Szociális élet

Ebben a bekezdésben két fő téma kerül röviden bemutatásra: a kórházi élmények és a kis magyar közösségünk élete.
A közös, "kötelező" kávészünetekről (fika) már korábban írtam, mint a munkahelyi szociális élet legfőbb színteréről. A svéd kollégák érdeklődése családi hátterünkről,  feleségről, gyermekekről, a magyarországi helyzetről átlagosnak mondható ennyi idő eltelte után. Nem mondom azt, hogy mélyenszántó beszélgetésekbe kellett bárkivel is bonyolódnunk, csak egy normális szintű érdeklődés volt tapasztalható. Mondják, hogy a svédek igazából nem akarnak túl sokat megtudni illetve túl mélyen megismerni beszélgetőpartnerüket, a kitárulkozás nem jellemző. Ha szigorúan ezt a nézetet kell ehelyütt megerősítenem vagy cáfolnom, akkor azt mondhatom, ez valóban így van, de hozzá kell tennem azt is, hogy ugyanezt a felületes, "kötelező, de nem túl mély" érdeklődést tapasztalhattam Magyarországon is, ez véleményem szerint tehát eddig nem feltétlenül svéd nemzeti sajátosság, inkább típusos XXI.századi urbanizált viselkedésforma. Rengeteg kollégám van/volt Magyarországon is, akivel bár jó kapcsolatban álltunk, egymás családi életéről nem tudtunk meg sokkal többet az elmúlt évek alatt, mint itt 3 hónap alatt. Lehet, hogy ez valakit bánt, van akit elrémiszt, de igazából elég kényelmes így a társas együttlét, nem kell a sajátján kívül a más bajaival is megbirkóznia senkinek.
Több, magyarokkal folytatott párbeszéd és beszámoló visszatérő eleme a svédek tudatlansága Magyarországról. Ezt is óvatosan kell kezelni, mert pl. hajlamosak vagyunk megsértődni azon, hogy (akik sosem jártak hazánkban) úgy hiszik, egykori szovjet gyarmatként nálunk most is oroszul beszélnek, ugyanakkor vajon minden honfitársam lenne-e legalább ilyen tájékozott a skandináv államok történelmében, hírességeiben és a jelenkori eseményeivel? Miért lepődik meg sok magyar azon, hogy pl. Norvégia nem EU tag, vagy hogy Svédországban koronával fizetnek és nem euróval? Nem akarom védeni a svédeket, sem bántani a magyarokat, mindkét oldalon vannak komoly hiányosságok, csak nem mindegy hogy kit és miről kérdez az ember. Úgy vélem, megsértődés és kinevetés helyett inkább minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy az ember Magyarország "követeként" megfelelő helyen és időben, megfelelő mennyiségű (vagyis egyszerre nem sok) információmagot szórjon szét a saját világukban meglehetősen boldog skandináv emberek tudatában, úgy, hogy mindez ne legyen kioktató jellegű, sem hosszadalmasan unalmas. Kétségtelenül nem könnyű feladat.
Azt, hogy a kollégák igenis érdeklődnek irántunk, misem bizonyítja jobban, hogy az első 9 hét során 2 meghívást is kaptunk egy-egy olyan közös vacsorára, amit az osztályon dolgozó kollégák szerveztek. Az első alkalommal egy német kolléganő hívta meg az osztály teljes orvoskarát családostól együtt a házába, ahová mindenki valami saját készítésű étellel, vagy süteménnyel érkezett. A közelmúltban pedig egy állítólagos régi hagyományt felelevenítve egy idősebb főorvosnő hívott meg minket, újakat az otthonába, szintén családtagjainkkal együtt. Mindkét alkalommal nagyon jól éreztük magunkat, és a beszélgetések témái is változatosra sikeredtek, de ezek már nem a felületes könnyed csevegések kategóriájába tartoztak.
Arról írtam már, hogy a sors mennyi magyart sodort a kies norrlandi tájra, de azt ehelyütt most örömmel elújságolhatom, hogy ezek a magyarok eddig erős összetartásról tettek tanúbizonyságot. Az eltelt 11 hét alatt eddig 4 olyan bulit szerveztünk, ahol a résztvevő magyarok száma meghaladta a 20 főt, ebből háromszor valamelyik családnál (köztük egy alkalommal nálunk is, 26 fővel), egyszer pedig egy erre a célra kibérelt Gavlei közösségi házban közel 50 fővel képviseltette magát a helyi magyarság. Itt főként mi, most érkezett orvosok és családtagjaik adjuk a tömegbázist, de szívesen jöttek korábban kitelepült kollégák is, és minden alkalommal nagyon jól éreztük magunkat. Talán említenem sem kell, mekkora élmény ez a gyerekeknek is, akik szünet nélküli hancúrozással töltik el a villámsebesen repülő időt. A közbenső hétvégeken sincs elszigetelődés és magunkbafordulás, szinte minden hétvégén jön hozzánk valamelyik család vagy éppen mi indulunk látogatóba valakihez. A kezdeteknél is sokat segítettünk egymásnak, nemcsak tippekkel, ötletekkel, megtudott, mások számára is fontos és megosztott információkkal, hanem akár szereléssel, gyermekfelügyelettel, közös főzésekkel. Tekintettel arra, hogy a családok közül (egyelőre) csak nekünk nincs autónk, a nagyobb heti bevásárlásokhoz, bútorcipeléshez, távolabbi célpontok eléréséhez mindig készségesen ajánlkozik valamelyik kolléga, ami rendkívül jólesik, néha már-már azt kell mondanom, a bőség zavarával küszködünk. Sokkal könnyebben boldogul így mindenki, nem érezzük magunkat egyedül, odafigyelünk egymásra, és ez nagyon sokat jelent.

Időjárás - Téli hideg és sötétség

AZ IDŐJÁRÁS ÉS A "RETTEGETT" TÉLI SÖTÉTSÉG

Akárki kérdez minket Svédországról, az első 4 kérdésben mindig benne van a "nagyon hideg van?" és a "hogy bírjátok a sötétséget?" páros. Igaz, hogy hideg van, és hó mindenütt, de pont úgy, ahogy a nyelvtanfolyamon már megjósolta az egyik innen származó tanárunk: hiába van -10, -15 fok, mivel nem párás annyira a levegő, ezáltal a hidegérzetünk is más, magyarul nem érezzük annyira hidegnek a levegőt. -10 fokig nem is veszek a farmer alá külön réteget, illetve a polóra elég egy pulcsi és a kabát. A tél nagyon szép, régen nem láttam már ilyennek: elég gyakran esett hó, ami nem olvad el, így mindent hó borít. Az utakról szépen letolják a vastag havat, de mivel szigorúan tilos a sózás, és csak kavicsokat szórnak ki, a hó nem olvad el az útról, és nem is válik jegessé: egy vékony réteggé tömörödik össze, amin nyugodtan lehet közlekedni. A forgalmasabb utakról persze az autók lejárják a havat, de egyelőre nem olvad sehol, így nincs latyak és locspocs, nem sározza magát az ember össze, mire begyalogol a munkahelyére. A friss, még járatlan hó borította erdei utakra kivittük az itt beszerzett szánkókat, és azzal vittük a gyerekeket a boltokba és sétálni. Néha azért bekeményít  hideg, itt Hudiksvallban volt -20 fok is, az azért csípett, nem is voltunk kint sokat azokban a napokban! A megérkezésünkkor még látványosan rövidek voltak a nappalok, reggel 8-kor még sötétben mentünk dolgozni, és délután fél ötre újra sötét lett. a közvilágítás azonban kitűnő, még az erdő szélén vezető kerékpáros/gyalogos úton is, amelyiken a boltba szoktunk menni, így nem kell vaksin botorkálnunk. Az eltelt hetekben azonban érezhetően hosszabbodnak a nappalok, így február vége felé reggel már világosban ébredünk és este 6 körül borul sötétbe a táj. Nappal azonban, amikor szikrázóan süt a nap, a havas fenyvesek látványa mindenért kárpótol.

A 12-16. HÉT ESEMÉNYEI SPANYOLORSZÁGBAN

A TIZENKETTEDIK HÉT ESEMÉNYEI

HELYI HÍREK
Az egyik tanárnőnk szerdán megbetegedett, így "távoktatásban" töltöttünk három délelőttöt. Elküldte e-mailben, milyen témákat dolgozzunk fel távollétében, illetve nézhettünk pár részt kedvenc svéd orvosos sorozatunkból. Ha problémánk akadt, a többi tanárhoz fordulhattunk bizalommal, ők is rendszeresen érdeklődtek, hogy haladunk. Nem éreztük magunkat egyáltalán elhagyatottan, kicsit így az ismétlésre is több idő jutott. A délutánokon az orvosi svéd változatlanul haladt tovább, most mozgásszervi (csont-, ízületi- és izomrendszer) témáink voltak. Ezt megelőzően idegrendszeri (neurológiai) és pszichiátriai kórképekkel foglalkoztunk. Elhatároztuk, hogy az elkövetkező maradék 4 hétben mindenki felkészül egy-egy olyan témából egy 15-20 perces előadással, amit a saját szakmájából merít. Így tudunk egy kicsit jobban elmélyülni a saját szakmánk szókincsében és kifejezéseiben, illetve ezeket kell a legjobban ismernünk. Én a férfi és női meddőség témakörére gondoltam, ezzel sokat foglalkoztam korábban, előadásokat is tartottam. Persze más szakmákból, más betegségekből is bőven tanulunk szavakat, hiszen ezeket is ismernünk kell a napi munka során. Apropó betegségek: a felső légúti betegségek szépen járnak körben a felnőttek között is, csoporttársak, óvónők, tanárnők egyaránt elkapják. Az egyik kolléga gyermekénél még vakbélgyulladás gyanúja is felmerült, de ez szerencsére nem igazolódott. A mi két kis lurkónk is fújja az orrát, de egyelőre nem tűnik veszélyesnek.
Ennek a hétnek a végeztével befordultunk a "célegyenesbe", vagyis az utolsó 4 hétbe. Valahogy mindenki várja már a tanfolyam végét, az utóbbi időben akadtak kisebb-nagyobb súrlódások is, de talán ez majdhogynem törvényszerű, ha ennyi ideig és ennyire össze van zárva sok ember, hiszen különbözőek a toleranciaszintek, a vélemények, a gyereknevelési elvek s az életvitelek is. Jót is tesz majd mindenkinek a hazautazás, és alig várjuk azt is, hogy kezdhessünk dolgozni Svédországban. A svéd munkáltatók egyébként az elkövetkező hetekben kis csoportokban látogatókat küldenek hozzánk, hogy saját szemükkel is láthassák, hogy haladunk, milyen körülmények között zajlik a képzés. Csak pár napot lesznek itt, az én "főnökeim" két hét múlva várhatók. Talán most már nem kell aggódnunk amiatt, hogy egy szót sem tudunk beszélni velük svédül! A fő tankönyvünket is befejeztük a héten, és ebből a sorozatból még nem adták ki a második részt. 19 fejezetet vettünk át 12 hét alatt. Kíváncsian várjuk mi lesz a folytatás.

A BARCELONAI TENGERI AKVÁRIUM
Szombaton újabb célpontokat tűztünk ki magunknak Barcelonában. Először a Columbus emlékműhöz metróztunk a kikötőnél, és megcsodáltuk a vitorlás hajókat, jachtokat is. Columbus szobra egy hatalmas talapzaton és oszlopon magasodik 60 méterrel a kikötő felé. 1888-ban emelték annak az emlékére, hogy a hajós itt kötött ki miután első útjáról visszatért az Újvilágból, majd itt, Barcelonában számolt be elsőként felfedezőútjáról a királyi párnak. A kikötőn keresztül egy gyalogoshídon át lehet eljutni egy bevásárlóközponthoz és mellette a tengeri akváriumhoz. A gyalogoshíd különlegessége, hogy a közepén szétnyitható, ha egy vitorlás ki akar futni a kikötőből a tengerre, vagy épp visszatér a dokkba. Ilyenkor kürtjelzés harsan fel, a hídőrök leeresztik a sorompókat a gyalogosok előtt, és középen megnyílik a híd. Érdekes, hogy nem felfelé nyílik, hanem oldalirányba csavarodik el egy darab, és 2-3 perc, s már át is siklottak a hajók.
A tengeri akvárium Barcelona egyik híres látnivalója. http://www.aquariumbcn.com/AQUARIUM/index.php Több kisebb akváriumban is bemutatnak egyszerűbb és igazán különleges tengeri élőlényeket, de a fő attrakció egy hatalmas, 4.5 millió literes medence, amiben 80 különféle hal többszáz példánya úszkál, reprezentálva a Földközi-tenger élővilágát. Hogyan lehet egy ekkora víztömegben ennyiféle állatot megfigyelni? Erre zseniális módot találtak a katalánok: körben a medence körül, a víz szintje alatt két darab, egyenként 80 méteres alagút fut, melynek falai plexiből vannak, és a látogató így "benne" sétál a medencében a halak között! Egész pontosan még sétálni sem kell, mert a padlón egy futószalag (vagy inkább mozgójárda) cammog szép lassan, így arra csak rá kell lépni, és nem is kell a lábunk elé nézni, lehet tátott szájjal bámészkodni. Az ötletes rendszer szépen körbevisz a medence körül, nincs tumultus, mert az egész látogatósereget egyszerre tartja mozgásban. A hatalmas ráják, 1-2 méteres cápák, malomkeréknyi naphalak pedig karnyújtásnyira úsztak el mellettünk, felettünk. A medencében láttunk pár búvárt is, akik tőlünk is többre vágytak, és ott kalimpáltak a cápák között. Ezt bárki megteheti, akinek van búvár vizsgája, bátorsága, és 300 eurója a kalandra! Mondanom sem kell, nekünk egyik sem volt meg ezek közül... Az üzlet egyébként elég agresszívan és bosszantóan nyomakodott a felhőtlen szórakozás közé, csak hogy pár példát említsek: az emberfia nem sajnálja a 16.50 eurót fejenként a belépőre, de aztán olyan keserűen mosolyog, amikor belépés után lépten-nyomon le akarják még venni egy kis baksissal, pl. a csomagmegőrző nem adja vissza az 1 eurót, ha újra kinyitod, mert a gyerek benne felejtette a plüssmackót a táskában, vagy boldog-boldogtalant lefényképeznek az első métereken egy hatalmas cápafogsor között, vagy amikor a szádat tátod a medence alatti alagútban, aztán kirakják -az egyébként jó minőségű- fotót eléd, hogy megveheted 8 euróért! A kijáratnál az ajándékboltot nem is említem, az úgyis kötelező állomás minden ilyen helyen. Persze nem kötelező a zsebedbe nyúlnod, de azért bosszantó tud lenni. Ezeket azonban könnyen feledtette a rengeteg látnivaló. A gyerekek egy hatalmas játszóházban kitombolhatták magukat, bemászhattak egy játék tengeralattjáróba, és végre kedvükre és büntetlenül nyomkodhatták-tekergethették-piszkálhatták az összes gombot és kapcsolót. Egy hatalmas (mű)bálna kitátott szájába is besétáltunk, izzadt kis tenyerükkel szorították az ujjamat, vajon mi lesz odabenn? Odabenn egy rendes kis kiállítás kapott helyet, a kijárat pedig a bálna túlsó felén vezetett ki. Ezt megúsztuk! Eri kedvencei a pingvinek voltak, akik az üvegfalon keresztül kíváncsian méregették Erki műanyag delfinjét, azt gondolták valami uzsonna lesz belőle.  Marci azt a mini alagutat imádta, ahol ha bebújt, felette úszkáltak a halacskák, és ő az üvegfalon át vizsgálgathatta őket. A közös kedvenc az az akvárium volt, ahol a "Némó nyomában" c. rajzfilmből ismert halak és rákok kaptak helyet, hangos kiabálásokkal lelkesedtek a spanyol kisgyerekekkel együtt.

