PePÉt megsebzik - de meggyógyul avagy: járműkárrendezés Svéd módra

Egy alkalommal a garázsunkkal szemközti parkolóhelyek egyikére álltam be arra a fél órára, amíg felszaladtam két intéznivalóm között a lakásba. Mikor visszaértem az autóhoz, az ablaktörlő alatt a szélvédőn egy a cetli várt: "Bocsánat, de belédtolattam. Név, telefonszám."
 

A kár nem tűnt hatalmasnak, de PePE formás farán csúnya horpadás és horzsolások éktelenkedtek.
 
Nem siettem felhívni a telefonszámot, előbb az interneten böngésztem kicsit, s "hála" a svéd nyitottságnak, az adatok alapján gyorsan ki lehetett deríteni, a garázssorból a második szomszédom volt a tettes, egy 61 éves asszony, aki itt lakik a szomszéd házban, és egy 1999-es zöld Nissan Almera tulajdonosa. Mivel nem volt gyakorlatom abban, hogyan zajlik egy ilyen kárrendezés Svédországban, beszéltem néhány svéd kollégával, akik elláttak jótanácsokkal, s egyúttal megnyugtattak, ne izguljak, általában simán zajlanak ezek az ügyek. Így is lett.
Másnap telefonáltam a Nissan gazdájának, aki nagyon sajnálta a történteket. Neveket, rendszámokat, telefonszámokat és biztosítók neveit egyeztettünk. Mindketten felhívtuk ezt követően a saját biztosítónkat, s bejelentettük a kárt. Az én részem így zajlott: kapcsolták a gépjármű kárrendezési ügyintézőt, akinek elmondtam röviden, mi történt, és kb mekkora a kár. Megadtam a saját nevemen és rendszámomon kívül a károkozó rendszámát, naná, hogy ebből ők azonnal mindent tudtak az asszonyról. Kaptam egy kárrendezési számot, és megadták, melyik hudiksvalli szervízhez forduljak, akivel a biztosítóm kapcsolatban állt. Tudakolták még, kérek-e ingyenes csereautót a javítás idejére, erre nem tudtam azonnal választ adni, mondván nem tudom, hány napra és mikorra vállalja a javítóműhely.
A következő telefon a műhelybe ment, akik kérték, egyik nap guruljak arra, hogy felmérjék a kárt és megbeszéljük az időpontot. Egy hétfői napban maradtunk, reggel 7-kor már nyitva voltak, így nekem is megfelelt még elszaladni munka előtt. A megbeszélt napon aztán egy szaki a műhelyből (nem a biztosítótól!) készített néhány fotót a kárról, feljegyezte a kárrendezési számom, és megegyeztünk egy 2 héttel későbbi időpontban, amikor ott tudtam hagyni a kérdéses 3 napra az autót. Erre a rövid időre tudtuk nélkülözni PePÉt, így csereautó sem kellett.
Két hét múlva hétfőn otthagytam az autót, de kedden késő délután már telefonáltak, mehetek érte. Aznap hosszú napunk volt a kórházban, nem értem volna oda a műhely zárásáig, így szerda lett belőle. Az eredmény magáért beszélt: hibátlan munkát végeztek a karosszériások.
 
A biztosítóm gondolom mindent intézett a károkozó biztosítójával, nekem mindenesetre egy fillérembe (illetve koronámba) sem került ez az egész.
Nemrégiben aztán végre személyesen is összefutottunk a garázsok előtt a szomszédasszonnyal: kedélyesen elbeszélgettünk, és megcsodáltuk egymás autójának hátsó fertályát, milyen szép munkát végeztek a szakemberek.
Ja, és még valami: a biztosító értesített, hogy amiért nem vettem igénybe a csereautót, küldenének arra a 3 napra 300 korona (9000Ft) költségtérítést a számlámra. Ám legyen.

