PePÉt megsebzik - de meggyógyul avagy: járműkárrendezés Svéd módra

Egy alkalommal a garázsunkkal szemközti parkolóhelyek egyikére álltam be arra a fél órára, amíg felszaladtam két intéznivalóm között a lakásba. Mikor visszaértem az autóhoz, az ablaktörlő alatt a szélvédőn egy a cetli várt: "Bocsánat, de belédtolattam. Név, telefonszám."
 

A kár nem tűnt hatalmasnak, de PePE formás farán csúnya horpadás és horzsolások éktelenkedtek.
 
Nem siettem felhívni a telefonszámot, előbb az interneten böngésztem kicsit, s "hála" a svéd nyitottságnak, az adatok alapján gyorsan ki lehetett deríteni, a garázssorból a második szomszédom volt a tettes, egy 61 éves asszony, aki itt lakik a szomszéd házban, és egy 1999-es zöld Nissan Almera tulajdonosa. Mivel nem volt gyakorlatom abban, hogyan zajlik egy ilyen kárrendezés Svédországban, beszéltem néhány svéd kollégával, akik elláttak jótanácsokkal, s egyúttal megnyugtattak, ne izguljak, általában simán zajlanak ezek az ügyek. Így is lett.
Másnap telefonáltam a Nissan gazdájának, aki nagyon sajnálta a történteket. Neveket, rendszámokat, telefonszámokat és biztosítók neveit egyeztettünk. Mindketten felhívtuk ezt követően a saját biztosítónkat, s bejelentettük a kárt. Az én részem így zajlott: kapcsolták a gépjármű kárrendezési ügyintézőt, akinek elmondtam röviden, mi történt, és kb mekkora a kár. Megadtam a saját nevemen és rendszámomon kívül a károkozó rendszámát, naná, hogy ebből ők azonnal mindent tudtak az asszonyról. Kaptam egy kárrendezési számot, és megadták, melyik hudiksvalli szervízhez forduljak, akivel a biztosítóm kapcsolatban állt. Tudakolták még, kérek-e ingyenes csereautót a javítás idejére, erre nem tudtam azonnal választ adni, mondván nem tudom, hány napra és mikorra vállalja a javítóműhely.
A következő telefon a műhelybe ment, akik kérték, egyik nap guruljak arra, hogy felmérjék a kárt és megbeszéljük az időpontot. Egy hétfői napban maradtunk, reggel 7-kor már nyitva voltak, így nekem is megfelelt még elszaladni munka előtt. A megbeszélt napon aztán egy szaki a műhelyből (nem a biztosítótól!) készített néhány fotót a kárról, feljegyezte a kárrendezési számom, és megegyeztünk egy 2 héttel későbbi időpontban, amikor ott tudtam hagyni a kérdéses 3 napra az autót. Erre a rövid időre tudtuk nélkülözni PePÉt, így csereautó sem kellett.
Két hét múlva hétfőn otthagytam az autót, de kedden késő délután már telefonáltak, mehetek érte. Aznap hosszú napunk volt a kórházban, nem értem volna oda a műhely zárásáig, így szerda lett belőle. Az eredmény magáért beszélt: hibátlan munkát végeztek a karosszériások.
 
A biztosítóm gondolom mindent intézett a károkozó biztosítójával, nekem mindenesetre egy fillérembe (illetve koronámba) sem került ez az egész.
Nemrégiben aztán végre személyesen is összefutottunk a garázsok előtt a szomszédasszonnyal: kedélyesen elbeszélgettünk, és megcsodáltuk egymás autójának hátsó fertályát, milyen szép munkát végeztek a szakemberek.
Ja, és még valami: a biztosító értesített, hogy amiért nem vettem igénybe a csereautót, küldenének arra a 3 napra 300 korona (9000Ft) költségtérítést a számlámra. Ám legyen.