GÜELL PARK
Barcelonában járva nem szabad kihagyni Antoni Gaudi másik remekművét, a Güell Parkot. http://www.barcelona-tourist-guide.com/en/albums-en/gaudi-park-guell/index.html A város északi részén elterülő park nem véletlenül a világörökség része. A kanyargós ösvények a hegyoldalban újabb és újabb különleges formájú építményekhez vezetnek, kövekből rakott, girbegurba oszlopokkal alátámasztott teraszokhoz, melyek szokatlan formájúak, de mégis mérnöki zsenialitást bizonyítanak. A park főbejáratánál számos csobogó, kicsiny szökőkút és pihenőpadok állnak, mindegyik közös jellegzetessége a milliónyi apró színes mintás mozaikok alkotta borítás, ami annyira jellegzetes, hogy nemcsak Gaudi munkásságának, hanem egész Barcelonának is szimbólumává vált. A bejáratnál álló két épületről pedig egyenesen a mesék mézeskalács-házai juthatnának eszünkbe. A par közepén egy nagy tér kapott helyet, ahol a mozaikmintás kőpadokon megpihenhetnek a látogatók, ehetnek pár falatot, válogathatnak az árusok kézműves portékái között, vagy csak egyszerűen élvezhetik az alkalmi zenészek muzsikáját és a novemberi verőfényes napsütést. A teraszokról pazar kilátás nyílik a lábunk előtt elterülő Barcelonára, szépen felismerhetők a fő nevezetességek, és a városon túl a látóhatárt szegélyezi a Földközi-tenger kékje. A parkban eltöltött órák és kilométerek után megfáradva másztunk fel egy városi buszra. Felfelé a parkba menet könnyebb dolgunk volt, mert hála a városnak, egy sor mozgólépcső segíti a felkapaszkodókat az utcán. (Igen, a nyílt utcán!) Lefelé azonban több száz méter gyaloglás két "nembírokmármennivegyélazöledbe" gyerekkel jó kis testedzés volt. A buszon persze jó nagy tömeg volt, Marci és anyukája le tudtak ugyan ülni egy udvarias katalánnak köszönhetően, de a kislányom és én messzebb, a busz belsejében kényszerültünk ácsorogni. S mit hoz a véletlen? A feleségem mellé egy kedves nyugdíjas svéd asszonyka ült le pár megállóval később, aki a férjével ruccant át kirándulni a skandináv télből a melegebb éghajlatra. Persze rögtön szóba elegyedtek, és kellemeset csevegtek a végállomásig. Persze mindenki kellően meg volt lepődve, a feleségem azért, hogy milyen jól ment a beszélgetés, a házaspár pedig azért, bizonyára nem hitték, hogy még Barcelonában is használhatják anyanyelvüket.

A TIZENHARMADIK HÉT ESEMÉNYEI

KATALÁN TÉL?
A bennszülöttek fejüket csóválják és azt hajtogatják, nem szokott ilyen hideg lenni ezidőtájt itt Spanyolországban. Nekik a november még azt jelentette, hogy reggel elkel a pulóver vagy a kabát, de napközben azért meleg van és napsütés, de semmiképpen sem kevesebb 15 foknál! Tény, hogy ehhez képest nagyon hidegre fordult az idő. No nincsenek ugyan mínuszok, de hajnalban azért a fagypont körüli hidegek és reggelre a 4-5 fokok egyre gyakoribbak. Láthatóan nincsenek is felkészülve erre az időjárásra a szállodában. A tantermekben a mennyezeti klímákból jön a meleg, már amelyikben van. Az egyik termet 4 db hordozható mobil elektromos radiátorral próbáljuk fűteni, itt azért elkel 1-2 pulóver. A szobák helyzete sem sokkal jobb, a hálószobákban nincs önálló fűtés, a nappalikban bekapcsolt klímák melegéből jut csak oda valamennyi. Mivel ez egy nyári szezonra berendezkedett szálloda, még igazi vastag takarójuk sincsen. Ugyan ellátnak annyi pléddel amennyit csak akarunk, de valahogy 2-3 pléd egymáson mégsem ugyanaz, mint egy rendes meleg takaró. Az órák után ezért bizony arra kényszerültünk, hogy a tantermekből elhozunk egy mobil radiátort, és éjjel azzal príma kis meleget varázsolunk a gyerekek szobájába. A klímát nem szeretjük járatni, mert amikor szétszedtük a burkolatát, hogy alaposabban kitakarítsuk, olyan borzalmakat láttunk benne, hogy inkább minden nap felhozom a radiátort, mintsem azt a tömény penésztelepet fújassam be a szobába. Sajnos a klíma nagy része belül nem hozzáférhető, vagyis a belsejét nem lehet kitakarítani sehogy sem. Egy szó mint száz, megtaláltuk a módját, hogy ne fázzunk a szobákban, és nem is kapunk így mindenféle makacs felsőlégúti hurutot. A gyerekek sem betegek, orruk sem folyik, jó egészségnek örvendenek.

SVÉDÜL
Erika és Mártonka nagyon szeretnek óvodába járni, és már nyoma sincs az első hetek sírás-rívásainak. Össze sem tudom már számolni, hogy hány dalt fújnak kívülről, most a slágerek a közelgő karácsonyi ünnepek svéd gyermekdalai, illetve a Luca-napi hagyományok énekei. Mindig elmesélik otthon a kicsik, hogy épp aznap mit tanultak, vagy hogy mondanak svédül ezt-azt. Pl. kérdem a WC-n üldögélő Marcitól, hogy "kész vagy?", mire ábrándozva megjegyzi: "ezt Signe úgy kérdezi, Márton, er dü ferdig?" Persze hibátlan kiejtéssel... Beszélgettem az óvónőkkel, és kérdeztem, hogy mennyit értenek vajon a gyerekek abból, amit ők mondanak nekik. A válasz az volt, hogy meglepően sokat. A szokásos napi rutinnal kapcsolatos gyakori utasítások közül mindent, a ritkábbakat is egyre jobban, sőt elég párszor elmondani nekik, ezt követően egymást bíztatják svédül, hogy "mindenki menjen kezet mosni" vagy "gyertek rendet rakni". Sajnos azzal is meg kell barátkoznunk, hogy lesznek dolgok, amiket előbb tanulnak meg svédül, és csak utána magyarul. Például Mártonka még gyakran összekeveri a színeket, de az óvónője állította, hogy ügyesen tudja. Én kételkedtem ebben, mire azt mondta, jó figyeljek, bemutatja. Megkérdezte svédül Marcit, " ez egy kék autó?" Marci mondta: "Nej". Óvónő folytatta: "milyen színű ez az autó?" Marci kapásból rávágta: RÖD! Ekkor kérdeztem én magyarul: milyen színű ez az autó? Erre habozott, majd azt mondta magyarul: "olyan, mint Erikának ez a pulóvere!" (vagyis tényleg piros, de ezt nem vágta rá így határozottan, csak miután a nővére kisegítette). Fura.
A mi oktatásunk is egyre meglepőbb eredményekkel örvendeztet meg minket. Ahogy befejeztük a tankönyvünket, máris kaptunk egy újat, amiben már hosszabb szövegek kaptak helyet az eddigi rövidke olvasmányok helyett. A témák pedig úgy lettek összeválogatva, hogy elolvasásuk után azonnal kívánkozik az olvasottakkal kapcsolatos vélemények ütköztetése, továbbtárgyalása. Olyan témák ezek, melyek mindenkit foglalkoztatnak napjainkban, és aktuálisak is: lombikbébi programok, ivarsejt adományozás, van-e felső korhatár gyermekvállalásnál, a klónozás, a digitális forradalom, internet, netes párkeresés, internetes bűnözés, korunk férfi és női ideálja, szépségipar, anorexia, szerencsejátékok, játékszenvedély stb. stb. Ezen hosszú beszélgetések mellett önálló munkára is sarkallnak bennünket. Mindenki választhatott egy bemutatandó svéd turisztikai célpontot. Az internet segítségével kellett búvárkodni, és összeállítani egy 10-15 perces bemutató előadást a választott helyszínről. Ez abban is segített, hogy ötleteket kapjunk, hová menjünk majd telelni/nyaralni a rengeteg szabadidőnkben. Így sorra kerültek már eddig a svéd síterepek, a svéd vízesések, és Skandinávia legnagyobb szafariparkja is. Ez utóbbit én választottam, érdemes megnézni a honlapjukat, innen még fogok küldeni "tudósítást" a közeljövőben! http://www.kolmarden.com/
Az orvosi svéd órákon átvettük az emésztőrendszeri megbetegedéseket, és folytattuk a szerepjátékokat, egyre bővülő szókinccsel. Már várom nagyon a jövő hetet, mert akkor következik a nőgyógyászati és urológiai rész! Itt is elkezdtük a korábban megbeszéltek szerint az egyéni, mindenkinek saját szakmájából készített, 15-25 perces előadások bemutatását. Érsebész kollégánk kiváló, visszértágulatokról szóló előadásával magasra tette a mércét már a kezdeteknél, így nem lehet elhülyéskedni a dolgot. Úgy időzítettük, hogy a jövő hétre, a nőgyógyász-urológiai téma miatt az alábbi előadások kerüljenek: 1) férfi és női meddőség -ez leszek én-; 2) méhnyakrák, HPV vírusfertőzés, védőoltás; 3) az emlő plasztikai sebészete.  A hétvégi programom így meg is lett...

A TIZENNEGYEDIK HÉT ESEMÉNYEI

JULTOMTEN = TÉLAPÓ
A hétfői nappal beköszöntött a december, és ennek örömére egy nagy esemény volt a szállodában: Ellátogatott hozzánk a Télapó (svédül Tomten, vagy Jultomten). Óra után az óvónők lehozták a gyerekeket a legnagyobb tanterembe (ez tulajdonképpen a szálloda bárja), ahol közös énekléssel vártuk a nagyszakállút. Az egyik magyar kolléga hosszú fehér szakállt, bajuszt ragasztott, Télapójelmezbe bújt, és egy hatalmas puttonnyal a hátán bekopogtatott a terembe. Egyesével, nevükön szólítva a gyerekeket, mindenkihez volt pár személyre szabott szava, hol dicsérő, hol dorgáló, és persze nem maradhatott el a csomag sem. A kicsik megilletődötten álldogáltak a Mikulás előtt, persze fűt-fát megígértek neki, aztán rohantak vissza a szülők biztonságot jelentő ölébe! Marci nagyon bátran viselkedett, hangosan felelgetett a kérdésekre, nem látszott rajta (nagy) ijedtség. Erki már jobban izgult (mondjuk neki több vaj is volt a fején előtte...), és hosszasan méregette a Télapót, majd odasúgta nekünk: "Jó fej ez a Télapó, olyan mint Gyuszi!"  (Igen, Gyuszi volt a kolléga a sapka alatt...) Egyébként nagyon nemzetközi volt az "öreg", magyarul, lengyelül, szlovákul és svédül is kente-vágta a legfontosabb szövegeket, attól függően, ki állt épp vele szemben. Érdekes módon minden gyereknél pontosan tudta, mi miatt kell dicsérnie és korholnia, ebben kis papírok segítettek neki (amin a szülők kézírása volt felismerhető...) és a kis csomagokban is pontosan az volt, amit a gyerekek vártak (többnyire). A svédeknél ez a fajta Télapó hagyomány nincs meg, így az óvónők is jót derültek a műsoron. Mondták is, hogy szemmel láthatóan hatalmas fegyelmező ereje van a nagyszakállúnak, és időnként az oviban is tiszteletét tehetné...

ISKOLÁBAN
Hétfőn letudtam a szabadelőadást is végre. Rengeteg időt töltöttem vele (gyakorlatilag a teljes hétvégét), mire összeállt. Azzal nem volt baj, hogy a diákat összeállítottam a számítógéppel, hiszen korábbi előadásaimból volt bőven. De át kellett mindet írni svédre, és úgy lerövidíteni, hogy a tartalom és mondanivaló ne szenvedjen csorbát, de érthető is legyen és mindent elmondjon amit kell. Aki csinált már ilyen előadást, tudja, nem egyszerű feladat. Pláne egy idegen nyelven. Végül kb. 30 dián foglaltam össze amit a férfi és női meddőségről tudni illik, ahogy kell, előfordulási gyakoriság, okok, vizsgálati módszerek, diagnózisok, terápiás lehetőségek. Már az elején láttam, hogy nagy fába vágtam a fejszét, hiszen ezek a férfi és női termékenységgel kapcsolatos előadások külön külön is minimum dupla tantermi órák voltak az egyetemen. Nyilván nem kellett egyetemi előadást tartani, de így is eltartott 40 percig, mire mindent elmondtam. Ekkor jöttek még a kérdések, a kollégáktól és a tanárnőtől egyaránt. Jó téma volt, mindenkit megmozgatott, úgy hiszem. Összességében jól sikerült úgy érzem, bár tudom, mikben kell még sokat fejlődnöm. Az anyag összeállításánál az internet egyébként hatalmas segítséget adott, sokminden le volt írva svédül, csak hát azt mindet át is kellett olvasni, megérteni, és a lényeget kihámozni. A tanárnő szerint ez az egyik legjobban megtérülő agymunka, most már én is tudom miért. A két másik kollégám kitűnő munkát végzett, jól választottak témát (méhnyakrák, HPV vírusfertőzés, védőoltás; és az emlő plasztikai sebészete), és jól összeszedték a mondanivalójukat. A kérdésekkel jól megnyaggattuk őket is, egyrészt mert érdekeltek a válaszok orvosi szempontból, másrészt meg hadd gyakoroljanak ők is! A házastársak is kedvet kaptak hasonló beszámolók készítéséhez, és ők is egyre gyakrabban jelzik, szükségük van a kivetítőre. Rá fogom venni Erikát is, hogy beszéljen a csoporttársainak a Kolmarden állatparkról...