PePE megmérettetik - Gépjármű műszaki vizsga

Aktuálissá vált a Ford műszaki vizsgáztatása májusban. Előrebocsátom, hogy mivel Magyarországon nem volt autónk, nem tudom összehasonlítani a két rendszert egymással. Egy honlapon keresztül (www.bilprovningen.se) a rendszám és a személyi számom 4 utolsó számjegyének megadása után regisztrálva megadhattam, hogy melyik vizsgahely mely időintervallumában szeretnék időpontot foglalni, és a feladott listából aztán választhattam nekem megfelelőt (=ügyelet utáni szabadnapra esőt). Egy műszaki vizsga 20 percig tart. Hudiksvallban csak egy ilyen vizsgahely van, így ez adott volt. A honlapon azt is kérhettem, hogy a kiválasztott nap előtt pl egy héttel majd közvetlenül előtte egy-két nappal küldjenek egy e-mail és/vagy sms emlékeztetőt.
A megadott napon, a tervezetthez képest fél órával korábban, a gyerekekkel együtt -akik persze ki sem hagyhatták volna ezt a bulit- elgurultunk a műszaki állomásra. A nagy parkolóban állt vagy 8-10 autó, mindegyikben benne ült a vezetője.  Szemközt a parkolóval, az épület falán egy elektromos tábla volt, annak folyton frissülő információit figyelte mindegyik, közben zenét hallgattak, cigarettáztak, olvasgattak. A megérkezés után oda kellett menni egy automatához, s beírni az autóm rendszámát, erre kiírt egy üzenetet, hogy nyugtázta a megérkezésemet, figyeljem én is táblát a további teendőkért. Visszaültem a kocsiba, a gyerekekkel  mesét hallgattunk, szépen fogytak előlünk a többiek, majd hajszálpontosan az általam kért időpontban kiírták a rendszámunkat, s hogy hajtsunk az 1-es beállóhoz. (Összesen 3 volt) Ott felnyílt az elektromos kapu, begördültünk a műhelybe, majd a kocsiból kiszállva, s félrehúzódva átadtuk a terepet az egyszem szerelőnek, aki mosolyogva üdvözölt, és szívélyesen mutatta az irányt, hol pihenhetünk meg, s ihatunk egy kávét, amire a vendégük vagyunk. "Inkább maradnánk itt, ha lehet, nem láttak még a gyerekek ilyen érdekeset" -válaszoltam, de nyilván én voltam a legkíváncsibb az egészre... A koma kezében volt egy kis elektronikus jegyzetfüzet, minden elvégzett, ellenőrzött műveletet abba regisztrált. A rendelkezésére álló 20 percet rendesen kihasználta, nem volt egy perc lazsa sem. Azzal kezdte, hogy a kipufogóra egy nagy, mennyezetről lógó hosszú gégecsövet illesztett, hogy elszívja a kipufogógázokat, s azok ne a műhely levegőjébe kerüljenek.

Megnézte, megvan-e az elakadásjelző háromszög, meghúzogatta mind az öt biztonsági övet, átvizsgálta a tükröket, a műszerfalon a visszajelző lámpákat, az izzók működését, fényszórók beállítását, a sebességváltót, ablaktörlőt, majd jött a forgó hengereken a fékpróba.

 Ezután tovább gurult egy akna fölé, ott megemelték az autót, közben az emelőbe rejtett szerkezettel haránt irányban is alaposan megrázták, majd az aknából alulról is szemrevételezte az alvázat esetleges korróziót keresve, a futóműveket, felfüggesztéseket, gumik állapotát.