Bizalom a köbön

A magyar internetes fórumok telis-tele vannak azokkal az olvasói bejegyzésekkel, amikor egy üzletbe betérve azonnal potenciális tolvajnak nézik őket, s biztonsági őrök vizslató tekinteteinek kereszttüzében kénytelenek vásárolni, vagy aztán táskát, zsebeket kipakolni, így elviselni az ezzel járó pellengérre állítást. Nyilván nem lenne erre szükség, ha nem volnának bolti lopások, és nem is azzal van a baj, hogy a boltok vigyáznak az értékeikre, hanem a szélsőséges megnyilvánulásokkal és megalázó helyzetekkel.
Örömmel szeretnék itt beszámolni egy roppant pozitív élményünkről, arról, hogyan bízik meg egy svéd áruházlánc a vásárlók becsületességében. Nem, nem arról van szó, hogy szimatoló biztonsági őrt még keresve sem találni, mégcsak nem is az IKEA önkiszolgáló pénztára következik, ahol magadnak olvashatod le a pénztárnál kipakolt árucikkeidet! Az ICA áruház (ejtsd: ika) egy lépéssel ezt is túlszárnyalta. Nem reklám, csak mégis tudjátok, kikről szól ez az írás: www.ica.se
Hetente egyszer csinálunk egy nagybevásárlást a családdal, ezzel egy csomó időt megspórolunk, nem kell naponta-kétnaponta boltba járni. Megtöltjük az autó csomagtartóját a heti élelmiszerekkel, és ez mindig több órás program a gyerekekkel: kosárba rakodás, fel a szalagra, fizetés, gyorsan visszapakolás a bevásárlókosárba, hogy haladjon a sor a pénztárnál, majd szatyorba rakodás, s be a csomagtartóba. Az ICA MAXI valami újat eszelt ki: legyél a magad pénztárosa! http://www.icamaxi.nu/uppladdat/sjalvscanning.pdf
A vásárlói hűségkártyáddal köthetsz egy külön szerződést is (2 perc), ami után jogoult vagy használni a mobil vonalkód leolvasót. A bejáratnál van egy kis rész, ahol egy falon tucatszám sorakoznak a kis vezeték nélküli leolvasók (szkennerek). Egy terminálon lehúzod a hűségkártyádat, majd az egyik szkenner világítani kezd a sok közül: ő lesz a tiéd aznap. Kiveszed a tartójából, és beillesztheted a bevásárlókocsidon elhelyezett tartójába. A bevásárlókocsid azonban már ekkor sem üres: ott várakoznak tátongó szájjal az üres szatyraid, bevásárlótáskáid. Indulhat a vásárlás: minden árucikk vonalkódját magad olvashatod le a kis szerkezettel, egy gomb megnyomásával pár másodpercre felvillan a jól ismert vörös fénycsík, egy csipogás, s a leolvasó képernyőjén megjelenik a kiválasztott árucikk neve, mennyisége és ára. Ha ugyanabból többet is veszel, minden darabot egyesével le kell olvasnod. Ha olyan árut teszel a kosárba, amin nincs vonalkód, pl. a helyben sütött kenyér, akkor a polcon kell megkeresni és leolvasni az oda vonatkozó vonalkódot. Mi a helyzet a zöldségekkel és gyümölcsökkel? A zacskóba pakolt mérendő árukat fel kell tenni a számos digitális, érintőképernyős mérleg egyikére, megkeresni az adott gyümölcs vagy zöldség képét s nevét, majd mikor kijön az öntapadós címke rajta a vonalkóddal, rá lehet ragasztani a zacskóra. Persze eszébe sem jutna senkinek a lemért, felcímkézett zacskóba még bedobni egy-két narancsot! Ha a vásárló meggondolja magát, és visszatesz valami árut, azt egy mínusz jel megnyomása és újraszkennelése után törölte is a listájáról. A képernyő alján leolvasható az is, épp mekkora a teljes összeg, így nem érhet a végén meglepetés, hogy túl sokat költöttél a tervezetthez képest. A leolvasott árucikkeket azonnal be lehet tenni a bevásárlótáskába, így mire a pénztárakhoz érsz, már minden készre van pakolva. A legvégén a pénztáraknál egy másik terminálra le kell tenni a leolvasót, lehúzni a hűségkártya mágnescsíkját, így tudja a rendszer, hogy készen állsz a fizetésre. Még egy pár gombnyomás a színes érintőképernyőn, itt beolvastathatod a géppel az esetleges kuponokat, üvegvisszaváltó blokkokat, majd lehúzva a bankkártyát, készen is vagy. Kidobja a részletes blokkot, s mehetsz az autóhoz.

Természetesen a hatalmas bizalom nem korlátlan, a végső állomásnál kaphatsz egy olyan üzenetet is a géptől, hogy akkor most éppen te vagy a szerencsés, akit le fognak ellenőrizni, s ekkor a hagyományos módon mindent ki kell pakolnod egy szalagra, és egy szőke kislány beolvassa a vásárfiákat, s ellenőrzi, megbízhatnak-e benned a továbbiakban is. Az ellenőrzés szúrópróbaszerű, de nem a pénztárosok, hanem a gép sorsolja ki, kinek kell alávetnie magát. Azt nem tudom, jár-e 25 botütés vagy valami más büntetés annak, aki megpróbál visszaélni az ICA bizalmával, mert erre még gondolni sem merek!