SVÉD LÁTOGATÓK
A hét másik fő eseménye az volt, hogy megérkezett a korábban emlegetett svéd küldöttség első hulláma. Tíz olyan ember érkezett a MediCarrera meghívására Calafellbe, akik a mi megyénkben dolgoznak különböző fontos pozíciókban az egészségügyi szolgáltatásban. Voltak közöttük osztályvezető főorvosok, munkaügyi vezetők egyaránt. Azért jöttek, hogy megnézzék, milyen körülmények között képzik a leendő kollégáikat, és hogy halad a "kiképzés". Természetesen nagy izgalommal vártuk őket, hiszen érthetően jó benyomást kellett, hogy tegyünk rájuk. A tanáraink is kellőképpen izgatottak voltak, hiszen az ő munkájukat minősíti, hogyan tudunk megszólalni, kapcsolatba lépni a vendégekkel. A küldöttség érkezésük után délelőtt megnézte az ovit, majd bekukkantottak a hozzátartozók órájára, aztán szétoszlottak, és az orvosok óráira ültek be. Hozzánk is jöttek négyen, egy vezető szemész kolléganő, egy sebész és egy onkológus osztályvezető főorvos (mindketten férfiak) valamint egy megyei orvosi munkaerő toborzást vezető asszony. Az aznapi feladatunk egy szerepjáték volt, ahol az alábbi szereplők közötti beszélgetéseket kellett improvizálnunk: egy migrénes beteg, a barátja, egy kórházi nővér, egy orvos és a mellé beosztott medikus. Noha sokszor játszottunk már hasonlót, most mégis a szokottnál jobban izgultunk, hogy jól menjen a spontán "előadás". Nekem az orvos szerepe jutott. Vittünk bele egy jó adag humort is, úgy tűnt jókat derültek a vendégek, vagyis összességében jól sikerült. Óra után egy közeli hangulatos étterembe vonult át a tömeg, és egy előzetesen gondosan összeállított ülésrend alapján, több asztalhoz leültetve fogtunk hozzá a háromfogásos ebédnek és a hosszú beszélgetésnek. Nyelvi szempontból egy nehezített hallás utáni megértésként írhatnám le, az étteremben ülő és ebédelő kb. 50 ember beszélgetése és csörömpölése okozta háttérzajból kellett kiszűrni a mondanivalót, és adekvátan megfelelni rá! Eleinte még igyekeztek lassan és jobban artikulálva beszélni a svédek, de ahogy látták, megy ez nekünk (és ahogy fogytak a kitűnő spanyol borok), gyorsan visszaálltak a normál beszédtempóra. Minden elképzelhető téma szóba jött: a leendő munkahely, a kollégák, az időjárás, a Spanyolországban eltöltött idő, a magyar viszonyok, a svéd-spanyol-magyar ételek, a család, az óvoda, iskola, szabadidő... Estére úgy elfáradtunk, hogy zsongott a fejünk. És nem a bortól. Erikám is kitett magáért, jobbomon ülve lelkesen alkalmazta az órákon tanultakat, s csak ritkán kért segítséget. Sikerélménynek óriási volt, hogy 13 hete még egy kukkot sem értettünk, most pedig... A svédek persze toleránsak voltak velünk, szépen kivárták, mire összeállt az a fránya összetett mondat, s minden alany és állítmány, kötő- és határozószó a helyére került. Utólagos (tanáraink felé jövő) visszajelzések alapján sokkal jobb eredményt láttak, mint amire számítottak. Persze a tanárok mája is hízott egy keveset!

TARRAGONA
Vasárnapi programnak egy könnyű látogatást tettünk a szomszédos (30km) Tarragona városában. Egy átszállás és 20+5 percnyi vonatozás után érkeztünk a 140.000 lakosú Földközi-tengerparti városba. Nem volt kifejezett útitervünk, csak sétáltunk és nézelődtünk. A város már az ókori rómaiak idejében is lakott volt, számos antik építészeti emlék (romja) látható mindenfelé. A kikötőben megcsodáltuk a milliomosok jachtjait, két hadihajót a spanyol armada mai flottájából, az öblöt egykoron védő rozsdás ágyúkat, majd teletömtük a hasunkat a tenger gyümölcseivel a kikötő egyik svédasztalos éttermében. Erki és én nagyon lelkesek voltunk a különböző szusik, polipok, rákok, csigák, kagylók, tintahalak és egyéb tengeri szörnyek megkóstolásában, Marci és Anya óvatosabbak voltak és inkább az ismert ízeket keresték. A végére azért mindenki degeszre ette magát. Ezután nagy séta következett, a város hosszú sétálóutcáján tátottuk a szánkat a karácsonyi forgatagban. Különös kontrasztot adott a karácsonyi díszekbe öltöztetett utcakép a felállított hatalmas fenyőfával valamint az utcát két oldalról végigkísérő gyümölcsökkel teli narancsfák hosszú sorával.

A TIZENÖTÖDIK HÉT ESEMÉNYEI

"SZÜLŐI ÉRTEKEZLET"
Az óvónők értesítettek minden szülőt, hogy a héten "szülői értekezletet" tartanak. Ez olyan formában történt, hogy minden szülőnek külön-külön időpontot adtak, és akkor csak egy gyermekről folyt a beszélgetés. Kedden délután 20 percben Mártonka volt "terítéken". Az óvónők összességében nagyon megdicsérték, elégedettek voltak vele. Azok után, hogy Magyarországon nem járt bölcsibe, nem voltak meglepőek az első hetek nehézségei, de azok már rég feledésbe merültek. Mostanra kiválóan megszokta és meg is szerette az ovit, egész nap jól érzi magát. Minden játékban tevékenyen részt vesz, szépen játszik a többiekkel. Az autók az oviban is központi szerephez jutnak, bármi ami autókkal kapcsolatos, fokozottan érdekli. A színeket is az autókhoz kapcsolva tanulta meg. Svédül. Külön kiemelték, hogy ő az a kicsik közül, aki nemcsak passzívan hallgatja a svéd beszédet, de gyakran kezdeményezi is az óvónőkkel a svéd kommunikációt. Nagyon figyel a beszédre, és gyorsan megérti, megjegyzi az elhangzottakat, és legközelebb már ügyesen használja is. Nyilván szó sincs arról, hogy mondatokban beszélne svédül, de szépen követi az eseményeket, és egyre több szót használ. A dalokat nagyon kedveli, gyakran "kapják rajta" azon, hogy játék közben is énekelget. Egy erős akaratú kisfiúnak jellemezték, aki bizonyos, neki fontos dolgokban kitartóan makacs is tud lenni (pl. ha meg akar kapni egy autót vagy könyvet), és olyankor dühössé is válik, de ekkor sem agresszív, csak durcás képpel, keresztbe font karral leül egy sarokba, és nagyon meg van "sértődve". A többieket magától nem bántja, de nem kell félteni, ha valaki megüti, bizony az visszakapja rendesen tőle... Egyre ügyesebben rajzol, de ebben is kitart az autó-motívum mellett: a karácsonyfa vagy egy Sankta Lucia helyett is kiváló alternatívának tartja egy versenyautó lerajzolását kormánnyal és kipufogóval, füsttel együtt. Megnyugtattak, olyan jelleműnek és képességűnek ismerték meg, aki Svédországban nagyon jól fogja magát érezni az ottani oviban, villámgyorsan be fog illeszkedni. Végül egy érdekes esetet is meséltek Marciról: Séta közben az óvónő mutogatja az autókat a gyerekeknek: röd bil, grön bil, vit bil (piros autó, zöld autó, fehér autó). Mártonka azonban ennyivel nem elégszik meg, ő is magyarázni kezdi az óvónőnek: ez Opel, ez Ford, ez Mercedes...
Eri óvónőjével szerda reggel kellett találkoznunk, ez kicsit rövidebb beszélgetés volt, mert még a többi gyerek érkezése előtt végeznünk kellett. Itt is csupa dicsérő szót hallottunk, nagyon elégedett volt kislányunkkal a nevelő. Elmondta, hogy igazi közösségi ember, aki mindenkivel jól kijön, és minden gyerekkel jól el tud játszani, beszélgetni. Ebben a csoportban csak magyar gyerekek voltak, ebből a szempontból a kicsiknek egyszerűbb dolguk volt. A svédet viszont az óvónőtől kiválóan értette, ahogy fogalmazott: "nem beszélek velük bonyolult dolgokat, egyszerű szavakat használok, de Erika mindent megért, amit én mondok neki". Ő is gyakran kezdeményez svédül, az óvónőhöz próbál csak svédül beszélni, a maga egyszerű nyelvén. Az összes svéd gyermekdalt tudja amit tanultak, és szívesen énekli is őket. A rajzolásban különösen nagy kedvét leli, változatosan és sokat rajzol, nem ritka, hogy ha nekilendül, 6-8 lapot is telerajzol. A konklúzió itt is az volt: nem kell féltenünk őt a svéd környezetben, és csak győzzük kapkodni a fejünket, ha már a svéd gyerekektől is elkezd tanulni!

100. NAP CALAFELLBEN
December 9-e volt a századik nap szeptember 1, a spanyol kaland kezdete óta. Estére Mártonka gondoskodott arról, hogy emlékezetes maradjon a nap: lefekvés és pár óra alvás után hatalmas hányással ébredt, majd elkezdődött a hasmenés is. Az oviban voltak már az elmúlt napokban hasonló panasszal más kicsik, tehát nem volt váratlan az esemény. Az éjszakánk innentől kezdve arról szólt, hogy 40-60 percenként vagy pelenkát cseréltünk vagy a WC-re rohantunk Marcival. Ennek megfelelően reggelre kellőképpen K.O. lett mindenki. Kicsi Eri végig kitűnően aludt az éjjeli WC húzogatások, rohangálások, lepedő- és pizsamacserék kellős közepén, reggel csodálkozott, hogy miért nem megyünk oviba, majd bement a WC-re, és egy nagy hányással csatlakozott a "fertőzőkórházhoz". A szerdai napunk így nem lett irigylésre méltó. Csütörtökre azonban némi javulás következett be, csökkentek a hányások és a gyakori hasmenések is. Eri közérzete gyorsabban javult mint Marcikáé, így péntekre már lemerészkedtünk a Lucia napi műsorra. Fontos volt, hogy mehessünk, Eri nagyon várta már, hogy felvehesse a gyönyörű fehér ruháját, amit külön erre az alkalomra varrt édesanyja, míg Marcika mellett virrasztott éjjelente. Mártonka sajnos nagyon gyenge volt, nem is tudott lejönni, egész nap csak feküdni volt kedve, alig volt étvágya. A hétvégére kezdett csak el javulgatni az állapota.

SANKTA LUCIA
Svédországban hagyományosan megünneplik a Luca napot, ott Sankta Lucia legendája övezi az eseményt. E történet szerint egy Lucia nevű leány életét Isten szolgálatának szentelte, és amikor nem akart akarata ellenére feleségül menni egy pogány férfiúhoz, mondvacsinált okokkal máglyára ítélték. Azonban mikor eljöttek érte, hogy a vesztőhelyre vigyék, megszállta a Szentlélek, és képtelenek voltak elmozdítani helyéről, sőt mikor tőrt szúrtak bele, és a legendásan gyönyörű szemeit is kifordították, csodálatos módon akkor is tovább élt és látni is képes volt. Az ünneppel Lucia a fényt hozza el az év legsötétebb (=leghosszabb) éjszakáján, és innentől egyre rövidebb lesz az éjszaka, és egyre boldogabbak az emberek. A gyerekek jelmezbe öltöztek, sok kislány, így Eri is Luciává vált: fehér ruhában, derekukon a vért jelképező vörös szalaggal, fejükön pedig gyertyákat (papírból) tartó koszorúval sétálnak, és éneklik az erre a napra megtanult Sankta Lucia éneket. A fiúk egy része tomtennek öltözött, ami itt nem télapót jelöl, hanem jóságos apró erdei manókat, akik segítenek a bajbajutott embereken. Volt kisfiú, aki a hagyományos karácsonyi sütit (kiejtve: pepperkokar) megformázva barna ruhába bújt. A kicsik a szülők előtt felsorakozva, kamerák, villogó vakuk és büszke szülői tekintetek kereszttüzében előadták a számos dalból álló repertoárjukat, és valóban: elhozták szívünkbe a fényt és a szeretet melegét.

A TIZENHATODIK (UTOLSÓ) HÉT ESEMÉNYEI SPANYOLORSZÁGBAN

ZÁRÓAKKORDOK
Alig akarjuk elhinni, de tényleg elröppent 4 hónap. Az egész hét a zárás, a búcsúzások jegyében telt. Igyekezett mindenki "valami apróságot, valami spanyolosat" vásárolni még az otthoniaknak, aztán a pakolásnál persze azzal szembesültünk, hogy bizony nem férünk be. Rengeteg nyelvkönyvkönyv, jegyzet, óvodai dosszié rajzokkal, dalszövegek stb. gyűlt össze, ami átválogatás és rendszerezés, alapos szelektálás után is pontosan megtöltötte az egyik közepes méretű bőröndünket, és 22 kg-t nyomott! Végül vettünk egy plusz bőröndöt a sarki kínai mindenesboltban, addig-meddig tanakodtunk, hogy melyik méretet vegyük, hogy sikerült egy olyat kiválasztani, ami kapásból a legnagyobb bőröndünk lett! És alkalmi vétel, csak 35 euró volt, ráadásul hazáig is simán kibírta! A nyelvórákon még megbeszéltük az utolsó nagy, zárótesztek tapasztalatait, elhangzottak az utolsó orvosi témájú kiselőadások is, néztünk pár kisfilmet még Svédországról, és sokat beszélgettünk az elmúlt 16 hétről, a karácsonyról, és a közelgő új évről, új életünkről, a jövőről. A tanárainknak nemcsak szóban, hanem apró, személyükre szabott ajándékokkal is megköszöntük a kitűnő munkájukat. Szemmel láthatóan nagyon meglepődtek, és örültek is ezeknek. Az utolsó tanítási napon délután közös ebéddel  lepett meg minket a MediCarrera. Egyenesen Svédországból hozattak két svéd szakácsot, akik egy hagyományos svéd karácsonyi menüsort állítottak össze nekünk. Sokféle finomság között válogathattunk, természetesen "svédasztalos" rendszerben, mindenki saját ízlésének megfelelően pakolhatta meg tányérját különféleképpen elkészített lazacokkal, halakkal, salátákkal, húsgombóccal, sültekkel, kolbászokkal és mártásokkal. Az étkekhez finom spanyol borokat és desszertet is kaptunk természetesen. Erre az eseményre mindenki, így a gyerekek is hivatalosak voltak, a kicsik komoly képpel, és késsel villával (!) falatoztak mellettünk. Közben a háttérben egy kivetítőn az óvodai pillanatokból készített diavetítés zajlott, olyan képekkel, amiket mi sem láttunk még eddig. A tanfolyam szervezőivel, tanárokkal, óvónőkkel, "diáktársainkkal" beszélgetve, poharazva búcsúztunk egymástól, ettől az együtt töltött 4 hónaptól.
Pénteken reggel 7:15-re jött értünk egy busz, ami aztán kivitt a repülőtérre. 11 óra körül pedig a ClickAir felemelkedő járatáról még vetettünk egy utolsó pillantást a katalán partokra, az aranyszínű homokra, a mindig kék tengerre, és elrepültünk haza, Magyarországra.
Véget ért egy különös 4 hónap az életünkben. Így visszatekintve messze több volt, mint egy kaland egy mediterrán országban. Sokat tanultunk, és nemcsak a svéd nyelvet. Sokat tanultunk egymástól, az együttélésből, a toleranciából, különféle életszemléletekből. A célt, ami miatt Calafellbe utaztunk, úgy érzem, messze várakozáson felül elértük. 16 héttel ezelőtt nem hittem volna, hogy ennyit meg lehet tanulni ilyen rövid idő alatt, és ez nem öndicséret, hanem a tanáraink, az elképesztően hatékony oktatási módszer elismerése. Természetesen van egy egészséges szorongás bennünk, hogy milyen lesz Svédországban, hogyan fogunk megfelelni az új követelményeknek, de úgy érzem, mindennel felvérteztek bennünket, hogy a kezdeti időszak akadályain átlendülhessünk.