Hihetetlen gördülékenyen és rutinnal dolgozott, nyilván nem az első autót nézte. Az ujjai közben állandóan matattak a kis e-jegyzetfüzet gombjain, majd végül megkért, hogy fáradjunk be az irodába, mindjárt jön ő is, csak még kint megy egy kört, és megnézi a károsanyag kibocsátást. Kigördült a műhelyből ezeket az utolsó ellenőrzéseket is elvégezni, majd bejött az irodába, kiállította a műszaki tanúsítványt, kifizettem neki a vizsgálat 300 koronás díját (bankkártyával), majd már búcsút is akart inteni, de még gyorsan megkérdeztem tőle, mondja el a személyes véleményét az autó állapotáról, hiszen használt autóként vettem, és az mindig zsákbamacska. Megnyugtatott, hogy kiváló állapotú járműről van szó, 3.5 éves korához képest ez a 18.000km szinte semmi, amit futott. Biztonságos utat kívánt, majd ment behívni a következő ügyfelet. A legközelebbi vizsga 2 év múlva esedékes. Érdekes, hogy itt csak az elakadásjelző háromszög az egyetlen kötelező extra dolog aminek benne kell lennie az autóban, vagyis nem kötelező magunknál tartani elsősegélycsomagot, izzókészletet.
Apropó izzókészlet: mondom a Ford szervizes komának, hogy azért én be fogok tenni a csomagtartóba egy tartalék izzókészletet, hogyha valahol Hudiksvall és Szeged között egy holdfényes nyári éjjelen az autópálya közepén PePE lehunyja valamelyik szemét, ne jöjjek zavarba egy gyors izzócsere miatt. A szaki kicsit szkeptikus volt, aggodalmaskodott, hogy azért ezeknél a modern autóknál már nem olyan magától értetődően egyszerű az izzócsere, mert meglehetősen szűk helyeken kell babrálni az ujjakkal, hogy ez sikerülhessen. Mondtam, hogy nőgyógyász vagyok, gondolja-e, hogy ez előnyt jelent.... persze erre úgy röhögött, hogy majd leesett a székről, és többé nem kételkedett benne, hogy meg fogom oldani ezt a problémát.
A minap kaptam egy levelet a közlekedési hatóságtól, hogy hamarosan megszüntetik a műszaki vizsgáztatás eddigi monopóliumát, s felszabadítják a piacot. Azt még nem tudom, hogy ez konkrétan milyen változásokat jelent, bizonyosan nagy lesz a verseny az autós ügyfelek "kegyeiért", ez pedig a mi malmunkra hajtja a vizet. Lehet, hogy az ingyen kávé mellé majd ingyen fagyit is adnak? Esetleg bikinis lányok mossák tisztára az autókat a vizsgálat végén? Beszámoló 2 év múlva...

PePE egy hibájáról mindenképpen szólnom kell, ez állítólag egy etanolos Fordokat érintő "betegség", legalábbis Focus tulajdonos T. Laci radiológus barátom és az itteni Ford márkaszerviz tapasztalatai szerint is. A benzinszintjelzőről van szó. A hiba abból áll, hogy a mutató időnként "elfelejti" követni az üzemanyagszint csökkenését, illetve néha váratlanul helyes értéket mutat, majd visszakúszik lassacskán a tele jelzésig, noha csak félig van a tank. Időnként a fordított helyzet is előfordul, vagyis épp teletankol az úrvezető, s a mutató még mindig majdnem üres tartályt jelez. Bosszantó hiba, mert folyton figyelni kell az utolsó tankolástól megtett km-t, hogy nagyjából be lehessen lőni, mennyi nafta lehet a tankban.
Mivel volt 3 hónap garanciám az autóra, 2 héttel annak lejárta előtt felhívtam az uppsalai Ford kereskedőt, hogy beszámoljak a hibáról. Meglepően gyorsan meg tudtuk érteni egymást, pedig a műszaki svéd nyelv egyáltalán nem nevezhető az erősségemnek. Azt javasolták, hogy vegyem fel a kapcsolatot a hudiksvalli Ford szervizzel, javíttassam ki a hibát, majd adjam meg nekik az uppsalaiak telefonszámát, hogy ők egymás között elrendezhessék az anyagiakat. Tetszett ez a rugalmasság!
A helyi Ford szervizben, mint fentebb írtam, ismerték ezt a típushibát, és azt javasolták, csak úgy mint az orvostudományban, kezdjük egy egyszerűbb gyógymóddal, nevezetesen egy kábel cseréjével, majd ha ez nem segít, jöhet az egész üzemanyag-szintjelző rendszer cseréje. Kicsit aggodalmaskodtam, hogy a kábelcsere után nekem meg kellene tankolnom, majd kijárnom az autóból a tank benzint, hogy lássam, megjavult-e, de ezzel valószínűleg ki fogok csúszni a 3 hónapból. Neeeeeem! -nyugtatott meg a szervizes: a hiba tényét jeleztem a garancia lejárta előtt, ők csak hadd próbálkozzanak, és addig folytatják a "gyógykezelést", amíg meg nem oldódik a probléma, erre a hibára így nem vonatkozik a szigorú 3 hónap. Tetszett ez a hozzáállás!
A kábelcserét elvégezték, azóta egy fél tank benzint sikerült elhasználnunk, de eddig jól működik minden... (kopp-kopp-kopp)


