz: hat számjegy a születési év-hó-nap plusz négy számjegy a végére. Ez annyira fontos itt, hogy enélkül gyakorlatilag semmit sem lehet elintézni, mondhatni enélkül "nem lehet élni" Svédországban. A svéd rendszer abból a szempontból jobban szervezett mint a magyar, mert nem kell mindenhez külön szám (adószám, TB szám), ezt mindet ez az egy helyettesíti itt. A személyi szám központilag nyilvántartott, vagyis mindenki, akitől valami szolgáltatást rendel az itt élő polgár, a nyilvántartótól szerzi be az információt, hogy valós személyről van-e szó. A lekérdezés számítógépes rendszeren keresztül egyetlen pillanat alatt zajlik. Személyi szám kell a bankszámlanyitáshoz, társadalombiztosításhoz, az előfizetéses szolgáltatásokhoz (telefon, internet), a bevásárlóközpont pontgyűjtő kártyájához, de még a kórházi informatikai rendszerbe történő regisztrációhoz is. A bűvös szám 7-10 napon belül megérkezik, levélben.

BANKÜGYEK
A bankszámlanyitás (Hudiksvalls Sparbank) sok élménnyel és tapasztalattal gazdagított, és nemcsak abból a szempontból, hogy ezt végre teljesen egyedül, és csak svédül (az angolt nem hívva segítségül) sikerült elintézni, hanem abban a tekintetben is, hogy ismét bebizonyosodott, mekkora különbségek vannak a magyar és külföldi bankok üzletpolitikája között. Itt tudtam 0 egyenleggel számlát nyitni, és a bankszámlánál nem létezik havi számlavezetési díj vagy csomagdíj. Az igényelt VISA kártyát és a feleségem társkártyáját egy héten belül kiküldték postán, amit az első használatnál kellett a bankban aktiválni. A kártyák éves díja a magyarországival egyező nagyságú. Természetesen nincs kártyahasználati díj a kártyás vásárláskor, de az automatából történő készpénzfelvételkor sem! Ez úgy értendő, hogy Svédországon belül bármelyik bank bármelyik automatájából tetszőleges alkalommal vehetünk fel készpénzt. Javasolták is, hogy nem kell egyszerre sok készpénzt kivenni, inkább többször kisebb összegeket. A visszaélések (kártyalopás) megelőzése céljából természetesen van napi ill. heti készpénzfelvételi limit is. A számlához adtak egy kis kódgenerátort, amit az internetes bankoláshoz kell használni, akkora és úgy fest mint egy közepes kavics. A netbanknál a bejelentkezéshez nem kell a hosszú bankszámlaszámot megjegyezni, erre is a személyi számot használják. A kódgenerátor a biztonságos bankoláshoz kell, ez személyes PIN kóddal működik és minden tranzakcióhoz új kódot lehet vele generáltatni. Nagyon egyszerű a használata, kipróbáltuk. Az internetes bankolást egyébként mindenki előszeretettel alkalmazza, a szolgáltatók is ezt preferálják. Kiküldik a számlát, amin szerepel egy számlakiállítási díj (pl. 25 korona), és egy udvarias javaslat, hogy ezt megspórolhatom, ha nem kérek papírszámlát, hanem mindent elektronikusan intézek (az e-számlát persze kinyomtathatom magamnak, ha akarom). A netbanknak sincs semmilyen díja, a számlákat akár eseti akár rendszeres átutalási megbízással fizetve költségmentesen bankolhatunk. Egyedül a nemzetközi átutalásnál számítottak fel díjat, 100.000 Ft után 10 koronát (270 Ft)... ez is töredéke az OTP-nél megszokott nemzetközi tranzakciós díjnak.