A 8-11. HÉT ESEMÉNYEI SPANYOLORSZÁGBAN

A NYOLCADIK HÉT ESEMÉNYEI

FÉLIDŐ
Akárhogy forgatjuk a naptárt, mindenhogy ugyanaz jön ki: a nyelvtanfolyam fele eltelt... Már nyolc hete vagyunk itt, és nyolc hét múlva repülünk vissza Magyarországra. Az élet itt Calafellben szépen zajlik a maga medrében, a reggelek hűvösek, a nap is érezhetően később kel fel, a reggeli készülődés alatt kint még sötét van. Bár ugyanaz az időzóna mint Magyarországon, de mivel vagy 2000 km-re nyugatabbra vagyunk, itt később kel fel a nap, és később is sötétedik. Ha video-skypolunk a hazaiakkal, mindig elcsodálkoznak, hogy itt még világos van mikor ott már koromsötét. A vasárnapi óraállítás majd "igazít" kicsit a reggeli sötétségen. A reggelek ugyanakkor hűvösebbek is, elkel egy pulóver már, szerencsére a napok többségében délutánra szépen felmelegszik az idő, és elég egy poló is. Fürödni azért már nem szoktunk a tengerben.
A nyelvtanfolyamon tovább bonyolódik a nyelvtan, eddig olyan jól elvoltunk azzal, amit eddig tanultunk, a "boldog tudatlanság" állapotában lelkesen használtuk, kombináltuk az eddig tanultakat, és nagyon okosnak érezhettük magunkat. Hát ez kb.eddig tartott, mert most jöttek olyan dolgok, amivel kicsit lehet, hogy tovább tart megbirkózni: az igékből képzett melléknevek, a szenvedő szerkezet, a passzív szerkezet. És ez még nem elég: az orvosi svédből is rákapcsoltunk, a héten átvettük a keringési rendszer betegségeit. Új módszert talált ki a tanárnőnk: minden diák kapott egy témát, és abból kellett felkészülnie egy kiselőadással másnapra. Nekem pl. a szív ingerületvezető rendszere és a főbb ritmuszavarok jutottak. Persze itt nem kell anatómiai-élettani-belgyógyászati szigorlati szintű feleletre gondolni, egy nagyon leegyszerűsített 5-7 perces összefoglalóra inkább. Segítségnek a tankönyvünket (Vanliga sjukdomar= Gyakoribb betegségek) és külön fénymásolt orvosi anyagokat használhattunk. Sokat kellett előre szótárazni is, nyilván telis-tele voltak a szövegek ismeretlen szavakkal. Úgy csináltuk, hogy írásvetítő fóliákra dolgozta ki mindenki otthon a témáját, és így mutattuk be egymásnak. Az új szavakat a saját témákból külön kigyűjtöttük, hogy ne kelljen mindenkinek mindent kiszótározni. Így volt gyorsabb és hatékonyabb. Egyik-másik órán audiovizuális segédanyagként (de jól hangzik) az internetről elérhető svéd TV műsorokat nézzük. Persze ez nem holmi önfeledt TV-be bambulás, hanem tanulás. A kedvenc a svéd TV3 (Viasat-3) egyik sorozata -"Sjukhuset", ez kórházat jelent-, ami az Uppsalai Egyetem Sürgősségi osztályának hétköznapjait mutatja be. Mennek a kamerával és követnek orvosokat, nővéreket, szülésznőket stb. Az esetek igazi esetek, a mentő tényleg azért a betegért megy ki, aki előtte betelefonált, a helikopter is igazi beteget hoz. Egyszóval a valóságot mutatja be. Az anyag profi módon van vágva, nem véres egyáltalán, nem brutális, de gyönyörűen bemutatja az egészségügy hétköznapjait. Megnéztem egy pár részt, és komolyan, kedvem támadt ott dolgozni! (Persze eddig is ezt akartam, de most még inkább). A szakmai oldalon a minket segítő részek az orvos-beteg  párbeszédek. Ez kicsit kiábrándító volt abból a szempontból, hogy sok mindent nem értettem meg a szövegből. A tanárunk bíztatott, hogy ez jelentősen fog javulni, az orvosi svédet csak nemrég kezdtük! Addig is kitartóan nézem a részeket, van vagy 32 belőle és hetente tesznek fel egy újabbat, és hátha felbukkan valaki a szülészetről is, akit ismerhetek. Igen, itt az Uppsalai szülészeten töltöttem 3 hónap gyakorlatot 1997-ben. A sürgősségin nem jártam lenn ugyan, de a külső vágóképekből sok ismerős hely bukkant elő. És persze ezekkel együtt az emlékek is...

GYENGÉLKEDÜNK
A héten sajnos még egy kellemetlen dolog történt. A lányok betegek lettek. A feleségem alaposan megfázott, fújja az orrát, folyton bedugul a füle is. Láza nincs, de látom rajta, hogy nincs jól. Gyenge, étvágytalan. Kicsi Erika pedig benyelhetett egy vírust, mert hasmenéssel/hasfájással kezdte, párszor hányt is, ez utóbbi szerencsére nem ismétlődött. Láza neki sem volt. A diétát rosszul tűri, folyton azt akarja enni, amit mi is, de bármit eszik, utána panaszkodik, hogy fáj a hasa. Nem is ment keddtől óvodába, otthon maradt az anyukájával. Reméljük jövő péntekre rendbejön teljesen, mert az oviban nagy jelmezes Halloween parti lesz! Mártonka jól volt végig egész héten, kisebb trükköket kellett bevetni, hogy meg ne neszelje, hogy a nővére nem megy oviba. Reggel azzal a szöveggel vittük le, hogy ő már kész, és gyorsan levisszük, Eri meg csak később jön, ha elkészül. Napközben úgyis külön csoportban vannak, nem volt vele gond.  Szeret oviba járni, jövő héten le is akarom fényképezni azt a hatalmas "csókolózásokat" amiket nap végén az óvónőkkel rendez búcsúzáskor. Az ő kiscsoportjuknak 3 óvónőjük is van, akik lelkesek, motiváltak, látszik, hogy rengeteget foglalkoznak a kicsikkel. Marci egyfolytában svéd dalokat énekel, újabb és újabb dalokkal lep meg minket. Az utcán a járműveket lelkesen mutogatja, melyik a "motorcykel", melyik a "bil", melyik a "buss". A "nem kell pisilni Marci?" kérdésre az óvodai hatás miatt pedig egyfolytában svédül válaszol: "Nej". Valahogy úgy érezzük, nála látványosabb a fejlődés. Eri viszont sokkal tisztábban énekli a dalokat, a szavak jobban felismerhetők. Néha ki is javítja az öccsét. Imádnivalók.
A betegség miatt nem jött össze a szombati Barcelonai tervünk, nem találkoztunk a volt szegedi (most norvég) nőgyógyász kollégámmal. Ezt már csak Skandináviában fogjuk bepótolni.
Időközben jönnek a hírek, hogy eddig már rajtunk kívül még minimum 4 magyar család már azon a környéken kapott lakást, ahol mi is lakunk majd (képeket lásd a blogon!), és további 2 pedig erősen szervezkedik. Örömmel tölt el a gondolat, hogy nem leszünk egyedül, és ezt a lelkesedést érzem a többiekben is. Körvonalazódik egy svéd-magyar "teleregény"?

A KILENCEDIK HÉT ESEMÉNYEI

HALLOWEEN
Az előző héten leírt betegségek megfelelő gyógyszeres kezelést követően szerencsére néhány nap alatt elmúltak, így a hét második felében mehettek ismét oviba a gyerekek. Ennek már több okból is ideje volt, hiszen egyrészt nem voltak annyira betegek, hogy ne tudtak volna otthon rendetlenkedni egész nap, nem kis bosszúságot okozva ezzel nekünk, másrészt pedig készülniük kellett a közelgő halloweenra. Már egy hete jelezték az oviból, hogy ezen a héten pénteken buli lesz. A gyerekek beöltöztek boszorkány-, szellem-, és egyéb jelmezekbe, az éttermet feldíszítették, töklámpás, halloween díszletek, denevér, csontváz, szellem, minden ami ilyenkor kell. Voltak rágcsálnivalók és üdítők, és fő attrakcióként a kicsik elénekeltek egy sor dalt, amit tanultak az elmúlt hetekben. Nagyon aranyosak voltak, jól szórakoztunk. Sajnos Erikánk rögtön az elején megmakacsolta magát és nem volt hajlandó résztvenni a műsorban, csak ott gubbasztott az ölünkben. Marcika kezdetben hősiesen állta a sarat, bár inkább csak playback-elt, és nem ő vitte a prímet az éneklésben, és kis idő elteltével mivel látta, hogy nővére nincs közöttük, szép lassan lépésenként elindult felénk. Mi lelkesen integettünk, hogy maradjon és énekeljen, erre megfordult, és maradt még pár percet, de aztán újra nekivágott, visszafordult, majd végül megunva a szereplést szép óvatosan átlépkedett hozzánk. Végül csak a chips, pattogatott kukorica és a muffinok oldották a hangulatot, addigra megjött a bátorságuk is. Az óvónők lelkesek, aranyosak voltak, jópofa volt az egész. A buli után otthon természetesen megjött a kicsik hangja, és fújták a dalokat...
Mi (a Hudiksvallba költöző) szülők is fellelkesedtünk a buli és a letudott szokásos pénteki teszt után, és szerveztünk este egy spontán összejövetelt. Mindenki hozott valami rágcsálni- és innivalót, majd este 22:30-ig beszélgettünk. A gyerekek is élvezték, hogy nem kell korán ágyba bújniuk, hatalmasat hancúroztak együtt. Jó volt látni őket, és tudni azt, hogy ez jól fog majd működni Hudiksvallban is! A kislányom össze-vissza evett mindenféléből, ennek megfelelőn megfájdult a hasa a végére, de csak el bírt aludni valahogy. Hajnalban aztán felriadt és hányt egy tekintélyes mennyiséget, majd átöltözés, mosdatás-fogmosás után megkönnyebbülve visszaaludt... Másnap már ismét a régi volt az étvágya.

ŐSZ
Az idő ezen a héten bizony sokkal rosszabb volt mint Magyarországon. Eddig mindenki irigykedve gondolt ránk, hogy itt rövidnadrágban sasszézunk októberben is, erre a héten kaptunk az őszből rendesen. A levegő nagyon lehűlt, reggelente 5-6 fok van, este is kifejezetten hideg van. Az eső napokig esett kisebb megszakításokkal, sokszor olyan mértékben, hogy a szálloda egyes helyei ismét beáztak. Az emeletek szélső lakásaiban lakók járnak a legrosszabbul, nekik a klímák kevésnek bizonyulnak, hogy befűtsék a szobákat. Többen kis hordozható radiátorokat vásároltak. A mi apartmanunk jó helyzetben van, nekünk még a klímát sem kellett bekapcsolni, mégis mindig meleg van a nappaliban. A hálószoba hűvösebb, így a gyerekekre már a pizsama alá kell egy body és a zokni is elfér. A 3 tanterem közül kettővel nincs gond, azokban jó meleget is lehet csinálni a klímákkal, egy azonban nem volt befűthető a kis mobil radiátorokkal (saját fűtése nincs), így abból ki kellett költöznünk egy másik terembe. A kollégák között is fel-felüti a fejét a megfázás, hol ez köhög, hoz az fújja az orrát, és minden "bennszülött" is panaszkodik, hogy nincsenek hozzászokva ehhez a szokatlanul hideg időjáráshoz! Sajnos az előrejelzések szerint jövő héten sem lesz sokkal jobb a helyzet. Bizony, időközben már novembert írunk!
A kerti medencék közül a nagyobbik az ősz folyamán szép lassan biomedencévé alakult. Valami rejtélyes oknál fogva nem engedik le a medencékből  a vizet, bár körbe vannak bástyázva az élükre állított és egymáshoz kötözött nyugágyakkal. A vízforgatók működnek, de a külső takarítást és a vegyszerezést már nem végzik. Ennek megfelelően a pálmákról belehullott datolyák és egyéb kerti hulladék nehezebbjei szépen ülepednek a medence fenekén, és javában zajlik az algásodás is. A két medence között fentről nézve látványos a különbség, a kisebbik ugyanolyan kék, de a nagyobbik már sötétzöld vizű.  Lehet, hogy mini ökológiai vagy evolúciós  kísérletnek vagyunk szemtanúi, és lesznek itt még békák, nádas, esetleg kisebb alligátorok is hamarosan... azt a pillanatot azért jó lenne elkapni, amikor az első bojtosúszós hal kilép a szárazföldre!

A TIZEDIK HÉT ESEMÉNYEI

A HÁZ KÖRÜL
A múlt héten ecsetelt bíztató evolúciós kísérletnek a medencében a szálloda gondnoka néhány vödör klórral (vagy valami hasonló vegyszerrel) egycsapásra véget vetett. A következmények kifejezetten látványosak voltak: másnapra már a zöldből opaleszkáló kék lett a víz, harmadnaptól kezdve pedig újra ragyogó tiszta, és ismét le lehetett látni a medence fenekéig! A nagy ujjongás mellett azonban megszólalt bennem a kisördög is: ha ez így megy, és még mindig nem kellett leereszteni a vizet, akkor vajon hónapok, uram bocsánat évek óta ugyanabban a vízben fürdik a szálló összes vendége? Brrrr!!!
Az idő továbbra is változékony, elég hűvös van, többnyire felhős az ég is. Rétegesen kellett öltözködni egész héten, de vasárnapra azért mégiscsak lett 24 fok, és ragyogó napsütés. Fűtenünk még továbbra sem kell, és jó egészségnek örvendünk, senki sincs megfázva.
A nyelvtanfolyamon továbbra is özönlik az információk tömege, a fejekben már "csikorognak a fogaskerekek" a terheléstől. A tanárok szerint természetes, hogy úgy érezzük, megtelt a fejünk, kell az agynak egy kis szünet, pihenés, hogy eméssze az eddigieket. Itt nem szabadságról van szó, csak arról, hogy néha nem veszünk aznap (sok) új anyagot, csak ismételünk. Néha már csak röhögünk magunkon, hogy olyan dolgok sem jutnak eszünkbe, amik korábban simán mentek. Azt mondják, ez is természetes ilyenkor. Mindenesetre bosszantó, hogy ha vissza kell lapozni a könyvben, füzetben, pedig tudom, hogy ezt tudtam pár hete még. Ha ábrázolni kellene a tudást egy grafikonon, akkor ez most egy platófázishoz hasonlít, amiben jóval kisebb az emelkedés szöge, mint az első időben. A tanárnőnk szerint azonban ez nem baj, sőt, így kell lennie, mert az eddig megtanult nagymennyiségű anyagot most kell minőségileg érlelni. Ez annyit tesz, hogy használható, bármikor elővehető rutinná kell érlelni a tanultakat. Ez nem olyan látványos szakasz, de annál fontosabb. Feltettem egy kérdést: Mi a helyesebb: próbálni folyékonyabban, gyorsabban beszélni és vállalni azt, hogy ebbe sok-sok hiba is becsúszik, vagy alaposan megfontolni a mondanivalót és inkább kevesebbet, lassabban de pontosabban beszélni? A válasz egyértelműen az első variáció volt. Ahhoz, hogy fenn tudjunk tartani bármilyen érdeklődést a svéd beszélgetőtárs részéről a párbeszéd kapcsán, életszerűen, folyékonyan kell beszélni! A hibák meg majd csökkennek az évek során...
Egyik nap Erikáék tanárnőjének a férje ellátogatott Calafellbe, és az óraközti szünetben a mi tanárnőnkkel beszélgetett, majd feltették nekünk a kérdést: van-e kedvünk hozzá, hogy bejöjjön hozzánk egy kicsit beszélgetni, nyelvet gyakorolni? Örömmel vállaltuk. Az úriember a 70-es éveit taposta, és kitűnő szellemi-testi egészségnek örvendett. Egykoron tanárként dolgozott, ő maga is sok külföldinek tanított svédet. A tanár-énje most is előjött, pár perc múlva már lelkesen magyarázott, rajzolt a táblára, kérdezgetett bennünket, és mi is őt. Mindenféléről szó esett: az időjárásról, a régi idők kemény svéd teleiről, arról, hogy még most is eljár síelni és korcsolyázni (!), beszélgettünk a bevándorlásról, autókról, vezetésről, gombákról, egészségügyről, nyugdíjkiegészítő és unaloműző képkeretező vállalkozásáról, a gyerekeiről, merre élnek, mit csinálnak. Nagyon kellemes óra volt, és legfőképpen lelkesítő: egy-egy nehezebb kifejezés kivételével mindent kitűnően értettünk!