Kiegészítés 2013-05-08-án.
A műszaki vizsgáztatás privatizálása csak annyiban hozott újdonságot, hogy a cégek levelekkel és ajánlatokkal, kedvezményekkel bombázzák az ügyfeleket, hogy arra ösztönözzék őket, náluk történjék a vizsgáztatás. Maga a vizsga színvonala és jellege semmit sem változott a korábbiakhoz képest. Ingyen fagyi sincs, de a kávé megmaradt.
A Ford időközben már 2 műszakin is túljutott és elértük a 60.000 km-t is, keresztül-kasul szelve Európát több alkalommal is. A fenti bejegyzést most egészítettem ki friss képekkel, a szemfülesek észrevehették, hogy időközben egy vonóhorog is került az autóra. Ezt még tavaly tavasszal intéztem, akkor ezt is belevontuk az aktuális műszaki vizsgába.
Le kell hogy kopogjam, de semmilyen hiba sem jelentkezett az elmúlt 2 évben. Rendszeres előírt szervizek, és kerékcserék. Ennyi. Na meg a tankolás persze.

Új családtagunk PePE - avagy Hogyan vettünk autót Svédországban?

Egy év eltelt már itt Svédországban, és elérkezettnek láttuk az időt, hogy megvegyük első autónkat. Ebben nagy segítségünkre voltak a kedvező kamatozású itteni hitelek (THM: 4.7%), de ezekről egy másik bejegyzés szól itt a naplóban. Hosszas keresgélés, internetes fórumok, szakmai oldalak böngészése, ár-értékarány elemzés, kollégák véleményének kikérése, és végül (de legfőképpen) szubjektív tényezők mérlegelése után választásunk a Ford C-Max típusra esett, annak is 1.8-as, bioetanollal is tankolható, benzines változatára. (Bioetanollal hajtva 70%-kal kevesebb CO2-t bocsát ki mint a benzinnel). A pénztárcánk lehetőségeihez képest kellően tágas és jól felszerelt, környezetkímélő családi autót láttunk benne. A www.blocket.se oldalon keresgélve a használtautók között találtunk is egy kedvünkre valót, elfogadható km-rel és árral, de természetesen gyorsan elvitték, mire észbe kaptunk. Újabb keresgélés és a  jól ismert kompromisszum következett: nem túl öreg (max 4 éves), minél kevesebb km de minél jobb ár.
