TerraCycle - szemétügyi szemléletváltás

 

A TerraCycle-t 2001-ben alapította a magyar származású Tom Szaky, az akkor húszéves gólya a Princetoni Egyetemről. Az idők során a vállalkozás a világ egyik leggyorsabban növekvő zöld (környezetvédő) hálózatává nőtte ki magát.

A TerraCycle célja, hogy eltörölje a szemét fogalmát. Céljukat úgy valósítják meg, hogy a korábban nem, vagy nehezen újrahasznosítható hulladék feldolgozásához országos rendszert építenek ki. Programjainkra bárki feliratkozhat, és brigádtagként elküldheti hozzájuk az összegyűjtött hulladékot - ingyen. Az összegyűjtött hulladékot ezután a TerraCycle különböző termékekké alakítja. A több mint 20 országban, 20 millió ember részvételével összegyűjtött sokmilliárd egység szemét feldolgozásával a TerraCycle több mint 1500 különböző terméket hozott létre. A termékek olyan nagy amerikai áruházláncokban kaphatók, mint a Walmart vagy a legnagyobb biotermékeket árusító bolthálózat, a Whole Foods Market.
A vállalkozás terve az, hogy a hulladéknak még a fogalmát is eltöröljék olyan rendszerek kialakításával, melyek segítségével összegyűjthetünk és feldolgozhatunk mindent, ami napjainkban a szemétlerakókra kerül.

Természetesen a vállalkozás jelen van Magyarországon és Svédországban is. 

Úgy kezdődött a kapcsolatunk, hogy vettünk egy Bosch Tassimo kávéfőzőt, ami egyszerhasználatos kávékapszulákkal működik.




A Tassimo rendszerben az tetszett meg, hogy a kapszulák rendkívül változatosak, sokfélét ki lehet próbálni anélkül, hogy nagyobb mennyiséget kellene megvenni egyféléből, s egyszerre csak annyi friss kávét főz az ember, amennyit meg is iszik. Egy kapszula = egy adag kávé. Azt, hogy a megkívánt italhoz épp mennyi vizet forraljon és adjon a gép, egy beépített vonalkód-leolvasó intézi, mert minden kapszulának egyedi vonalkódja van. Az espresso kevesebbet, a hosszú kávé többet kap. A capuccino vagy latte pedig két különböző kapszulából áll: egy habosított tejből és egy kávéból. Persze a gyerekek is megtalálták a kedvencüket: a forró csokoládét.

Ennek a kapszulás rendszernek egy nyilvánvaló hátránya is van: a sok szemét. Mi legyen hát a műanyag kapszulákkal? A válaszra a svéd Tassimo weboldalon bukkantunk, ahonnan egyébként a kapszulákat is rendeltük eleinte. (Ma már az élelmiszerboltokban is nagy a választék.) a TerraCycle vállalja, hogy átveszi a kapszulákat és feldolgozza valami hasznossá. A rendszer úgy működik, hogy regisztrálni kell náluk, majd az interneten néhány kattintással keresztül lehet kérni egy vonalkódos postai szállítólevelet, ami néhány pillanat alatt megjön.  Ezt kinyomtatva csak rá kell ragasztani egy nagy kartondobozra, amiben a használt kapszulákat gyűjtjük. A posta a TerraCycle költségén elviszi a csomagot, ezért nem kell semmit sem fizetni.
A beküldött kapszulákat még csak ki sem kell öblíteni. Minden beküldött darab után pontokat írnak jóvá egy virtuális számlán, amit pénzre lehet váltani. Ezt a pénzt pedig fel lehet ajánlani valamilyen jótékony célra, pl. gyermekjóléti alapítványoknak, környezetvédő szervezeteknek stb.