KÖLTÖZTETÉS JANUÁRBAN
A héten volt egy megbeszélés is a januári költöztetésről is. December 29 és január 3 között veszik fel a magyar címeinken a kamionok az ingóságokat, és mire mi január 8-án megérkezünk Hudiksvallba, már benn lesznek a dobozok a lakásban. Családonként 20 m3 holmit vihetünk, köbméterenként 145-225 euro közötti áron.  Azért van többféle ár, mert minél több a kivinni szándékozott m3, annál olcsóbban vállalja a cég 1 m3 díját. Egy előzetes listát kell leadnunk jövő héten arról, hogy kb. mennyi cuccunk lesz. Ezt elég nehéz lett volna megtippelni, ha a Spanyolországba indulás előtt nem pakoltuk volna be a holmijaink nagy részét már dobozokba. Mivel bútorokat nem akarunk vinni, csak berendezési tárgyakat, már biztos, hogy nem fogjuk a 20 m3-t felhasználni. Úgy döntöttünk, hogy nem akarjuk teljesen kiüríteni a szegedi lakást, hogy ha bármikor arra járunk, legyen ott minden, ami pár napi/heti ottartózkodáshoz kell. A bútoraink amúgy sem voltak olyanok, amiket szívesen elvittünk volna 2000 km-re magunkkal. Majd szép lassacskán berendezkedünk odakint is. A kiköltözés költségeit 30000 svéd korona értékig (kb.800.000 Ft) állja a fogadó svéd fél, ez biztosítással együtt is elegendő lesz. Az útiköltségünk (repülőjegyek és a reptér-lakás út költsége) sem a mi tárcánkat terheli. Időközben megjött a bérleti szerződés a svéd ingatlanközvetítő cégtől is, ezt aláírtuk és postafordultával vissza is küldtük. Adunk majd egy meghatalmazást a MediCarrerának, hogy átvehessék a kulcsokat, és be tudjál pakolni a holmijainkat, mire megérkezünk. Kicsit szorongva tekintünk arra a pillanatra, amikor megérkezünk az üres lakásba, és mindenütt csak dobozok lesznek körülöttük. Érdekesség, hogy a kulcsokat csak akkor adják ki, ha legkésőbb a tárgyhó előtti hónap utolsó munkanapjáig a bérleti díj az ingatlankezelő számlájára érkezett. Vagyis december 31-ig a januári bérleti díj. Az első fizetés viszont csak februárban jön... na ebben is segít a MediCarrera, az első havi bérleti díjat megelőlegezik nekünk, átutalják, és két hónap múlva kell csak visszafizetnünk. Az indulás ezek ellenére elég komoly anyagi erőfeszítést igényel majd, hiszen egy üres lakásba költözünk be, és egy hónap múlva jön csak az első várva várt fizetés. Majd meglátjuk.

EGY NAP A NAGYVÁROSBAN
Szombaton felkerekedtünk, megpakoltuk a kis hátizsákjainkat és egész napos túrára indultunk Barcelonába. Végre megnéztük az egyik fő nevezetességet, a Sagrada Famíliát (A Szent Család engesztelő temploma) aminek építésében Gaudi terveinek jelentős szerep jutott 1883-tól, de azóta sem készült el teljesen. Mivel adományokból fedezik az építkezés (és közben már restaurálás) költségeit, számítások alapján is több évtized múlva készül csak el. Mindenesetre szeretnék, ha 2026-ra, Gaudi halálának 100.évfordulójára elkészülhetne. Az épület bonyolultságát, a rengetek különleges tornyot (18 db) és az elképesztően kidolgozott, semmihez sem hasonlítható mintázatú homlokzatokat tekintve ez nem is annyira meglepő, de addig talán fejlődik annyit az építőipar is, hogy be tudjanak gyorsulni kicsit. A belsejét nem néztük meg, ennek egyszerű oka volt: korábban már jártam benn egyszer, és hatalmas csalódás volt. Az állványokon kívül alig látszik valami, az egész egy hatalmas építkezés belülről. Azért a kevésért, amit pedig látni lehet, sokallom a fejenként 10 eurót... és ez nem csak az én véleményem volt.
Lásd még (magyarul): http://hu.wikipedia.org/wiki/Sagrada_Família és angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Sagrada_Família
A legtöbb időt a CosmoCaixa nevű múzeumban töltöttük el, ez egy természettudományok és a technika iránt érdeklődő látogatónak egész napos (talán több napos is) élményt nyújthat. Többféle témakör szerint vannak tárlatok, pl. a biológiai, evolúciós részben a legegyszerűbb élőlényektől az emberig mutatja be a fejlődéstörténet állomásait. Itt nemcsak arról volt szó, hogy egyszerűen megtöltöttek vitrineket kitömött állatokkal vagy befőttesüvegben gilisztákkal. Az egyes apró részletekre is rávilágítottak, ezeket interaktív formában mutatták be, pl. egy akváriumban halakat helyeztek el, és gombnyomással a látogató változtatni tudta a víz áramlásának irányát. Csodák-csodája, a halak is másfelé kezdtek úszni: mindig az áramlással szemben. A nagy attrakció a trópusi esőerdő volt. Bizony, a múzeumon belül csináltak egy esőerdőt! Trópusi növényzet, hatalmas fákkal, az egyik támasztógyökerei akkorák voltak mint egy-egy vitorla, a terep egyik részén vízi élővilággal. Az egészet alaposan be lehetett járni, föld alatti alagút vezetett a párás terembe, ahol rendszeres időközönként eleredt a trópusi eső is, a tető üvegablakain át beszűrődő napfénnyel garantálva a pompás szivárványt. Az eső persze úgy volt irányítva, hogy a sétányon bámészkodóknak ne kelljen esernyőt nyitniuk. A teremben trópusi madarak röpködtek, a tóban hatalmas halak úsztak. A tó oldala (a terem egyik fala) teljes egészében üvegből készült, így a szomszéd csarnokból beláthattunk a víz alá is. A gyerekek oda is tapadtak az üveghez a kis neonhalakat bámulva, de lett nagy futás, amikor megjelent egy akkora hal, hogy hosszabb volt mint Marci. Egy emlősállat is legelészett az aljnövényzetből, még pontosan utána kell, hogy nézzek, mi volt az, nem akarok csacsiságot ideírni. (Utánanéztem: Capybara, magyar nevén: vízidisznó, egy nagytestű, 80-130cm-es rágcsáló).
Egy hatalmas atrium húzódott végig az emeletek között, melynek falát egy gigantikus rámpa-spirál alkotta. Középen egy megkövesedett több emeletnyi fa állt, az egész egy időspirált jelképezett. Körben számok mutatták, épp hány millió évet ballagtunk a földtörténetben. A spirálból minden emeleten kiszállhattunk és visszaléphettünk, ha tovább akartunk haladni. Tetszetős megoldás volt. Az egyik szinten a fizika és matematika érdekességeit hozták közelebb a látogatókhoz. Mindenféle fizikai jelenségre volt egy-egy ötletes bemutató kitalálva, ezek többségét meg lehetett fogni, meghúzni, megtekerni, ki-be kapcsolgatni, vagyis működtetni. Bár nem jártam Budapesten a Csodák Palotájában, de valami hasonlónak képzelem el. A gyerekeknek az a hang-modulátor is nagyon tetszett, amiben kiválaszthatták, kinek a hangján szólaljanak meg, majd egy mikrofonba beszélve a hangszóróból saját hangjukat hallhatták robot, férfi, női, vagy éppen UFO-hang kivitelben. A szervezők nem átallottak egy hatalmas, 2m magas jégtömböt is folyamatosan hűtve bemutatni, hogy mindenki kedvére tapogathassa, milyen lehet most pl. a Déli-sark jege...  Órákon át játszottunk a különböző ötletes tárgyakkal, sajnos a planetáriumról és a kisebb gyerekek játszószobájáról lemaradtunk, ezek fix időpontokban engedték be a látogatókat, majd zárták a kapukat. Helyette azonban váratlanul ebédet kaptunk: a múzeum megvendégelte a látogatóit. Pincérek hordták a finom falatkákkal, sütikkel megrakott tálakat, és bontották számolatlanul az üdítőket és felnőtteknek még pezsgőt, söröket és borokat is. Nem volt tülekedés, mindenki kulturáltan tömte a fejét, és nem is fogyott el minden. Mint megtudtuk, ez egy látogató-csalogató akció volt. Kedves ötlet. Ebéd alatt Marcika ki is dőlt, és egy 3/4 órát szundikált anyukája ölében. Amíg ők pihiztek, Erivel megnéztünk pár csontvázat és ősember-készítette szerszámot. Maga a múzeumbelépő egyébként nem volt drága egyáltalán, felnőtteknek 3 euró fejenként, a kicsik ingyen jöhettek.
Késő délután visszametróztunk a belvárosba, és belevetettük magunkat a sétálóutca (Rambla) forgatagába. Mivel már vége volt a sziesztaidőnek, szépszámú tömeg tátotta a száját az utcai művészeket és árusok portékáit látva. Megcsodáltuk az összes, pénz csörrenésére megmozduló élőszobrot, valamennyi virágárust, kanárit, papagájt, teknőst és kisnyuszit. Mivel a gyerekek már nem voltak hajlandók gyalogolni, a táv fele után metróra szálltunk, és elmentünk a Placa Espanyara. Ez egy hatalmas tér, és innen szökőkutakkal szegélyezett sétány vezet a katalán nemzeti szépművészeti múzeumig, ami előtt az utolsó célpontunk terült el: a Varázslatos Barcelonai Szökőkút. Igen, csupa nagybetűvel. Este 7 órakor kezdődött az első "előadás", ami 15 percig tartott, majd 15 perc szünet után újra egy, és így tovább, egy este alatt összesen 5-ször. A kezdésre már teljesen sötét lett, így a kút kivilágítása teljesen érvényesülhetett. Elkezdődött a klasszikus zenékből álló kíséret, és beindultak a vízsugarak. Nehéz szavakkal leírni az élményt: 3620 csövön át, változó erősséggel és irányban lövell a víz, egyes részeken a fúvókák forognak is, és elképesztő változatosságú alakzatokat képeznek.  Volt pillanat, amikor nagynyomású vízpárát képezve egy fortyogó tűzhányó elevenedett meg előttünk, máskor az egekig lőttek a sugarak. Az egész csodát 4760 lámpa hibátlanul megkomponált fényjátéka tette felejthetetlenné. Ha valaha Barcelonában jártok, ezt nem szabad kihagyni! Addig is nézzétek meg ezt az oldalt: http://www.barcelona-tourist-guide.com/en/albums-en/magic-fountains-montjuic/index.html
Az élménytől teljesen elkábulva, még a későbbi előadások zenéjétől kísérve ballagtunk vissza a metróhoz, és egy könnyű vacsora után felvonszoltuk magunkat a Calafellbe tartó vonatra. Este 10 órára estünk be az apartman ajtaján.