A km óra állása egyébként itt Svédországban valóban azt mutatja, mennyit futott egy autó, nem divat az óratekerés. Ezt központi nyilvántartó rendszer alkalmazásával érték el, az autókról rendszám alapján interneten mindenki által kereshető és látható adatok állnak rendelkezésre. https://www21.vv.se/fordonsfraga/ Be kell ütni a rendszámot és máris megtudható, minden műszaki adat az autóról: az alvázszámtól a gyártás, üzembehelyezés dátumán át az eddigi tulajdonosok száma is, külön kérésre az utolsó hármat név szerint is le lehet kérni. Rögzítve van az utolsó és a következő esedékes műszaki vizsga időpontja, az, hogy volt-e Svédországon kívüli "előélete", az aktuális km óra állás az utolsó bevizsgáláskor, ill minden műszaki paraméter: méretek, gumik, felnik, fogyasztási adatok, teljesítmény, CO2, CO, Nitrogénoxidok, szénhidrogén és részecskekibocsátási adatok és még egy sor minden, amit felsorolni is sok. Mindez ismétlem nyilvános, ha tetszik, a ház előtti parkolóban álló összes autót végigbogarászhatom ha kedvem tartja.
Ebből kifolyólag a Magyarországon ismert "Forgalmi engedély" ebben a formában nem is létezik, csak egy nyomtatott papír igazolja nálam, hogy én vagyok a tulajdonosa a járműnek, amúgy minden adat elektronikusan van tárolva. Ezért volt pl, hogy egy alkalommal, amikor egy országúti ellenőrzés során egy rendőr megállított egy barátomtól kölcsönkapott svéd rendszámú autóval, csak a jogosítványomat kérte a szondáztatás mellett, mert minden más adatot a kollégája a rendőrautóban lévő számítógépről azonnal lekért az autóról...
A tőlünk 260 km-re lévő Uppsala városában bukkantunk rá a következő kiszemelt járgányra, ennek előző tulajdonosa az ottani megyei önkormányzat (Landstinget) volt, 2006.nov.30-án helyezték forgalomba, és azóta csak 18.000 km-t futott! Az ára ezért érthetően drágább volt, mint a hasonló korú, 4-8-szor több km-t ment társaié, de valahogy megdobogtatta a szívünket, talán azért is, mert rendszáma a Erika nevének kezdőbetűit is tartalmazta: PPE-443. Szerelem első látásra? Taktikát változtattunk: felhívtam Uppsalában élő magyar származású régi barátunkat (Ferkó alias Francesco Kovács), akiről kiderült, hogy ebben a Ford márkakereskedésben éppen dolgozik egy ember, aki a családjuk régi barátja. A tőle szerzett információk alapján kiderült, hogy kitűnő állapotú autóról van szó, és abban is segítettek, hogy garantáltan ne adják el másnak a soronkövetkező szombatig, amikor is el tudok menni megnézni, és esetleg meg is venni. Mindenesetre felkészítik az autót, hogy adott esetben el is tudjak jönni vele aznap.