MOBILTELEFON
A mobiltelefon beszerzése sem volt bonyolult, ehhez még személyi szám sem kellett (feltöltőkártyásat kerestünk), itt a szolgáltatók közül egy olyat választottunk (halebop), aki ugyan nem a legnagyobb cég, nincs is saját hálózata, hanem a legnagyobb szolgáltató (TELIA) rendszerét és lefedettségét élvezi, ugyanakkor olyan áron kínál feltöltőkártyás szolgáltatást és percdíjakat, mint más nagy cégeknél az előfizetéses rendszer. Vezérelv volt az is, hogy a már itt élő magyarok is ide szegődtek, a tapasztalataik kiválóak voltak (ráadásul a haleboppal voltak az ügyfelek a legelégedettebben a mobilszolgáltatók közül 2008-ban a SKI -Svenskt Kvalitetsindex- felmérése szerint), és nem utolsósorban, így a kis hudiksvalli magyar kolónia minden tagja 0 korona percdíjjal beszélhet egymással. Hívásonként csak egy kapcsolási díj van, ami kb. 14 forintnyi díj, és ennyi. Minden más svéd telefonszámra a percdíj 59 öre, vagyis 16.50 Ft. Ahhoz, hogy ezt a kedvező díjat tartani lehessen, 30 naponta legalább egyszer fel kell tölteni a kártyát minimum 50 koronával (ez kb.1400 Ft), amit nyilván teljesen le lehet beszélni. Ha úgy tekintjük, ez az "előfizetési" díj. Ha nem tölti fel a kártyát az ügyfél, akkor annyi történik, hogy a percdíj felmegy 2 koronára (56 Ft) minden hálózatba, a következő töltésig. Sajnos kártyafüggetlen telefonunk nem volt Magyarországon, így vennünk kellett kettőt, ezek mindig drágábbak így, ha nem előfizetéssel együtt vesszük meg, de ezt be kellett vállalni.

INTERNET
Az internet kicsit macerásabb volt. Ehhez meg kellett várni a személyi számot. A bérelt lakásokban be van vezetve a szélessávú vezetékes internet, ott villogott hívogatóan az előszobafalon a kis dobozka, arra várva, hogy kábelt dugjunk bele. Az internetszolgáltatók között válogatva a Bahnhofra szavaztunk, akinek a kórházból írtunk egy megrendelőt e-mailen, majd gyors választ követően várnunk kellett egy ideig, mire életre kelt a vonal. A beállításokkal is elvacakoltunk egy darabig, mire a vezetékvégből egy router segítségével a lakáson belül használható vezeték nélküli internet lett, de végre megbízhatóan működik a rendszer, és elég gyors is: letöltés: 30 Mbit/s, feltöltés 5 Mbit/s, korlátlan adatforgalom, a havidíj: 268 korona (7500 Ft).
Kiegészítés: A Bahnhof néhány hónap múlva szerződésmódosítást ajánlott,mert ezt a csomagjukat megszűntették. Az új csomag: Fel-/Letöltés is 30Mbit/s 289 sek/hó díjért, továbbra is korlátlan adatforgalommal.

TV
Kábeltelevíziót nem kellett rendelnünk, egy alapcsomag benne van a lakás bérleti díjában (csakúgy mint a fűtés és a víz, lépcsőháztakarítás illetve szemétszállítás). Tudjuk, hogy van egy mindenki által külön fizetett TV adó is, erről még egyelőre nem kaptunk csekket. Foghatók a legfontosabb svéd állami csatornák és néhány kereskedelmi is, összesen vagy 10 csatorna. Van (nagyobb) gyerekeknek való Cartoon Network és a felnőtteknek Viasat 3, Viasat 6, Viasat Nature, MTV (nem, nem a  Magyar TV, hanem a Music TV). A svéd szövegértés egyik legjobb módszere a TV nézés, igaz, hogy az esti filmeket nem szinkronizálják, hanem svéd felirattal mennek. Nem baj, az angolt is lehet így gyakorolni.