Már vagy két éve lelkesen küldözgettük a szemetet a TerraCycle-nak, amikor jött egy e-mail, hogy elismerésreméltóan szorgalmasak voltunk, s a svéd szervezet szeretne minket példaként állítani a program népszerűsítéséhez. Néhány kérdésre kellett válaszolnunk, s egy képet küldeni magunkról és a "gyűjteményünkről". Mivel épp aktuális volt egy nagy adag beküldése, az alábbi képet küldtük:

   
Kisvártatva meg is jelent rólunk az írás a TerraCycle honlapján:
(teljes méretben itt olvasható)

 Mivel más szemetet is lehet gyűjtögetni és beküldeni, mindenkit lelkesen bátorítunk, hogy nézze meg a terraCycle honlapon, hogyan csatlakozhat ehhez a kezdeményezéshez!

A házban és a ház körül

A HÁZBAN ÉS A KÖRÜL

Akad néhány érdekesség a ház körül, amiről feltétlenül szólnom kell. Az egyik a hulladékkezelés. Amikor levittem az első szemetet, rá kellett jönnöm, hogy itt nem működnek a magyar reflexek. A hulladékot bizony szelektíven kell gyűjteni, nem is akárhogyan. Igaz, hogy van egy nagy, közös konténer, amire az van kiírva, hogy "háztartási hulladék", és ide dobhatja a lusta ember a zacskót, amiben nem válogatta szét a szemetét. A környezetbarát módon gondolkodó lakos azonban benyit a 3-4 lépcsőházanként közös, 50 méteren belül elhelyezkedő kis házikók egyikébe, és nekiáll szétpakolni a gyűjtőkbe: külön-külön a kartont, újságot, csomagolóanyagot, fémet, színtelen üveget, színes üveget, kemény műanyagot, sima villanykörtét, energiatakarékos (halogén) izzókat/fénycsöveket, elemeket. Igen, jól számoltál, 10 különböző gyűjtő! Egyébként a boltokban az automata üvegvisszaváltónál visszaváltják a betétdíjas (!) aluminium sörös/üdítős dobozokat (50 öre) és a pillepalackokat (2 SEK) is. A boltban nincs ingyenes reklámszatyor, darabja 2-3 korona. így gyorsan rá lehet szokni a bevásárlótáskára.
A lépcsőházban a földszinten tágas kerékpártárolót találtunk, ahol szerencsére nem a falnak vagy egymásnak kell támasztani a bringákat, normális tárolók fogadtak. Nincs minden bicaj lezárva, de azért inkább a lelakatolás a jellemző. Az otthon (is) használt kéthüvelykujjnyi záramnak viszont nincs párja!
Apropó zárak, ezt igazán érdemes lenne átvennünk a svédektől (bár már Amerikában is láttam ezt a rendszert): minden egy kulccsal nyílik! Nem kell hatalmas kulccsomóval csörögni, csak egyetlen kulcs kell a ház körül! Ugyanaz az egy darab kulcs nyitja a lakást, a bejárati ajtót, a bicajtárolót, a gyerekkocsi tárolót, a mosodát és a hulladékgyűjtő házikót is. Természetesen a szomszéd lakását nem. A trükk abból áll, hogy ezek hosszú fogazatú kulcsok, és ebből a sok recéből csak néhány kell a közös használatú helyiségekhez, vagyis ezen a szakaszon egyforma minden kulcs mintázata. A lakásajtót nyitó rész pedig mindenkinek más. Zseniális. És ugyanez van a kórházban is, vagyis ahová van jogosultságom belépni, azt nyitja az egyszem kulcsom. Ennyi.
A mosókonyha szintén a skandináv bérlakások érdekessége. Több lépcsőház közösen használ egy mosodát, aminek nincs külön díja, nem kell érméket bedobálni stb. de a mosószert/öblítőt mindenki maga viszi. A félreértések elkerülése végett minden lakáshoz jár egy speciális kis kulcs, amivel a mosodában elhelyezett kis táblán lehet időpontot foglalni, és a lefoglalt időpontban aztán mosni. hasonló Norvégiában is volt, ott nem volt ennyire szofisztikált megoldás, csak egy tábla és kréta, de működött. Az elméletben