A szóbanforgó nap előtt pénteken persze ügyeletes voltam, és szombat reggelre magyar kollégám, Attila váltott, aki kicsit korábban bejött, hogy le ne késsem a vonatot. Murphy törvénye alapján persze az utolsó ügyeleti félórámban még össze kellett stoppolnom szülés után egy gátat, de az gyorsan ment, és öltözés közben átadtam az ügyeletet, volt időm. Szép nyugodtan kisétáltam az állomásra, nincs nagyon messze a kórháztól. Ott a vonatindulást várva villámként hasított belém a felismerés, hogy a ruhámon lógva hagytam a svéd személyi igazolványomat! Ezt a kártyát kell használnunk egyébként azonosítóként a kórházban, ennek mágneskártyája nyitja az ajtókat stb. Hogy menjek személyi nélkül autót venni? Volt még kb 14 percem a vonatindulásig, nyakamba szedtem a lábam, futás vissza a kórházba, közben hívtam egy taxit, hogy várjon a főbejárat előtt. A taxik itt nem olyan gyorsan reagálnak mint odahaza, ha az állomásra hívtam volna a taxit, később értem volna vele a kórházhoz, mint futva. Egy másik telefon Attilának, hogy engedjen be az osztályra és nyissa ki a szobámat. Felmarkoltam a kártyát, beugrotta a taxiba és végig abban reménykedtem, hogy a hóhelyzetre való tekintettel úgyis késni fog pár percet a vonat, s azzal pont minden rendben lesz nekem. Hát nem. 3 perccel érkeztem a kiírt indulási idő után, de már elment a vonatom. Szerencsére a váróteremben senki sem értett magyarul, mikor ezt a tényt konstatáltam. Megnéztem a következőt, ami egy gyorsvonat volt, 13 órára ért Uppsalába, csak egy órával később, mint amit lekéstem. Ez még belefér, az autókereskedő 15 óráig van nyitva. Vettem egy másik jegyet és kifújtam magam egy kávézóban, megreggeliztem, és felhívtam Ferkót, hogy egy órával később jöjjön ki elém az állomásra a tervezettnél.  A gyorsvonat bezzeg késve érkezett 8 perccel, na mindegy. Alig utaztunk 1 órányit (az út felét), mikor az egyik állomásnál feltűnően sokat álltunk s vártunk. Végül bemondták, hogy elromlott az expressz egyik ajtaja, azt meg kell javítani, de már dolgoznak rajta a szerelők. Végül 40 perc késés után mentünk tovább, de nem sokáig: újra bemondta a vonatvezető, hogy megint jelez neki az ajtóhiba, a szabályzat szerint meg kell állnunk. A nyílt pályán álltunk még vagy 15 percet, majd folytattuk az utat szép lassan a következő állomásig. Ott aztán bemondták, hogy ezzel az ajtóval bizony gond van, és nem tudják meddig állunk itt... Ekkor már "csak" 60 km-re voltunk Uppsalától. Addigra már 1.5 óra késében voltunk. Közben felhívtam az autókereskedést, akik megnyugtattak, nem fognak bezárni akkor 3-kor, nem megy haza az eladó, ha kell, estig is vár rám. Na ez az ügyfélközpontú gondolkodás... Közben jött egy helyi kisvonat, amire át tudtam szállni, az vitt el végül, így 15:20-ra értünk oda. Ferkó elröpített a kereskedésbe, ahol azt láttam, amit vártam: egy mosolygó eladót, egy kifogástalan állapotú autót, rajta téli szöges gumikkal, a csomagtartóban felnikre rakott 4 nyári gumival és előkészített papírokkal. Körbevizsgáltam a Fordot, amennyire ilyenkor lehet, kérdeztem mindenféle okosságokat az eladótól, aki végül megnyugtatott, hogy ők most vizsgálták át az autót a Ford szakszervízben, minden kifogástalanul működik, és erre vállalnak 3 hónap vagy 5000 km garanciát is. Bementünk az irodába a papírokat és az anyagiakat elintézni, s 15 perc és egy kávé után már rakhattam is egyesbe a finom váltót, hogy kigördüljek a havas szombat délutánba.