AZ ELSŐ SVÉD BÚTOROK
Mivel nem sok bútort hoztunk magunkkal, szükséges volt néhány alapvető beszerzés. Választásunk a JYSK-re esett, egyrészt mert IKEA nincs a városban, másrészt ha akciókat találunk, sokat meg tudunk náluk takarítani. Az akciókat nagyon érdemes figyelni, az amúgy sem csillagászati árakat időnként megfelezik, és ekkor nagyon megéri hozzájuk menni. Szerencsére nem egyszerre áraznak le mindent, így minden hónapban lehet valami kicsit venni, amit jobban kibír a családi kassza is. Étkezőasztalt és székeket, ágyat és matracokat, éjjeliszekrényt vásároltunk valamint függönyöket, apró szükséges kiegészítőket. A JYSK-kel kapcsolatban volt egy érdekes élményünk. A bolt dolgozói már jól ismertek bennünket, annyit jártunk oda méricskélni, számolgatni, és időnként venni ezt-azt. Már ismerősként mosolyogva köszöntöttek, és mindig készségesen segítettek, néha el is beszélgettünk, ők is kérdezték, honnan jött ez a sok új arc a városba. Egyik alkalommal egy árleszállításnál megvettük az étkezőasztalt a 4 székkel, és elégedetten vittük haza. Néhány nappal később döbbenten láttuk a hirdetőújságban, hogy még lejjebb, sokkal lejjebb vitték az árat, az eredeti ár felére! Rettentő mérges lettem. Pár nap múlva újra arra jártunk, valami más ügyben, és akkor az egyik eladóval beszélgetve szóvá tettem, mennyire dühös voltam rájuk emiatt. Az eladónő mosolyogva nyugtatott meg: ne izguljak, csak hozzam be a blokkot, mert náluk árgarancia van! Vagyis ha egy áru ára lemegy, de a vásárló azt az árleszállítás előtt 14 napon belül vásárolta a magasabb áron, akkor a blokk ellenében egyszerűen visszaadják a különbözetet (levásárolható ajándékkártya formájában). Szerencsére még nálam volt a blokk, így lett az a furcsa helyzet, hogy kifelé menet egy üzletből "gazdagabb" voltam, mint amikor bementem! Mindenesetre a következő nagyobb tétel vásárlásánál már megsúgta az eladó, mikor lesz ez is féláron...

Új otthonunk

REPÜLÜNK ÉSZAKRA

Eljött 2009. január 8. A Ferihegyről induló járaton 15 magyar, orvosok, hozzátartozóik, gyermekeik vágtak neki egy új városban, egy új országban egy vágyottan jobb életnek, egy szebb jövőnek. Az út az átszállás és egy nem tervezett 1 órás késés (Lufthansa, Düsseldorfon át) ellenére gyorsan eltelt, hiszen rengeteg megbeszélnivalónk volt az elmúlt hetekről, a költöztetésről és a jövőnkről. A stockholmi repülőtéren egy busz várt minket, amellyel még északabbra, Hudiksvall városába, Stockholmtól 300 km-re vettük az irányt. Bármennyire is északinak tűnik a város (ezt a tájegységet a svédek már Norrlandnak hívják), azt azért érdemes tudni, hogy Svédország geográfiai középpontja még ettől a helytől 50 km-re északabbra van. Ezzel vigasztaltuk magunkat, miközben a délutáni órákban (16:00) már ránk ereszkedő sötétségben haladva csodáltuk a havas fenyőerdőket. Hudiksvallba érve minden család új otthona előtt megálltunk, és szép lassan fogyatkoztak a buszról a "telepesek".