ragyogó módszer azonban csak az emberi gyarlóságon bukhat meg (mint annyi minden kiváló ötlet), amikor bizonyos lakók fittyet hánynak a szabályoknak, és egyszerűen akkor megy be, amikor neki tetszik. ha valaki szereti a konfliktusokat, ezt szépen be lehet jelenteni az ingatlankezelőnél, aki valamit lép az ügyben. Ezeket azok a kollégák mesélték, akik nem hoztak saját mosógépet, és belefutottak ilyen kalandokba. Mondanom talán nem is kellene, de sohasem a svédek rúgták fel a szabályokat, hanem a közelkeletről jött bevándorlótársak. Az ebből adódott konfliktusba eddig senki sem mert közülük belemenni, nem is tudom hová vezetne az.
A parkolás szintén megér egy pár sort: amíg Magyarországon minden lakótelep autótulajdonos lakosának van egy története a ház körüli parkolás farkastörvényeiről, addig itt ezt szintén okosan kitalálták: akinek kell parkoló, béreljen magának egyet a háza előtt. Nem nagy összegről van szó, de azért jár a saját parkolóhely. Ennek többféle fokozata (és ára) van, a teljesen zárható garázstól a csak tetővel fedett tárolón át a sima "csillaggarázsig". Igény szerint kérhető (a nyitott parkolóhoz is) egy elektromos csatlakozás, ami kis kulccsal nyílik, és oda lehet éjszakára rácsatlakoztatni az autó motormelegítőjét. Ez a fagyos svéd reggeleken különösen fontos. Jópofák az éjjelente parkolóban álló autók, ahogy egy "kantárral" ki vannak kötve egy-egy kis oszlophoz. Az áram díját természetesen a bérlő fizeti. A látogatókra is gondoltak: akik vendégségbe érkeztek, azoknak is ki van jelölve külön parkolóhely, oda tehetik autójukat. Ide viszont nem állhatnak a lakók! Ha egy bérlakásban laksz és autód van, muszáj bérelned saját parkolót a ház előtt és kész, nincs vita. És tényleg nincs vita.
A lakásban észlelt hibákat (vízvezeték, nyílászárók, fűtés) csak be kell jelenteni telefonon az ingatlankezelőnek, akik 24 órán belül eddig még mindig megjelentek, és elhárították a hibát. Pár apróbb hiba volt csak (csöpögő csap, dugulás, rosszul záró erkélyajtó), ezeket megoldották szépen. Az ingatlankezelőnél járva kézhez kaptuk a lakás "kontóját", ami ezesetben azt jelenti, hogy minden bérlakásról pontos nyilvántartást vezetnek, melyik helyiségében mikor volt cserélve a padló, a tapéta, a konyhabútor, tűzhely, hűtőszekrény. Ez a lista nemcsak pontos képet ad az ingatlan helyzetéről, hanem egy újabb lehetőséget is kínál: megadja, pl. melyik helyiség tapétájának vagy padlójának cseréje mennyibe kerül. Minden lakásnak van egy rendelkezésre álló összege, amit évente feltöltenek a befizetett lakbérekből, és ebből a felújítási alapból ezeket a felújításokat lehet igényelni, és az ingatlankezelő ezt végrehajtja. Mi így kértük a korábban említett 2 tapétacserét, erre várni kell 2-3 hónapot. Ha a lakos ettől türelmetlenebb, vagy sokallja a díjat, megcsinálhatja maga is: ekkor odaadják a tapétát és sok sikert hozzá! Az egyik kollégám ezt bevállalta, mi nem voltunk ennyire merészek. Kétségtelen, hogy sokkal drágábban csinálnak meg egy-egy szobát a svédek, mint egy magyar tisztes iparosember, de hát én se 120.000 ft nettóért dolgozom itt... A tapétát , a padlót vagy éppen a cserére szánt konyhabútor ajtókat, fogantyúkat egyébként mindenki maga választhatja ki az ingatlankezelő irodájában a jónak mondható választékból a saját elképzelésének megfelelően, a vágyaknak csak a rendelkezésre álló anyagi keret szab határt.