Mi fért bele a 126.000 koronás árba? Összefoglalva: Ford C-max 1.8 FFI Style, 2006.nov.30-án üzembe helyezett, 18.000km-t futott, 125LE, bioetanollal és benzinnel üzemeltethető FlexiFuel motor, 5 fokozatú kéziváltó, motormelegítő, szervókormány, blokkolásgátló, kipörgésgátló, elektronikus menetstabilizátor, függönylégzsákok, elektromosan fűthető első és hátsó szélvédők és oldaltükrök, elektromos ablakemelők elöl, elektromosan mozgatható tükrök, sebességtartó automatika (tempomat), fedélzeti számítógép, kormányoszlopról is irányítható Ford CD-s rádió, klíma, fűthető első ülések, elektronikus lopásgátló, távirányítású központi zár, ködfényszóró, 4 irányban állítható kormányoszlop bőrborítású kormánnyal, 12V-os csatlakozó az utastérben és a csomagtartóban, sötétített hátsó oldalablakok (B-oszloptól), variálható hátsó ülések, téli szöges (Dayton) és nyári (Michelin) gumik acélfelniken (205/55 R16), 3 hónap vagy 5000km garancia. Ja és a gyerekek kedvence: lehajtható asztalkák az első ülések háttámláján!
PePE a Ford jól vizsgázott a hazavezető 260km-es úton, pedig a GPS közlekedési helyzet jelentője (TMC) 20 percenként  mondta be a jeges-csúszós havas út miatti figyelmeztetéseket, az autópálya szinte végig csak egy sávban volt letakarítva, az út szinte teljes egésze alatt havazás és hóátfúvás nehezítette a kilátást, és az út mellett a hókotrók által oldalra nyomott hófal vastagsága a tető vonala felett volt. Este 19:30-ra értem haza, a gyerekek a feleségemmel az ablakban vártak, és lelkesen integettek az új családtagnak.
Az autó átírása rendkívül rugalmas módon zajlott: a márkakereskedő bejelentette a Közlekedési hatóságnál (Transportstyrelsen) a tényt, hogy eladta nekem a gépjárművet.  Szombaton történt a vásárlás, hétfőn délután mikor kíváncsiságból elküldtem az autó rendszámát a nyilvántartó telefonszámára (72503, a fentebb részletezett internetes adatbázis emelt díjas sms változata, 100Ft/sms), azonnal jött is a válasz sms, hogy már én vagyok a tulajdonos. Szerdán megjöttek a papírok is a hatóságtól, többek között egy olyan szép formátumú EU-szimbólumos, többnyelvű igazolás, amit külföldre utazáskor forgalmi engedélyként kell használni. Nagyon örültem, hogy sehová sem kellett bemenni, telefonálni, levelezni, sorbanállni, minden gyorsan és rendben lezajlott. És nem utolsósorban: ennek semmilyen külön fizetendő díja sem volt! A gépjárműadót is a központi nyilvántartó adatai alapján vetették ki, ez nekem 1050 korona lesz egy évre. Megküldték az első féléves csekket is, persze időarányosan csökkentve a díjat, a vásárlás napjától kezdődően.
A biztosítást még a bankomnál megkötöttem amikor a hitelről tárgyaltunk, elvileg ez is érvénybe lépett a vásárlás napján. Biztosítás nélkül 1 métert sem közlekedhet jármű, így a kereskedő saját biztosítása volt érvényben addig, míg az átírással érvénybe nem lépett az enyém. A biztosításban benne van a kötelező és a casco is, havi díja 720 korona lesz (18720 Ft).
Alig várjuk már a tavaszt, hogy indulhassanak az első hétvégi kirándulások, és még egy nagy tervet szövögetünk: nyáron PePÉvel megyünk Magyarországra!

Kiegészítés-1: érkezett egy levél a biztosítótól, hogy rosszul számolták ki a biztosításomat...mert kevesebbet kell fizetnem: 720 helyett 540 koronát havonta (14040 Ft).

Kiegészítés-2: a Svéd Vasúttársaság honlapján van egy kitölthető űrlap, amin a késések miatti kártérítési igényt lehet bejelenteni. Ehhez csak a személyes adatokat kellett megadni, valamint a vonatjegy számát. Minden vonatjegynek egyedi azonosítószáma van, ezt beírva automatikusan megjelent, hogy melyik járatról volt szó. Mivel ők is tudták pontosan, hogy mennyit késett az a vonat, semmilyen indoklást vagy egyéb sirámot nem kellett hosszan ecsetelni. Három hét múlva megjelent az e-mail postafiókomban az üzenet, hogy az üzletszabályzatukban foglaltak szerint jogos a panaszom, és visszatérítik a jegy árának 50%-át. Másnap megjelent a számlámon az összeg.
Így is lehet szolgáltatni.