AZ ELSŐ ÓRÁK AZ ÚJ OTTHONBAN
A mi lakásunk Hudiksvall Hosta negyedében feküdt, ami egy népszerű környék a friss betelepülőknek. Tény, hogy a "nem svédek" aránya ebben a városrészben a legmagasabb, de nincs arról szó, hogy egy színesbőrűek lakta rossz hírű negyed lenne. Többségében három-, s néhány hétemeletes ház található itt, közöttük lépten-nyomon játszóterekkel, parkokkal, pihenőpadokkal. A kórház mindössze 10 perc sétával elérhető, és kb. ugyanennyit kell sétálni, ha egy bevásárlóközpont, vagy éppen a városközpont irányába indulunk el. A környéken sok fenyves terül el, az erdőben gyalogos- és kerékpárösvények kanyarognak, egy részük ilyenkor télen a sífutóknak van kialakítva, hosszan húzódnak a léceknek húzott párhuzamos nyomvonalak.
A 114 négyzetméteres, 4 hálószobás, nappalis, étkezős, hatalmas erkélyes lakás kulcsait kezünkbe kapva izgatottan mentünk fel a harmadik emeletre (zárószint). A fejvadász cég képviselője kísért bennünket, és ellátott pár jótanáccsal. Nemcsak a kicsik, de mi is gyermeki izgalommal léptük át a küszöböt. Pontosabban Erikának nem kellett átlépnie, a küszöbön biztos ami biztos, egy régi babonától vezérelve első alkalommal én vittem át az ölemben... Az új otthon első látásra is megfelelt minden elvárásunknak. Tágas, jó állapotú szobák, nagy ablakok vártak mindenütt. A dobozaink, kerékpárok az egyik szobában felhalmozva álltak. A nappaliban parketta, a többi helyiségben linóleum borítja a padlót, a falak mindenütt tapétázottak. Ezek közül két szoba van, amelyiknek a tapétája cserére szorul, részben a szín, részben az előző lakó után maradt képeknek fúrt lyukak és foltok miatt. A konyhában egy akkora új hűtőszekrény állt, hogy egy felnőtt elférne benne állva. És még egy ugyanekkora fagyasztó. A tűzhely szintén újnak látszik, villannyal működik, fölötte pára/szagelszívó működik. A fürdőszobában megvolt a mosógép vízcsatlakozója, a miénket csak rá kellett csavarni. Az elektromos csatlakozás ugyan igényelt némi szerelést (nem konnektoros, hanem direkt bekötéses rendszerű), de később ezt is gyorsan megoldottuk, hála az édesapámtól tanult villanyszerelési mesterfogásoknak. Központi fűtéssel kapjuk a meleget, a radiátorokat körben teljesen kinyitva lassan-lassan kezdett melegedni a lakás. A gyerekek kipirult arccal rohangáltak a tágas térben, élvezték, hogy a lakás többféleképpen is körbejárható, így a fogócskázásnál a menekülési útvonalak variációinak száma végtelen lehet. Az egymás mellett fekvő nappali és étkező dél felé néz, az ablakok elfoglalják a teljes falszélességet, és a Magyarországon megszokottól eltérően már térdmagasságban elkezdődnek, így ez a két helyiség kapja a legtöbb napfényt. Ezeken az ablakokon reluxák is vannak. A lakás teljes déli fala mentén egy hosszú erkély húzódik, ahová az étkezőn és a nappalin át is ki lehet jutni, és akár futóversenyt is rendezni rajta.
Az első este átjöttek hozzánk aludni az egyik kollégám a családjával, az ő dobozaikat és holmijaikat még nem rakodták ki (másik cég hozta), így egyszerűbb volt nálunk meghúzódni egy éjszakára. Bár mindenki elég fáradt volt már az utazástól és az izgalmaktól, nehezen jött álom a szemünkre a kavargó gondolatoktól.

Kedves Barátaink,

Néhányan már tudjátok, néhányan sejtettétek, de lehet, hogy lesz, akit meglepetésként ér a hír: 2008.szeptember 1-től külföldre költözünk. Álljon itt a teljes történet, a teljesség igényével:

Egy svéd és egy dán fejvadász cég is megkeresett, és szülész-nőgyógyász állásajánlattal rukkoltak elő. Egy ideig párhuzamosan folyt az ügyintézés, de a svédek ajánlata több szempontból is jobb volt, így ők maradtak "versenyben". Egy svéd kisvárosba, Hudiksvallba kerestek többféle szakorvost, köztük nőgyógyászt is. Ez a kisváros Stockholmtól északra található mintegy 300km-re, a Botteni öböl partján. Szorosabb értelemben véve 15000 lakosú, kicsit tágabban értelmezve a vonzáskörzetet 30000-n lakják. Egy teljes profilú kórházuk van, ami nem új, hiszen 40 éves lesz, de a berendezése természetesen teljesen modern. A szülészet-nőgyógyászaton kb. 1000 szülés zajlik egy évben. (Összehasonlításként, nálunk a szegedi klinikán 2700.)

Az egész azzal kezdődött, hogy a fejvadász cég (www.medicarrera.com) kért egy önéletrajzot és ki kellett tölteni egy kérdőívet, amiből a szakmai és családi hátteret, a motivációkat ismerhették meg. Ezután elhívtak egy személyes beszélgetésre Budapestre, ahol ők is részletesen elmondták mit kínálnak, és alkalom nyílt a személyes beszélgetésre is. Kis idő múlva érkezett egy meghívás egy kis kirándulásra Svédországba. Ide a doktorokon kívül várták még a házastársat is, és aki akarta, egy gyermeket is kivihetett. Mi úgy döntöttünk, csak ketten megyünk, mert nem akartuk, hogy szegény Erika 4 napja azzal teljen, hogy a gyerekek után futkosson, és ne tudjon koncentrálni a részletekre. (Egyébként meg ez volt a kitűnő alkalom arra, hogy 4.5 év után legyen kettesben 4 napunk...)

Repülővel, busszal és vonattal elvittek minket Hudiksvallba, ahol szálloda várt, és pontosan megszervezett program: nemcsak a kórházi osztály meglátogatása, a "leendő főnökökkel" történő interjú, hanem a városka és környéke idegenvezetős, buszos/sétálós megtekintése, egy óvoda, iskola meglátogatása, és egy ingatlaniroda felkeresése is szerepelt. Így megmutatták, hol kínálnak új életet, milyen lakásokat, házakat lehet bérelni/vásárolni (!), ill. hová járhatnak majd a gyerekeink. Mondanom sem kell, a teljes kirándulás minden költségét a svédek fizették.