A TIZENEGYEDIK HÉT ESEMÉNYEI

HOSSZÚ HÉT
A hazautazásunk időpontja december 19 vagy 21 lesz, de az utolsó héten pénteken már nem lesz semmiképpen sem oktatás. Az össz óraszámnak azonban meg kell lennie, semmi lazázás! Így ezen a héten szombaton is volt oktatás, előre letudtunk azt az egy decemberi napot. A pénteki teszt után általában mindig az a jóleső érzés tölt el, hogy megint letudtunk egy hetet, és erről a teszten számot is adtunk. Ezek után kellemes a hétvégének nekilátni, és van legalább 2 olyan este, amikor nem házifeladat írással telik az idő. Ezek után érthető, hogy mennyire jó volt úgy ébredni szombaton reggel, hogy aznap is van suli... Persze a tanárok is hasonló lelkesedéssel jöttek, de azért nem telt unalmas semmittevéssel ez a nap sem. Délelőtt egy hosszú és kötetlen beszélgetéssel kezdtünk, ahol alaptémaként mindenki mesélt a praxisából valamilyen mulatságos történetet. Kiváló agytorna volt, mert úgy kellett elmesélni hosszabb-rövidebb történeteket, hogy követhető is legyen, és legyen poén is a végén. Úgy tűnt a tanárnőnk is élvezte, pedig biztosan sokat levont a sztorik élvezhetőségéből az, hogy nem annyira pörgött a nyelvünk. A történetek kapcsán aztán mindig elkalandoztunk valamerre, így nagyon változatos lett a társalgás. Nekem az az egyik kedvenc esetem jutott eszembe, amikor egyik ügyeletemben vasárnap hajnal 2 körül bejött egy riadt 18 év körüli párocska, hogy nagy baj van, írjak gyorsan sürgősségi fogamzásgátló tablettát. Én ilyenkor is mindig alaposan kikérdezem a "csak receptért" jövőket, mert 10-ből legalább 2-nek nincs szükség a nagy dózisú hormonra. A fiú volt a szóvivő, elmondta, hogy szombaton történ az eset Horvátországi nyaralásuk során, amit emiatt idő előtt be is fejeztek, és gyorsan hazaautóztak, egyenesen be a klinikára. Elmondása szerint elszakadt az óvszer, de ebben nem volt bizonyos. Arra a kérdésre, hogy töltött-e bele pl. vizet, hogy a lyukat egyértelművé tehesse, nemmel válaszolt. Ellenben  hozzátette, hogy az is baj, hogy ez alkalommal nem sikerült idejében a megszakítás sem, mert óvszer ide-vagy oda, ő azért mindig kihúzza időben... de lehet, hogy most egy fél másodpercet elkésett! Már nyúltam volna a receptért, de ekkorra a lányka is összeszedte bátorságát és megszólalt. Elmondta, hogy nem tudja, nem okoz-e nagyobb bajt azzal, hogy a 3 napja elkezdett rendszeres, élete első fogamzásgátló tablettái mellé beveszi még ezt is. Ekkor már nagyon kellett uralkodnom magamon, de még megkérdeztem: Ha ez élete első levél fogamzásgátlója, és 3 napja szedi, akkor most minden bizonnyal menstruál is ugye? A válasz egy őszinte, tágra nyílt szemmel, csodálkozva kiejtett IGEN volt. Ezek után elmondtam nekik, miért volt kár megszakítani azt a minden bizonnyal felhőtlen és örömteli nyaralást... s végre megkönnyebbülhettek.
Az ebédhez lejöttek a gyerekek is, mert ovi nem volt, és a házastársak vigyáztak a kicsikre. A közös ebéd után a picik még szaladgáltak egy sort illetve megnézték a Jégkorszakot svédül, illetve volt egy kis közös éneklés is. Ezalatt a mi csoportunk egy másik teremben (szintén DVD-ről) megnézett egy svéd filmet, ami egy népszerű svéd sorozat egyik epizódja volt, helyszíne a Stockholmtól keletre elterülő szigetvilág, szereplői pedig a történet szerint az ott élő emberek, mindenekelőtt egy orvos, aki a kamasz leányával él együtt. Szép svéd tájak, egy kis orvoslás, egy kis romantika, egy kis humor, egy kis konfliktus, szóval minden, ami egy sorozatba kell. Persze nekünk a beszélt nyelv, a párbeszédek voltak a legfontosabbak, és mivel bekapcsoltuk a svéd feliratozást, tökéletesen nyomon tudtuk követni az eseményeket! Nagyszerű érzés volt, hogy 11 hét után szinte mindent megértettünk! A történetet legalábbis 100%-ban, a poénokon, a gyors párbeszédek egyes részein azért lesz még mit dolgoznunk. Én úgy csináltam, hogy az ölembe vettem a laptopot a szótárprogrammal, és ha olyan kulcsszó volt, amit nem lehetett átugorni a történet szempontjából, azt villámgyorsan kikerestem. Azt hiszem így fogunk filmeket nézni Svédországban is, legalábbis eleinte.

SITGES
Vasárnap olyan gyönyörűen sütött a nap, hogy nem maradhattunk a négy fal között: reggeli után ismét vonatra szálltunk és ellátogattunk a közeli Sitgesbe, ami egy 20 perces vonatút volt csupán. A város 25000 lakosú, szintén a Spanyol Aranyparton (Costa Dorada, katalánul Daurada) fekszik, Barcelonától kb. 30 km-re, nagyobb mint Calafell, és mindenképpen nagyobb idegenforgalmat is bonyolít. A part ennek megfelelően nem volt annyira kihalt mint nálunk Calafellben, meglehetősen sokan sétáltak, üldögéltek, napoztak, kutyát sétáltattak sőt 2-3 őrült spanyol még fürdött is. Valahogy az egész város hangulatos volt, a rengeteg kis szűk utcával, éttermekkel, bárokkal. A part végül is ugyanolyan sárga homokos mint itt, de emiatt is kapta az egész térség a nevét. A gyerekek le is rúgták a cipőket és nagyot játszottak a tengerparton, pár különlegesen szép kagylóhéjat is gyűjtöttek, míg mi süttettük az arcunkat a nappal. Elsétáltunk még a város 17.században épült templomához is, ami fantasztikus látványt nyújtott: közvetlenül a tengerparti sziklák fölé épült, és a lépcsőkön felkapaszkodva gyönyörű kilátás nyílt a tengerre és a partra. Itt Marci elszundított az ölemben, így egy háromnegyed órát pihentünk az egyik padon, míg a lányok fotóztak és a közeli árusoknál alkudoztak. Úgy értem nem az árusokkal, hanem kicsi Eri alkudozott anyukájával, hogy mit szeretne legjobban kapni a sok kincs közül. Végül egy gyűrűben megegyeztek. Ebédidőben épp egy olyan üzlet kirakata előtt sétáltunk el, ahol ínycsiklandó grillcsirkéket forgattak nyársakon. Az ötletgazda bolttulajdonos jól számított: a lassan forgó, piruló csirkék látványa, a terjengő finom illatok sok járókelőt becsábítottak, illetve aki nem akart leülni, el is vihette a zsákmányt. Nem is volt drága, egy csirkéért 4 eurót kértek. Akár az interneten, akár nyomtatott útikönyvekben nézi meg az emberfia Sitges nevezetességeit, sehol sem mulasztják el megemlíteni, hogy a város kedvelt célpontja a homoszexuálisoknak. Nemcsak Spanyolország, de egész Európa legnépszerűbb meleg-paradicsoma is egyben Sitges. Nyilván nyáron, a főszezonban ez jobban is látszik az utcákon, mi csak néhány meleg párocskát láttunk békésen sétálgatni. Egyik tanárunk  szerint (aki Sitgesből jár át, mert ott kapott szállást a MediCarrerától), Sitgesben háromféle embertípusból lehet az átlagosnál többet látni: melegekből, kutyasétáltatókból és motorosokból. Mindhármat megerősíthetjük. A kutyasétáltatóknak megszavaztunk egy piros pontot, mert kutyagumit viszont nem láttunk sétánk során egyet sem. Szépen összeszedik, ahogy kell, és az elhelyezett gyűjtőkbe rakják. Mindezekkel együtt nagyon kellemes napot töltöttünk el itt.

AZ 5-7. HÉT ESEMÉNYEI SPANYOLORSZÁGBAN

AZ ÖTÖDIK HÉT ESEMÉNYEI

GYORSAN PERGŐ HÉTKÖZNAPOK
Tekintettel arra, hogy az ötödikén kapott ösztöndíj már igencsak a végét járja, ezen a héten semmilyen "nagyobb" utazást nem tervezhettünk be a környéken. Így csak Calafell közeli játszótereit fedeztük fel délutánonként, illetve "csak" a tengerpart és a szálloda környéke voltak a célpontjaink. Persze ez nem panasz, hiszen még mindig tart a csodálatos környék okozta álmélkodás. Napközben, mikor a nyelvóra ebédszünetében körbeüljük a medencét a napsütötte udvaron, és a nyugágyakon hátradőlve kávézgatunk, teázgatunk, élvezzük az októberi verőfényes napot, bizony sokszor elhangzik az, hogy mennyivel jobb itt, mint mondjuk ügyelni. Az időjárás még mindig nagyszerű, reggelente hűvös van, 13-18 fok, de napközben erősen süt a nap, és bár árnyékban 22-24 fok van, a napon sokkal melegebbnek érezni. Kora délutánonként rövidnadrágban és pólóban lehet menni a tengerpartra, és a víz is kellemes még egy kis fürdésre (már csak szigorúan felnőtteknek), bár kiszállni a vízből a hűvösebb szél miatt nem igazán akaródzik. Így többnyire csak lábáztatás és napozás lesz a dologból.
A hét elején sajnos ismét köhögni kezdtek a gyerekek, így három napot kénytelenek voltak kihagyni az oviból. Nem volt szerencsére lázuk, csak köhögtek ill. az orruk folyt. Gyorsan elkezdtük a kezelést (lándzsás útifű, gyógynövényes orrcsepp, bő folyadék) és így antibiotikumra nem volt szükség. Csütörtökön már újra mehettek közösségbe, és szerencsére továbbra is nagyon rendesen viselkednek az oviban. Nem sírnak, és egyre többet tanulnak. Mindketten már legalább 3 svéd gyermekdalt el tudnak énekelni, és egyre több szó bukkan fel ismerősként. Tanulták már a főbb színeket, gyümölcsöket, néhány állatnevet, az arc részeit és a számokat Marciék 5-ig, Erkiék 10-ig. Egyik nap Erki megkérdezte, tudom-e hogy mondják, "rakjatok rendet!". Gondolkodnom kellett, és nem ugrott be elsőre, de ő mosolyogva kisegített... Érdekes, hogy míg az oviban a kicsik nagyon rendesen viselkednek, hazaérve mindkettő gyakran "megvadul". Tudjuk, nem ritka jelenség ez, hiszen valahol ki kell, hogy tombolják magukat, de azért eléggé próbára teszik a türelmünket. Természetesen mindig akkor válnak a legkevésbé kezelhetővé, amikor nekünk a legjobban kellene tanulnunk, mert több házit kaptunk, vagy nyakunkon a pénteki teszt. Ráadásul a gyermeknevelésben még a falak vékonysága is egy fontos tényező, nem lehet kellemes hallgatni ha megy a hiszti Závaczkiéknál és kicsit erélyesebben szólok rájuk. A kollégák/szomszédok persze toleránsak, hiszen ez kölcsönös: mi is gyakran halljuk a mások életének zajosabb pillanatait.

CIUTADELLA IBERICA
A hétvégén elsétáltunk Calafell egyik nevezetességéhez, a Citadellához. (Katalánul Ciutadellának hívják) Ennek apropója az volt, hogy hosszú ideig tartó felújítás és régészeti munkálatok után épp most szombaton nyitották meg újra a nagyközönség előtt. Az első két napon ingyenes volt a belépés, ezt ki is használtuk. Megtudtuk, hogy ezen a helyen Krisztus előtt 5-600-ból találtak már régészeti leleteket korai településekről, majd a rómaiak porig romboltak itt mindent, de aztán építkeztek is. A jelenlegi romok egy részét mostanra helyreállították, és kiállításokat rendeztek be. A szombati nap különlegessége volt, hogy különböző pillanatokat, élethelyzeteket mutattak be a régmúlt idők Ibériájából. Az egyik szobában két kis malomkő között különböző gabonákat őrölt egy koma, aki szívesen átengedte a munkát a turistáknak. Az őrölt lisztet átvittük egy szomszédos helyiségbe, ahol két asszony lepényt sütött belőle. Ezt is csinálhattuk magunk, gyurmázhattunk kicsit a tésztával. A lepény (kenyér) vékonyra nyújtva gyorsan megsült, és már ehették is a gyerekek (és mi is persze). A következő kis helyiségben különböző régi receptek alapján készült finomságokat kóstolhattunk, egy asszony helyben kotyvasztott valamit babból, zsírból és fűszerekből, ez nem volt valami jó szagú, így inkább az asztalon sorakozó korábban elkészített ételekből kóstolgattunk. Egyik másik tényleg ízletes volt, de arra nem vállalkozom, hogy kitaláljam miből készülhettek. A sonkát felismertem, abból bőven vettünk is. Kóstoltunk még eredeti ősi recept alapján készült sört is, ami nem igazán hasonlított arra, amit ma sörnek hívunk. A lányok szerint inkább megbuggyant savanyú uborkalére emlékeztetett. Sok nem fogyott belőle, bár a pasi aki jószívvel kínálgatta, kissé kapatosnak tűnt már...  Másnap, vagyis vasárnapra más programokat is ígértek, így aznap is elmentünk. Ekkor kézművesek fogadták a látogatókat. Volt aki ércet olvasztott és különböző fémtárgyakat öntött belőle, egy másik pacák agyagtéglát készített, a gyerekek is agyagozgattak kedvükre, mi is gyurmáztunk kicsit. A remekműveket aztán (többé-kevésbé) kiégethettük egy kemencében. A katonaruhákba öltözött hagyományőrzők megengedték, hogy megforgassuk pajzsaikat és kardjaikat-lándzsáikat. A pénzverőknél kalapáltunk magunknak néhány krajcárt, és lassan el is telt a nap. Hazafelé menet Erki kijelentette, hogy nagyon jól érezte magát a "Cicadellában", és máskor is jöjjünk el megnézni a "kézművészeket"...

SVENSKA
A nyelvórákon a megszokott tempóban menetelünk, a tanárok már minden hosszabb magyarázatot is svédül mondanak, valaki számolta az új szavakat, messze túlhaladtuk már az 1000-t. A nyelvtani szabályok tekintélyes részét átvettük, és most már azt vesszük észre, hogy olyan mondatokat is össze tudunk rakni, hogy  magunk is elcsodálkozuk. Az óvónőkkel már jó ideje csak svédül beszélünk (természetesen mindegyik kiválóan beszél angolul is), és ők is svéd nyelven írják le a heti értékelésüket az oviban történtekről és kéréseiket az otthoni gyakorlásokra vonatkozóan számunkra. Hétfőn Erika óra előtt lement a tanárnőjükhöz, majd nagy levegővétel után svédül elmondta, hogy a gyerekek köhögnek, folyik az orruk, és nem mennek ma óvodába, ezért ő sem tud jönni suliba, de legyen szíves megmutatni, hogy meddig fognak haladni aznap a könyvben. A tanárnő még kérdezett egyet (van-e lázuk), és mikor erre is (nyelvtanilag) kielégítő választ kapott, kezet nyújtott Erikának kifejezte sajnálatát majd mosolyogva gratulált ahhoz, milyen jól el tudta ezt mondani. Az órákon sokat hallgatunk magnóról szövegeket, párbeszédeket, illetve nézünk a svéd TV-ből felvett kisebb műsorokat. Ezekhez kapcsolódóan feladatmegoldások és megbeszélések vannak. Azt nem mondom, hogy elsőre mindent prímán megértek, de a harmadik hallgatás után már apróbb részleteket is meg tudok fejteni, és ez remek érzés. Meg kell még szokni, hogy azért mindenki egy kicsit másképpen beszél, és az egyéni hang/szóképzési különbségekhez még társul a dialektusok különbözősége. Bizony vannak szavak, amiket másképp ejtenek még az egyes tanárok is, de a különbség nem veszélyes, és nyilván mindenki megérti miről van szó. A legjobban persze a saját tanáromat értem, mert őt hallgatom a legtöbbet. Ráadásul szép tisztán is beszél, és igyekszik olyan szavakat használni. Az oktatás segédanyagai között természetszerűleg helyet kapott az internet is, rengeteg webcímet kaptunk, ahol akár nyelvtani gyakorlatokat végezhetünk, akár szövegértést gyakorolhatunk, svéd rádiót hallgathatunk, svéd TV-t nézhetünk. Ígéretet kaptunk arra is, hogy a szálló műholdas csatornái közé betesznek egy svédet is hamarosan. Délutánonként továbbra is járunk a beszélgetős kiscsoportos foglalkozásokra, ilyenkor mindig kicsit több szót kap az ember, és jól jön sokszor a tanári jelenlét, kontroll. Jövő héttől kicsit változik az órák felépítése, új tanárok is érkeznek a régiek mellé. Az orvosokat átcsoportosították nagyjából szakmacsoportok szerint, az eddigi 2 orvoscsoportból 3 lesz. Én a "manuális" orvoslást folytatók között leszek, más nőgyógyász, sebész, belgyógyász, ortopéd és fogász kollégákkal együtt. A délelőtti általános svéd mellett délutánonként majd egyre inkább az orvosi munka során felmerülő szókincset, párbeszédeket, szaknyelvet sajátítjuk el. Pl. a pszichiáterek, háziorvosok külön csoportba kerültek, és ez így érthető is. Kíváncsi vagyok milyen lesz a folytatás, erről majd a jövő heti beszámolóban tudok írni. Erikáék maradtak együtt, és mivel többnyire nővér végzettségűek vannak a hozzátartozók között, nekik is lesz külön képzés az egészségügyi szaknyelvből.

