Järvzoo - vadaspark északon

Hudiksvalltól nyugatra úgy kb. 50 km-re fekszik Järvsö városkája ami kiváló sípályáiról és állatparkjáról nevezetes, így télen-nyáron gyakran megfordulunk itt. A Järv szó rozsomákot jelent, az ö pedig szigetet, így a város nevét talán Rozsomákszigetnek lehetne fordítani. Svédül mindenesetre jobban hangzik.
Az állatpark vagy vadaspark a Järvzoo nevet kapta és egyik kedvelt úticélunk. Jóformán minden vendégünket elhozzuk ide, így egy évben egyszer-kétszer mindig megfordulunk itt.

A park az északi erdők növény- és állatvilágát mutatja be. Különlegessége, hogy a látogatók egy "zárt pályán" belül mozognak az erdőben, vagyis egy kb 3.5 km hosszú fából készült járda vezet körbe a parkon.

 
 Így természetesen akadálymentesített a közlekedés amit az időjárás sem nehezíthet meg. Az útvonal bőven el van látva pihenőkkel is.

A hosszú sétálás alatt a holmik (és fáradt gyerekek) cipelését könnyítendő kis taligákat lehet bérelni egy jelképes összegért.

A park bejáratánál egy látogatóközpont fogadja a vendégeket, itt lehet a jegyeket megváltani, mindenféle ajándéktárgyakat vásárolni illetve egy kis összefoglalót kapni Svédország 5 legnagyobb ragadozójáról:

	Medve	Farkas	Hiúz	Rozsomák	Ember
súly (kg)	60-300	35-55	15-30	8-18	50-130
élettartam	25 év	10-15 év	12-14 év	12-13 év	kb 80 év
egyedszám	3000	200	1700	500	9.4 millió

A parkban az öt nagyragadozón kívül más érdekességek is vannak: rén- és jávorszarvasok, őzek, pézsmatulkok, vörös és sarki fehér rókák, sünök valamint gazdag madárvilág, főképpen baglyok.

Az állatok természetes környezetükben, az erdő fái és sziklái között, viszonylag nagy területen mozognak, de természetesen elkülönítve egymástól és a látogatóktól. Az állatsimogatóban azért van lehetőség közeli kapcsolatba is kerülni a szelídebb kedvencekkel.

A túra felénél egy nagyobb pihenőhelyet alakítottak ki, itt tűzrakóhelyek és padok kínálnak helyet a piknikezni akaróknak. Nemcsak szabadtéri tűzrakóhely, hanem egy kis faházikó is van itt, arra az esetre, ha zordabb lenne az időjárás. A házikóban egy benti tűzrakó helyen szintén van mód sütögetésre. Itt mindig van kellő mennyiségű összevágott fa is.

A házikó körül rendre felbukkannak a mókusok, akik az évek során megtanulták, hogy nem kell félniük az emberektől. Sőt, tőlük mindig csurran-cseppen egy kis ennivaló is. A gyerekek a legnagyobb izgalomban etetik a mókusokat gyümölcsökkel vagy más rágcsálnivalóval.

Még egy érdekesség: a parkban feltüntetett zárási idő csak arra vonatkozik, hogy azután már nem engednek BELÉPNI senkit. Akik viszont már bent vannak, azok maradhatnak ameddig jólesik: kifelé nyílik a park kapuja késő este is. Ez egy roppant praktikus dolog, mi például még soha sem tudtuk zárásig megunni a parkot és látnivalóit.

NYÁR: napfény, vízpart, barátok, kajak, grill

Már számoljuk visszafelé a napokat, hogy induljunk nyaralni, de a hétvégeken addig sem szomorkodunk a négy fal között. A legutóbbi szombaton egy nagy tavat választottunk úticélnak, Hudiksvalltól kb. 40 km-re. A szervezkedés már a kórházban elkezdődött, viszonylag gyorsan nyélbe ütöttük az ötlet megvalósítását. Béreltünk az itteni szabadidőklubtól 6 kajakot és egy utánfutót, mindenki felpakolt grillezni való húsokkal, kolbászokkal és strandjátékokkal, majd nekivágtunk.
Az idő kiváló volt, eleinte hűvösebb, felhősebb, de végül hétágra sütött a nap, így lehetett strandolni is. A kajakozáshoz azonban mindenféleképpen kiváló idő volt, a gyerekek most próbálták ki ezt először életükben.

Erki hamar rákapott a kajakozás ízére, és kis idő múlva már ügyesen forgatta a lapátot a kezében, alig győztem utána loholni a kis vízben. Végül a kényelmesebb megoldás mellett döntöttem: az ölembe vettem, majd hátradőlve hagytam, hogy evezzen a kisasszony. Időnként azért visszakaptam a lapátot, őleg amikor végképp nem arra mentünk, amerre szerettünk volna, vagy amikor üldözőbe vettünk egy lúdcsaládot.

Mártonka inkább öregurasan üldögélt és szemlélődött a kajakból, neki külön élményt a mentőmellény jelentett, egykettőre kitalálta, hogy ez egy teknőspáncél, amibe még vissza is lehet húzódni a nap elől (picit nagy volt rá a mellény), sőt a parton sem akarta levenni, abban mászókázott, homokozott naphosszat. Egy vérbeli teknőc ugye nem veszi le a páncélját...

Erika szemében különös fény csillant, amikor végre őrá került a sor: igen, azok a 20 évvel ezelőtti tiszai emlékek a kajaktáborból... Rajta egyből látszott, hogy nem áll idegenül kezében a lapát, percek múlva már messze járt, s hatalmas köröket rótt a fenyvesekkel, nyírfákkal és kis piros házakkal szegélyezett tó távoli zugaiban is.


Aztán miután tudatosult bennünk, hogy együtt még nem is kajakoztunk az elmúlt 16.5 évben... vagyis mióta "egy hajóban evezünk", mentünk egy közös kört is, amíg a barátok a gyerekekre vigyáztak a parton.
A grillen sütött ebéd és uzsonna után még élveztük a délutáni napsütést és együttlétet, játszottunk a kicsikkel a parton, majd újra fölpakoltuk a kajakokat a vontatóra és szép lassan hazagurultunk. Fantasztikus nap volt!


Még több kép erről a napról itt!