Az interjú inkább egy kötetlen beszélgetés volt, ahol kölcsönösen kérdez-felelek zajlott, kb. 50 percig tartott, és nagyon jó hangulatú volt. A legvégén bejött a teljes orvosi gárda, aki aznap szolgálatban volt a szül-nőgyógy.osztályon, és együtt elköltöttünk egy finom ebédet, ami mellett tovább beszélgettünk. Nemcsak én voltam egyedüli magyar: rajtam kívül még 2 kolléga volt jelen, azaz összesen 3 álláshelyet kínáltak. Hozzá kell tenni, hogy ezelőtt fél évvel már lezajlott egy hasonló kör, ahol 2 magyar nőgyógyászt vettek fel, ők azonban akkor még a nyelvtanfolyamot csinálták. Az osztály orvoscsapata amúgy is elég nemzetközi volt: holland, német és dán orvosok is voltak a kisszámú svéd mellett. A munka az elmondottak alapján abban különbözik az itthon megszokottól, hogy CSAK ORVOSI munkát várnak el az orvosoktól, az adminisztrációt adminisztrátorokra bízzák. Nagyobb fokú önállóságot várnak, és nem jellemző az a fokú hierarchia, amit a klinikán tapasztalhattam. A szülésznők nagyobb szerephez jutnak, így pl. a szülőszobán a normál szüléseknél nincs is jelen orvos, csak akkor hívják, ha császármetszés, vákuum, fogó, faros vagy ikerszülés zajlik. A munkaórák száma kevesebb lesz, havonta átlag 4-et (max 5-öt) kell ügyelni. Az ügyeletek jelentős része "on-call" vagyis behívásos ügyelet, ami annyit jelent, hogy nem kell bennaludni a kórházban, csak elég, ha baj esetén 10 percen belül benn van az ügyeletes. Persze ha 10 percnél messzebb lakik, akkor illik benn aludni.

Az ügyeleteket magasan jobban fizetik mint nálunk, vagyis egy 16 órás ügyeletért nem nettó 4000Ft-ot adnak... A fizetésekről: a nyelvtanfolyam után (erről lentebb írok) januártól 6 hónapon át ideiglenes szerződésem lesz, amit kölcsönös szimpátia esetén automatikusan hosszabbítanak. Ügyelnem az első 6 hónapban nem kell majd, az a betanulás időszaka lesz. Ezt követően az alapfizetést is emelik, továbbá bejönnek az ügyeleti díjak is, ami összességében a jelenlegi nettó max. 120-130.000-es fizetésem többszörösét jelenti majd. Ebből egyedül is el lehet tartani egy négytagú családot még Svédországban is. Az ügyeletek után szabadnap is jár (hétvégi után duplán), amit ki is lehet venni, és össze is lehet gyűjteni, majd eldönteni, szabadságban kérem-e vagy készpénzben kifizetni egy részét, attól függően, melyikre van aktuálisan nagyobb szükségem. Természetesen az évi 25 nap szabadság az jár amúgy is.

A nyelvtanfolyamról: Szeptember 2-től December 20-ig, négy hónapig tart, a helyszíne Calafell, egy üdülőhely Barcelonától 50km-re a Földközi-tenger partján Spanyolországban. Miért pont ott? A cég indulásakor főképpen spanyol orvosokat toborzott, aztán terjeszkedtek Közép-kelet Európa felé, de úgy döntöttek, megtartják a spanyol képzőhelyet, mert az alábbi elvet követik: négy hónap alatt úgy tudsz a leghatékonyabban megtanulni egy nyelvet, ha CSAK azzal foglalkozol. Ezért érdemes elköltöznöd otthonról, az EGÉSZ CSALÁDODDAL EGYÜTT! A sikeres integráció alapfeltétele, hogy a család is jól érezze magát. Az orvosok hétfőtől péntekig 8-tól 14 óráig intenzíven tanulják a svédet, mialatt a házastársnak könnyített nyelvórák, a gyerekeknek óvodai ellátás van biztosítva délután 17 óráig , persze svéd óvónővel. Egy TELJESEN berendezett apartman vár a tengerparthoz közel, ahol az élelmiszeren és a mosogatószeren, higiéniai cikkeken kívül semmiért sem kell külön fizetni (=nulla rezsi). Az egész nyelvtanfolyamot, utazással, apartmannal mindenestől a svédek fizetik az egész családnak. Erre a négy hónapra ösztöndíjat is fizetnek, ami nyilván nem annyi mint a svéd kórházi fizetésem lesz, de még így is több, mint amit a klinikán kerestem tanársegédként ügyelettel együtt...