A HATODIK HÉT ESEMÉNYEI

CSAK A MIÉNK AZ EGÉSZ SZÁLLODA!
A szállodai életünkben egy jelentős fordulópont következett be a héten: a vendégek előtt bezárt a hotel. Persze nekünk nem kellett elhagyni az apartmanokat, az eredeti tervek szerint maradunk december 20-ig, csak annyi történt, hogy mivel vége a szezonnak, nem fogadnak több vendéget az idén. Ennek megfelelően a szálloda főbejáratát és a recepciót is bezárták, mi a saját épületszárnyunk külön bejáratán át járkálhatunk ki s be az utcáról. Ez a bejárat eddig zárva volt, most mindenki kapott egy külön kulcsot hozzá. A személyzet is jelentősen lecsökkent, vagyis csak reggel 8 és délután 5 között van itt egy pár alkalmazott, akik az ebédünket készítik elő és mossák a mosodában a ruháinkat és az ágyneműinket. Délután 5 után pedig már csak mi vagyunk az egész szállodában! Ez elsőre jó bulinak tűnt, de azért az alábbi eset után már nem annyira: Történt, hogy a zárás előtti napon délután (vasárnap) mindenkinek kiosztották a külső ajtó kulcsát és a szobákhoz is új mágneskártyákat kaptunk, a régieket elvették. (A szobaajtók nem hagyományos kulccsal, hanem mágneskártyával nyílnak). Nem próbáltuk ki az új kártyát, és este 21:30-kor, mikor holtáradtan hazaértünk az esti csavargásból a gyerekekkel, nem nyílt a szobaajtó... sokadjára sem. Hiába próbálgattuk az új mágneskártyát, nem jutottunk be. Végül becsöngettem a szomszédomhoz (magyar ortopéd kolléga), és az erkélyükről átmásztam a mi erkélyünkre az ötödiken. Az erkélyajtó szerencsére résnyire nyitva maradt a szellőzés miatt, így be tudtam jutni, és belülről kinyitni az ajtót. Másnap némi méltatlankodás után kaptunk két új, működő mágneskulcsot. Ha lett volna este recepció, ezt azonnal ki tudták volna adni. Egyébként azért van egy telefonszám amit vészhelyzet esetén fel lehet hívni, így azért korántsem drámai a helyzet.
A szálloda udvarán nem engedték le a medencéket, csak a nyugágyakat élükre állítva azokból mintegy falat képezve körülvették őket, hogy bele nem potyogjanak a gyerekek. Kicsit furcsálljuk, hogy egész télen így lesznek a medencék tele vízzel? Attól nyilván nem félünk, hogy befagy, de azért csak potyognak bele a pálmákról a datolyák meg más levelek. a vízforgató megy ugyan, de az nem szedi ki a lesüllyedt piszkot. Azt egyébként egy elmés szerkezettel takarították eddig: egy hatalmas "porszívót" vezettek be hosszú nyéllel a medence fenekére, azzal szívták össze a leülepedett piszkot. A déli szendvics ebédünk megmaradt, azzal a különbséggel, hogy most már nem készítik el a szendvicseket készre, hanem mindenki maga keni-pakolja a bagettjét. Örvendetesen bővült a kínálat is, már többféle felvágott, sonka, sajt és lekvárok sorakoznak, igaz kicsit tovább tart, mire összedobjuk a harapnivalót, de nem bánjuk. Ha jó az idő -és többnyire azért jó-, kint eszünk a pálmák alatt, ha épp nagyon hűvös lenne vagy csöpörög az eső, akkor benn az étteremben. Az idő még mindig kegyes hozzánk, hétfőn például olyan melegen sütött a nap, hogy délután kimentünk fürödni a tengerre. A víz csendes volt és rendkívül tiszta, messzire be lehetett gyalogolni, miközben gyönyörűen látszott a tengerfenék.

ORVOSI SVÉD NYELV
Így a hatodik hét táján az oktatásban is volt egy kis változás, ahogy azt már a múlt héten beharangozták. Délelőtt továbbra is a "régi" menetrend szerint az eddigi tanárokkal mennek az órák, itt az általános svéd nyelvet tanuljuk. Még mindig vannak új nyelvtani szabályok amikkel találkozunk, és folyamatosan bővül a szókincs is, azonban egyre többet beszélgetünk. A beszélgetések általában irányítottan indulnak, pl. a tanárnő feldob egy témát, amiről elindul a beszélgetés, majd egyre messzebb jutunk, egyre újabb dolgok kerülnek elő, egyre kötetlenebb az egész. A szókincs hiányosságait is fel tudjuk így térképezni, újabb és újabb kifejezéseket tanulunk ezáltal. A héten aztán az az ötlet született, hogy minden héten egy napot, a hétfőt szánjunk arra, hogy egy előre megadott témáról részletesen beszélgetünk. Rövid tanakodás után tucatnyi témáról állítottunk össze egy listát, ezeket vesszük sorra hétfőnként. Legközelebb a bevándorláspolitika, a külföldi munkavállalás, rasszizmus kerül terítékre, ehhez a hétvégén mindenkinek előre (szabadon) szógyűjtést kell végeznie, hogy ne a nulláról induljunk. Az ebédszünet után egy új tanárnővel  az orvosi svéd nyelvet tanuljuk. Itt nemcsak az egyes szervrendszerek felépítésének és működésének szókincsét tárgyaljuk, hanem az orvos-beteg kommunikációt is. Újabb könyveket is kaptunk (ingyen), így már svéd egynyelvű orvosi szótárunk és a leggyakoribb betegségeket egyszerű svéd nyelven bemutató könyvünk is lett. Az új tanárnőnk egy kb. 60 körüli özvegyasszony, de itt senki nem gondoljon holmi vén szipirtyóra! Korábban jogászként betegjogi képviselőként dolgozott, de ezt abbahagyta és inkább oktatni kezdett. Előbb jogot, majd egyre inkább svéd nyelvet. Volt, hogy főiskolán, volt hogy menekülteknek, majd néhány éve már csak külföldi orvosoknak. Ez utóbbit nagyon élvezi, szeretné sokáig csinálni. Igazi világjáró matróna, bejárta a bolygónk minden zegét-zugát, beszél egy rakás nyelvet, és tele van tenniakarással.

EGY LAKÁS HUDIKSVALLBAN?
Pénteken a MediCarrera egyik képviselője adott egy "házi feladatot" a hétvégére: kaptunk egy alaprajzot egy lakásról és egy Hudiksvall térképet, amin be van jelölve, hol helyezkedik el. Hétfőig tanakodnunk kell, megfelelne-e első otthonunknak Svédországban. Egy 114 négyzetméteres 4 hálószobás + nappalis + étkezős 3.emeleti bérlakást találtak, nagyon közel a kórházhoz. A havi bérleti díj +rezsi a várható nettó kezdő (ügyelet nélküli) fizetésem 1/3-a lenne. Összehasonlításként: a magyar nettó fizetésem 77%-a ment el ugyanerre a célra, s Szegeden egy 63 m2-es 3 szobás lakásunk után fizettem ezt... Tekintettel arra, hogy az eddigi hírek szerint nem olyan egyszerű jó fekvésű lakást kapni, úgy döntöttünk el fogjuk fogadni a rendelkezésre álló adatok alapján. Megkértem a Hudiksvallban lakó magyar kollégámat, hogy nézze meg melyikről van szó, legalábbis milyen környék, milyen ház. Összességében azért megnyugtató, hogy tudjuk, lenne hová mennünk januárban.

A HETEDIK HÉT ESEMÉNYEI

SKÖLDKÖRTELSJUKDOMAR ÉS MÁS KULTURÁLIS ÉLMÉNYEK
(ejtsd: söldsörtelshüdumar... vagy valami ilyesmi...annyit jelent: pajzsmirigybetegségek) Ezen a héten efféle finomságokat tanultunk az orvosi svéd nyelvből, kicsit zúgott is a fejünk a pénteki teszten... Cukorbetegség, anyagcserezavarok alapjai, okok, tünetek, diagnózis, kezelés. Minden ahogy kell, szép sorban. Rá kell jönnöm, nem olyan egyszerű. Nem is azzal lenne a baj, ha csak egy másik orvossal kellene kommunikálni, mert az a latinon alapszik, és azt használják a svéd orvosok is. De ugyanúgy mint Magyarországon, a betegnek nem mondhatod, hogy pancreas, azt nem érti. A hasnyálmirigyet (bukspottkörtel) viszont már igen. Így mindennek meg kell tanulni a köznapi nevét is, hogy a betegekkel is értsük egymás nyelvét. Ezt aztán párbeszédekben rengeteget gyakoroljuk, hogy gördülékenyen menjen. Emellett persze tanuljuk az általános svédet is, most magáról Svédországról voltak anyagok. Nagyon tetszik, ahogy a nyelvtanulás folyamatába szépen beillesztik az országról szóló tényanyagokat: terület, lakosok száma, nagyobb városok, tavak, folyók, hegyek, államforma, a királyi család, leggyakoribb család- és keresztnevek stb. Emellett "becsempésznek" információkat a szokásaikról, ünnepeikről, ételeikről, és maguk elé tükröt tartva leleplezik saját furcsaságaikat is: pl. hogy a húsgombóchoz lekvárt esznek, vagy néha a helyeslő "ja" kimondásakor gyakran hirtelen beszívják a levegőt, amitől folyton azt hisszük, hogy meg akarnak fulladni, vagy nagyon megijedtek valamitől... Az egész amellett, hogy a nyelvezetet tanuljuk, még arra is jó, hogy felkészítsenek csökkenteni a "kulturális sokk" hatását a megérkezés után. Azt többször is elmondta a tanárunk, hogy nyugodtan lepődjünk meg bármin amit látunk-hallunk-tapasztalunk, mert lesz még így is bőven ilyen, de óvakodjunk attól, hogy ezt fennhangon kritikaként fogalmazzuk meg, főleg ne svédeknek. Egymás között tárgyaljuk ki a furcsaságaikat, és meglátjuk, meg fogjuk szokni, el fogjuk fogadni ezeket... és a kulcsmondat: ŐK IS UGYANÍGY LESZNEK VELÜNK...
Pénteken volt egy "meghívott" előadónk, egyik tanárunk kolléganője látogatott el Svédországból Calafellbe. Mindhárom csoportunk minden tagja beült az étterembe, az egyetlen helyre, ahol egyszerre ennyien elférünk. A fiatal tanárnő eredetileg Kirunából származik, ez egy 18000 lakosú messzi, sarkkörön túli lappföldi svéd bánya-és iparváros, a nevezetes svéd acél alapanyagául szolgáló vasércéről híres (http://sv.wikipedia.org/wiki/Kiruna). Egy kötetlen, beszélgetős előadás keretében mesélt szülővárosáról, arról, hogy milyen az, ha fél évig tart a tél, és pl. decemberben egyáltalán nem látni a napot, de helyette megcsodálható a varázslatos északi fény. Az egészben az volt a külön érdekesség, hogy CSAK svédül beszélt, és igen jól megértettük a mondanivalóját! Rengeteg kérdéssel bombáztuk, erre külön is kértek, hogy alkalmazzuk a tanultakat. Nagyon élveztem, és szemmel láthatóan ő is elégedett volt velünk. Nem véletlenül: már 7 hete tanuljuk a nyelvet! Persze mindenki érzi, hogy milyen messze még az, hogy folyékonyan beszéljünk, de ez a kis sikerélmény jólesett. A saját tanárnőnk még rá is tett egy lapáttal, hogy ügyesek voltunk, és higgyük el, hogy az előadó csak egy "kicsit" beszélt lassabban és egyszerűbb nyelvezettel mint ahogy egyébként tenné. Akár így volt, akár nem, kellemes délután volt.

MAGYAR "INVÁZIÓ" SVÉDORSZÁGBAN
Kezd körvonalazódni, hogy Hudiksvallban tekintélyes magyar kolónia kezdi új életét jövő év elejétől ott! Az eddigi 2 magyar nőgyógyász mellé megyünk még ketten, valamint 2 háziorvos, 1 hematológus, 1 tüdőgyógyász, 1 érsebész és a szülésznő/műtősnő felesége, továbbá a minap kaptam a hírt, hogy egy másik cég szervezésében még 3 radiológus és egy belgyógyász... és mindezen emberek szépszámú gyermekei is természetesen... és ez csak egy kisváros magyar orvoscsapata a sok közül. Erre mondták azt Magyarországon, hogy nincs tömeges orvoselvándorlás Magyarországról? Szerintem a szaktárca kezdi már kapiskálni mi kezdődött el, mert az elmúlt napok hazai hírei között ott volt az a tervezet is, hogy meg akarják béklyózni a frissen végzett szakorvosokat 2009-től, vagyis nem mehetnének el a képzőhelyükről 4 évig! Tipikus szűklátókörűség, átmeneti tűzoltó intézkedés, dilettáns megközelítés: még véletlenül sem onnan indul ki, hogy mi lehet az OKA az orvosok elvándorlásának! Ráadásul ha 4 év után lép le az orvos, csak sokkal jobban képzett, tapasztaltabb lesz addigra. Ezzel nem fogják visszatartani a megkeseredett kollégákat: ahhoz tisztességes fizetés, ügyeleti díj és megbecsülés kellene. Ezekről viszont nem esik szó sehol. A gazdasági mélyzuhanásról azonban igen, és bizony ezeket a híreket sem olvassuk itt jókedvvel. Talán pont jókor döntöttünk? Mindenesetre elég gyakran jönnek az e-mail címemre különböző magyar kollégáktól jelzések, hogy bizony ők is tervezgetik a nagy ugrást. Én személy szerint nem bíztatok kifejezetten senkit, a döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia. Különbözőek a családi és otthoni anyagi helyzeteink, munkahelyünk, rokoni kötelékeink, néha motivációink is, így nincs általános recept. Óvatos vagyok, mert nem akarom, hogy aztán akinek nem jönnek be a számításai, rám haragudjon. Két eset volt a múltban ezzel kapcsolatosan: még amerikai 15 hónapos tanulmányutam után a "helyemre" ment ki egy magyar kollégám, de ő 3 hónap után hazajött, mert nem azt kapta amit várt. Rám nem haragudott, de ezzel csak azt akartam mondani, nem mindenkinek kell, hogy egyformán alakuljon az élete, és ami nekem jó, másnak lehet épp az ellenkezője is. Angliába is kijött utánunk 3 hónapos ösztöndíjas utam végén 2 srác (nem orvosok) szerencsét próbálni, miután lelkendeztünk arról, milyen jól érezzük magunkat. Ők munkát kerestek, és miután szűk 2 hét alatt ez nem jött össze nekik (mondjuk nem beszéltek jól angolul), haza kellett térniük. Az egyikük talán meg is sértődött, de nem tudom biztosan. Azóta nem beszéltünk...
Mindenesetre szép kis magyar csapat fog összegyűlni Hudiksvallban, már várom a pillanatot, amikor telefonálok  a radiológiára és magyar kolléga veszi fel, vagy a magyar érsebész kér tőlem nőgyógyászati konziliumot, én meg adott esetben a magyar belgyógyászhoz fordulok majd segítségért...  Ahhoz képest, hogy amikor először kerestem rá az interneten Hudiksvallra, és azt gondoltam, itt aztán nem sok magyar szót fogok hallani "jó messze északon" egy kisvárosban... most már nem is igazán tűnik sem északinak, sem kicsinek, sem igazán magyaroktól elhagyatottnak! A gyerekek szempontjából is remek, hogy lesznek magyar kortársaik, ez mindenkit segít majd a nehéz időkben. Talán még azt is könnyebb lesz megszervezni, ha hirtelen valakinek le kellene adni "megőrzésre" kis időre a gyerekét. Csak ne lakjunk nagyon messze egymástól.