A négy hónap után 3 hét következik Magyarországon, a karácsonyi ünnepek alatt, majd következhet az átköltözés Svédországba januárban. Ehhez is ad támogatást a svéd fél, akár egy egész lakás berendezését is átviheted kamionnal az ő költségükre. A munkakezdés elég barátságos lesz, az első 3 hónapban még csak heti 3 nap munka és 2 nap nyelvtanulás lesz, hogy szokjuk az új környezetet. Azt nem említettem, hogy a 4 hó nyelvtanfolyam ideje alatt már elkezdik az ingatlanügynökség bevonásával a megfelelő svéd otthon megkeresését számunkra. Alaprajzok, térkép és fotók segítenek a döntésben. Az eddigi tanácsok alapján eleinte érdemes bérelni, és miután megismertük a környéket, érdemes vásárolni egy ingatlan az alábbi okok miatt: a havi kiadás vásárlás esetén kevesebb mint ha bérelnénk, hiszen a részlet 30%-a leírható az adóból, másrészt a bankok a kórházi orvosi szerződés bemutatására máris a kiemelt ügyfelek között köszöntenek, mindenféle kedvező hitelekkel. Az ingatlanok ára pedig nem csökken arrafelé. Az itthoni lakásunkat nem terveztük eladni/kiadni egyelőre, nagyon nehéz megbízható albérlőt találni, pláne ha nem tudod rendszeresen ellenőrizni őket... ideiglenesen egyébként egy barátunk és családja fog meghúzódni szeptembertől a lakásban, amíg az ő lakásuk felépül az év végéig.

Erika is meg fogja találni számításait reményeink szerint Svédországban. Az interjúk során mindenhol kérdezték, mihez ért, mi a végzettsége, milyen munkakörökben dolgozott eddig. A jelek szerint mind ápolónői képzettsége, mind a szociális munka, mind a szociálpedagógia diplomája kelendő az erős szociális hálóról híres svédeknél. Az egyetlen feltétel a nyelvtudás lesz, de ehhez minden segítséget megadnak majd.  Egyelőre addig, míg a gyerekek be nem illeszkednek az oviban, otthon maradna és megvalósítaná régi álmát: úgy berendezni egy lakást az IKEÁ-ból, ahogy ő szeretné...

A gyerekek (most 2.5 és 4.5 évesek) miatt nem kell aggódnunk, bárki, akinek hasonló tapasztalataik vannak ilyen helyzetekben, elmondják, hogy ők tanulják meg legkönnyebben a nyelvet, és nem kell egy év, s majd kijavítják, ha nem jól mondunk valamit...

Ismerve a hazai viszonyokat, azt hiszem elég nyilvánvaló lett az elmondottakból, miért is bólintottunk rá erre az ajánlatra.

A klinikán a főnököm nagyon higgadtan, korrektül fogadta az elképzelésemet. Azt mondta, megérti miért döntöttünk így, és sok sikert kívánt ahhoz, hogy megtaláljuk szerencsénket és számításainkat.

A szüleink is megértéssel fogadták a hírt, bár egyik szemük sír, szívük vérzik, de elfogadják a helyzetet, akármilyen nehéz is. Hogy meddig szól a szerződés? Magyarországra bármikor visszajöhetünk, akkor nincs visszafizetési kötelezettség. Skandinávián belül azonban 3 évig nem mehetek át másik kórházba, hiszen egy olyan kompatibilis tudást adnak, amit bárhol használhatnék, akár Svédországban, akár Dániában, akár Norvégiában a nyelvek kölcsönös érthetősége miatt. Ha 3 évnél korábban elmennénk másik skandináv kórházba, akkor vissza kellene fizetnünk egy borsos összeget a svédeknek, de szerintem ez nem fenyeget egyelőre...

A nyelvtanfolyam 16 hetének eseményeiről a "Calafell, Espana" címszó alatt olvashattok...