NAPJAINK
A napi szokásos eseményekről nem tudok sok újat írni és ismételni meg nem nagyon akarok. Pénteken délután "kikapcsolódásként" suli után szerveztünk egy közös takarítást az udvaron. Mivel a szálloda csak a miénk, az alkalmazottak híján az udvart sem takarítják... a lehullott levelek pedig már kezdtek zavaró méretet ölteni. Nosza mindenki hozott egy partvist-lapátot és egy bő óra alatt tisztává varázsoltuk a lakóhelyünket. Egy kis csapatépítésnek is fel lehetett fogni, jól telt az idő. A hétvégére sajnos eső érkezett, így eléggé be vagyunk szorulva az apartmanokba, de ilyenkor szomszédolás, terefere, a gyerekeknek együtt játszás a többi kicsivel segít az unalom ellen. Belefért még egy hajvágás a fiúknak a'la Pafikám (jó lett!) és persze egy kis weboldal-karbantartás is. A gyerekeket egyébként is elég nehéz a 4 fal között tartani, Eri például már önállóan jön-megy az udvarra, intézi a maga programját. Mivel a szállóból nem tud kimenni (minden kivezető ajtó mindig kulcsra van zárva), az udvaron meg szem előtt van, engedjük, hadd önállósodjon. A probléma csak akkor van, amikor a fene nagy önállósága átcsap szófogadatlanságba, és emiatt azért vannak konfliktusok. Bár senki sem mondta neki hogyan kell csinálni, de úgy látszik ő saját maga elindult a svéd modell szerint:  "a gyermek önálló individuum, saját akarattal, ezt tisztelni kell a szülőnek"... Ezt azonban egyelőre sem én, sem a feleségem nem díjazzuk túlzottan.
Az oviban a gyerekek a családot tanulták a héten, azóta bőszen megy a pappa-mamma-syster-bror, és huncut mosollyal mindig megkérdik: -Apu, tudod mit jelent svédül az APA? (kicsit másképp ejtik, hosszabban az első A-t). Persze tudom, de mindig el kell játszani hogy "neeem, mit jelent?" -Hát azt hogy majom! Na ezek után hogy legyen tekintélyem a gyerekek előtt???
Csütörtökön meglátogatott egy fiatal szülész kollégám Szegedről, jó volt egy kicsit dumálni a hazai dolgokról. Nagy életművész a fiú, most épp Rómában van egy 6 hetes ösztöndíjjal, de talált egy 0 ft-os (igen, nulla forint) repülőjegyet a RyanAirnél, és átruccant a hétvégére Spanyolországba. Barcelonában lakott egy ismerősénél, hozzánk csak leugrott (55 perc vonattal). Este vacsi után hónunk alá csaptunk egy liter sangriát és 2 poharat, majd kimentünk a tengerpartra dumálni, hogy hadd aludjon a család. Hajnali 3-ig tartottak a megbeszélnivalók (a sangria kicsit előbb elfogyott), jó kis este volt. Másnap ment is vissza BCN-ba. Jövő szombaton pedig egy másik volt klinikai kollégámmal-barátommal találkozunk Barcelonában, ahol egy kurzuson vesz részt. Ő most amúgy Norvégiában nőgyógyászkodik, csak a változatosság kedvéért.

Kedves Barátaink,

Néhányan már tudjátok, néhányan sejtettétek, de lehet, hogy lesz, akit meglepetésként ér a hír: 2008.szeptember 1-től külföldre költözünk. Álljon itt a teljes történet, a teljesség igényével:

Egy svéd és egy dán fejvadász cég is megkeresett, és szülész-nőgyógyász állásajánlattal rukkoltak elő. Egy ideig párhuzamosan folyt az ügyintézés, de a svédek ajánlata több szempontból is jobb volt, így ők maradtak "versenyben". Egy svéd kisvárosba, Hudiksvallba kerestek többféle szakorvost, köztük nőgyógyászt is. Ez a kisváros Stockholmtól északra található mintegy 300km-re, a Botteni öböl partján. Szorosabb értelemben véve 15000 lakosú, kicsit tágabban értelmezve a vonzáskörzetet 30000-n lakják. Egy teljes profilú kórházuk van, ami nem új, hiszen 40 éves lesz, de a berendezése természetesen teljesen modern. A szülészet-nőgyógyászaton kb. 1000 szülés zajlik egy évben. (Összehasonlításként, nálunk a szegedi klinikán 2700.)

Az egész azzal kezdődött, hogy a fejvadász cég (www.medicarrera.com) kért egy önéletrajzot és ki kellett tölteni egy kérdőívet, amiből a szakmai és családi hátteret, a motivációkat ismerhették meg. Ezután elhívtak egy személyes beszélgetésre Budapestre, ahol ők is részletesen elmondták mit kínálnak, és alkalom nyílt a személyes beszélgetésre is. Kis idő múlva érkezett egy meghívás egy kis kirándulásra Svédországba. Ide a doktorokon kívül várták még a házastársat is, és aki akarta, egy gyermeket is kivihetett. Mi úgy döntöttünk, csak ketten megyünk, mert nem akartuk, hogy szegény Erika 4 napja azzal teljen, hogy a gyerekek után futkosson, és ne tudjon koncentrálni a részletekre. (Egyébként meg ez volt a kitűnő alkalom arra, hogy 4.5 év után legyen kettesben 4 napunk...)

Repülővel, busszal és vonattal elvittek minket Hudiksvallba, ahol szálloda várt, és pontosan megszervezett program: nemcsak a kórházi osztály meglátogatása, a "leendő főnökökkel" történő interjú, hanem a városka és környéke idegenvezetős, buszos/sétálós megtekintése, egy óvoda, iskola meglátogatása, és egy ingatlaniroda felkeresése is szerepelt. Így megmutatták, hol kínálnak új életet, milyen lakásokat, házakat lehet bérelni/vásárolni (!), ill. hová járhatnak majd a gyerekeink. Mondanom sem kell, a teljes kirándulás minden költségét a svédek fizették.

Az interjú inkább egy kötetlen beszélgetés volt, ahol kölcsönösen kérdez-felelek zajlott, kb. 50 percig tartott, és nagyon jó hangulatú volt. A legvégén bejött a teljes orvosi gárda, aki aznap szolgálatban volt a szül-nőgyógy.osztályon, és együtt elköltöttünk egy finom ebédet, ami mellett tovább beszélgettünk. Nemcsak én voltam egyedüli magyar: rajtam kívül még 2 kolléga volt jelen, azaz összesen 3 álláshelyet kínáltak. Hozzá kell tenni, hogy ezelőtt fél évvel már lezajlott egy hasonló kör, ahol 2 magyar nőgyógyászt vettek fel, ők azonban akkor még a nyelvtanfolyamot csinálták. Az osztály orvoscsapata amúgy is elég nemzetközi volt: holland, német és dán orvosok is voltak a kisszámú svéd mellett. A munka az elmondottak alapján abban különbözik az itthon megszokottól, hogy CSAK ORVOSI munkát várnak el az orvosoktól, az adminisztrációt adminisztrátorokra bízzák. Nagyobb fokú önállóságot várnak, és nem jellemző az a fokú hierarchia, amit a klinikán tapasztalhattam. A szülésznők nagyobb szerephez jutnak, így pl. a szülőszobán a normál szüléseknél nincs is jelen orvos, csak akkor hívják, ha császármetszés, vákuum, fogó, faros vagy ikerszülés zajlik. A munkaórák száma kevesebb lesz, havonta átlag 4-et (max 5-öt) kell ügyelni. Az ügyeletek jelentős része "on-call" vagyis behívásos ügyelet, ami annyit jelent, hogy nem kell bennaludni a kórházban, csak elég, ha baj esetén 10 percen belül benn van az ügyeletes. Persze ha 10 percnél messzebb lakik, akkor illik benn aludni.

Az ügyeleteket magasan jobban fizetik mint nálunk, vagyis egy 16 órás ügyeletért nem nettó 4000Ft-ot adnak... A fizetésekről: a nyelvtanfolyam után (erről lentebb írok) januártól 6 hónapon át ideiglenes szerződésem lesz, amit kölcsönös szimpátia esetén automatikusan hosszabbítanak. Ügyelnem az első 6 hónapban nem kell majd, az a betanulás időszaka lesz. Ezt követően az alapfizetést is emelik, továbbá bejönnek az ügyeleti díjak is, ami összességében a jelenlegi nettó max. 120-130.000-es fizetésem többszörösét jelenti majd. Ebből egyedül is el lehet tartani egy négytagú családot még Svédországban is. Az ügyeletek után szabadnap is jár (hétvégi után duplán), amit ki is lehet venni, és össze is lehet gyűjteni, majd eldönteni, szabadságban kérem-e vagy készpénzben kifizetni egy részét, attól függően, melyikre van aktuálisan nagyobb szükségem. Természetesen az évi 25 nap szabadság az jár amúgy is.

A nyelvtanfolyamról: Szeptember 2-től December 20-ig, négy hónapig tart, a helyszíne Calafell, egy üdülőhely Barcelonától 50km-re a Földközi-tenger partján Spanyolországban. Miért pont ott? A cég indulásakor főképpen spanyol orvosokat toborzott, aztán terjeszkedtek Közép-kelet Európa felé, de úgy döntöttek, megtartják a spanyol képzőhelyet, mert az alábbi elvet követik: négy hónap alatt úgy tudsz a leghatékonyabban megtanulni egy nyelvet, ha CSAK azzal foglalkozol. Ezért érdemes elköltöznöd otthonról, az EGÉSZ CSALÁDODDAL EGYÜTT! A sikeres integráció alapfeltétele, hogy a család is jól érezze magát. Az orvosok hétfőtől péntekig 8-tól 14 óráig intenzíven tanulják a svédet, mialatt a házastársnak könnyített nyelvórák, a gyerekeknek óvodai ellátás van biztosítva délután 17 óráig , persze svéd óvónővel. Egy TELJESEN berendezett apartman vár a tengerparthoz közel, ahol az élelmiszeren és a mosogatószeren, higiéniai cikkeken kívül semmiért sem kell külön fizetni (=nulla rezsi). Az egész nyelvtanfolyamot, utazással, apartmannal mindenestől a svédek fizetik az egész családnak. Erre a négy hónapra ösztöndíjat is fizetnek, ami nyilván nem annyi mint a svéd kórházi fizetésem lesz, de még így is több, mint amit a klinikán kerestem tanársegédként ügyelettel együtt...

A négy hónap után 3 hét következik Magyarországon, a karácsonyi ünnepek alatt, majd következhet az átköltözés Svédországba januárban. Ehhez is ad támogatást a svéd fél, akár egy egész lakás berendezését is átviheted kamionnal az ő költségükre. A munkakezdés elég barátságos lesz, az első 3 hónapban még csak heti 3 nap munka és 2 nap nyelvtanulás lesz, hogy szokjuk az új környezetet. Azt nem említettem, hogy a 4 hó nyelvtanfolyam ideje alatt már elkezdik az ingatlanügynökség bevonásával a megfelelő svéd otthon megkeresését számunkra. Alaprajzok, térkép és fotók segítenek a döntésben. Az eddigi tanácsok alapján eleinte érdemes bérelni, és miután megismertük a környéket, érdemes vásárolni egy ingatlan az alábbi okok miatt: a havi kiadás vásárlás esetén kevesebb mint ha bérelnénk, hiszen a részlet 30%-a leírható az adóból, másrészt a bankok a kórházi orvosi szerződés bemutatására máris a kiemelt ügyfelek között köszöntenek, mindenféle kedvező hitelekkel. Az ingatlanok ára pedig nem csökken arrafelé. Az itthoni lakásunkat nem terveztük eladni/kiadni egyelőre, nagyon nehéz megbízható albérlőt találni, pláne ha nem tudod rendszeresen ellenőrizni őket... ideiglenesen egyébként egy barátunk és családja fog meghúzódni szeptembertől a lakásban, amíg az ő lakásuk felépül az év végéig.

Erika is meg fogja találni számításait reményeink szerint Svédországban. Az interjúk során mindenhol kérdezték, mihez ért, mi a végzettsége, milyen munkakörökben dolgozott eddig. A jelek szerint mind ápolónői képzettsége, mind a szociális munka, mind a szociálpedagógia diplomája kelendő az erős szociális hálóról híres svédeknél. Az egyetlen feltétel a nyelvtudás lesz, de ehhez minden segítséget megadnak majd.  Egyelőre addig, míg a gyerekek be nem illeszkednek az oviban, otthon maradna és megvalósítaná régi álmát: úgy berendezni egy lakást az IKEÁ-ból, ahogy ő szeretné...

A gyerekek (most 2.5 és 4.5 évesek) miatt nem kell aggódnunk, bárki, akinek hasonló tapasztalataik vannak ilyen helyzetekben, elmondják, hogy ők tanulják meg legkönnyebben a nyelvet, és nem kell egy év, s majd kijavítják, ha nem jól mondunk valamit...

Ismerve a hazai viszonyokat, azt hiszem elég nyilvánvaló lett az elmondottakból, miért is bólintottunk rá erre az ajánlatra.

A klinikán a főnököm nagyon higgadtan, korrektül fogadta az elképzelésemet. Azt mondta, megérti miért döntöttünk így, és sok sikert kívánt ahhoz, hogy megtaláljuk szerencsénket és számításainkat.

A szüleink is megértéssel fogadták a hírt, bár egyik szemük sír, szívük vérzik, de elfogadják a helyzetet, akármilyen nehéz is. Hogy meddig szól a szerződés? Magyarországra bármikor visszajöhetünk, akkor nincs visszafizetési kötelezettség. Skandinávián belül azonban 3 évig nem mehetek át másik kórházba, hiszen egy olyan kompatibilis tudást adnak, amit bárhol használhatnék, akár Svédországban, akár Dániában, akár Norvégiában a nyelvek kölcsönös érthetősége miatt. Ha 3 évnél korábban elmennénk másik skandináv kórházba, akkor vissza kellene fizetnünk egy borsos összeget a svédeknek, de szerintem ez nem fenyeget egyelőre...

A nyelvtanfolyam 16 hetének eseményeiről a "Calafell, Espana" címszó alatt olvashattok...